Varázsütésre elmúló fejfájás, nátha, ízületi panaszok és körömgomba, mosolygó, egészséges emberek – szembesülünk mindannyian ezekkel a képekkel egy-egy film vagy tévéműsor szünetében, hacsak már nem száműztük életünkből a lapos és kocka készülékeket azzal indokolva, hogy az interneten úgyis minden nézhető, letölthető és nézhető önmagunk számára ellenőrizhetőbb és szabályozhatóbb mennyiségben. S bár tudjuk, hogy egy-egy tabletta vagy kenőcs nem feltétlenül oldja meg egészségügyi gondjainkat, mielőtt orvoshoz fordulnánk, azért megpróbáljuk, hátha megspóroljuk a sorbaállást, a többi beteggel való találkozást, a kártyás rendszer összeomlását és az egész egészségügyre jellemző hercehurcát. Inkább betérünk egy illatos, csillogó-villogó patikába, és véletlenül sem az azonos hatóanyagú olcsóbb készítményt kérjük, hanem a reklámokból jól ismert márkákat. Az ígérettel, hogy ettől megszűnik, elmúlik, meggyógyul, szinte mindent el lehet adni a tudatosnak aligha nevezhető vásárlónak. Ezt a gyógyszergyártók és a reklámszakemberek is jól tudják, így nem csoda, hogy egy tavalyi felmérés szerint a gyógyszeripar évi 300 millió eurót költ hirdetésekre Romániában, ennek csaknem kétharmadát tévéreklámra. A Zenith Romania Advertising Expenditure Forecast jelentése szerint pedig a gyógyszergyártók fektettek be legtöbbet a reklámokba, a teljes hirdetéspiac 13 százalékát a gyártók megrendelései tették ki. Nem csoda hát, hogy felhördülést okozott, amikor az Országos Audiovizuális Tanács által negatívan véleményezett, és a szenátus közegészségügyi, valamint a kulturális és médiabizottsága által elutasított törvénytervezetet (esetleg a napirendi pontok összekavarodása miatt?!) a szenátus nagy szavazattöbbséggel elfogadta. A tervezet pedig nem másról szól, minthogy a gyógyszer- és gyógyszertárreklámokat kitiltják a rádió- és televízióműsorokból. A javaslat viszont nem vonatkozik a nyomtatott sajtóra, az internetre és más reklámhordozókra, a gyógyhatású készítmények, valamint az étrend-kiegészítők népszerűsítésére – vagyis ha az államfő alá is írja, valószínűleg úgysem kell temetnünk az ipart, valószínűleg megtalálják a kiskaput, hogy továbbra is a segítségünkre siessenek, ha épp sajog, viszket vagy bedugult. S bár egy cseppet sem zavarna, ha a kedvenc sorozatomat nem szakítanák félbe, azért, hogy beszéljünk egy keveset a hüvelygombáról, azt azért tisztességesnek tartom, hogy a gyógyszergyártók legalább tetemes összegeket fektetnek abba, hogy ellenőrzött termékeiket népszerűsítsék a fogyasztók körében, akik a képernyő innenső oldalán ülve tisztában vannak azzal, hogy reklámot látnak, hallnak. Ellentétben az interneten és különböző kirándulással vagy vacsorával összekötött előadásokon terjedő, természetes alapanyagokból készült csodaszerekkel, amelyek gyártói gyakran épp arra hivatkoznak, hogy a gyógyszeripar nem engedi nyilvánosságra hozni az olyan kutatási eredményeket, amelyeknek köszönhetően gyógyíthatók lennének a krónikus betegségek. Akik gyakran épp azokat célozzák meg, akik gyógyíthatatlan betegségükkel, végső kétségbeesésükben akár kölcsönből vagy utolsó fillérjeikből vásárolják meg a méregdrága készítményeket, kapaszkodva az utolsó szalmaszálba… Úgy vélem, ha szabályozni szeretnék a gyógyszeripar reklámozási lehetőségeit, talán vethetnének egy pillantást ezekre a készítményekre, előállításukra és forgalmazásukra is, de előtte a kockázatokról és a mellékhatásokról olvassák el a betegtájékoztatót vagy kérdezzék meg a kezelőorvost, gyógyszerészt. Háromszéki Eszter