Élő adás ferde szemmel
A szeszélyes áprilisi időjárásban gumicsizmában cuppogva szinte hihetetlen, hogy két hete még rövid ujjú blúzban túrázhattam diákokkal együtt, s figyelhettük a tavaszi virágokat. Némelyiknek tudtuk a népi nevét, egyeztettünk, melyik vidéken hogyan hívják, de több ismeretlenre is bukkantunk. Majd megnézzük a növényhatározóban a hivatalosakat és az ismeretleneket – ígérték könnyelműen a diákok, s válaszuk bele is illett a hétvégi, természetben töltött, offline világba. Talán csak én csodálkoztam rá, hogy nem az internet keresőjét vagy az okostelefonjukat hívják segítségül. Pedig ha a megbízhatóság szempontjából vizsgálom a kérdést, valóban hitelesebbek azok az információk, amelyeket elismert szakemberek írtak, nyomtattak és adtak ki, mint az ellenőrizhetetlenül a neten keringő írások. Tehát nem ebből a szempontból csodálkoztam a diákok válaszán, hanem mert tudom, hogy a gyors, könnyű és fogyasztható digitális világ nyújtotta lehetőségekkel elsősorban a fiatalok élnek – meg kampányidőben a politikusok. S míg a folyamatosan bővülő alkalmazások között van jó pár valóban hasznos és érdekes – például a kirándulásnál maradva a Magyar Madártani Egyesület (MME) és a Farkaskölykök Ifjúsági Egyesület által létrehozott alkalmazás, amellyel a laikus is könnyedén megállapíthatja, milyen madár énekel a ház előtt vagy mi csivitel az út menti bokron – van néhány kezdeményezés, amelyet aligha tudok nem ferde szemmel nézni.
A Facebook legújabb funkciójának köszönhetően például egyre többen sorakoznak fel a csodabogárnak tartott baróti Sanyika mögé, és közvetítenek élő adást. A nap különböző időszakaiban nagyon változatos műsorral találkozhatunk ezen a felületen. A teljesség igénye nélkül az elmúlt néhány hétben láttam már énekesnőt, aki élő műsorban válaszolt a rajongók kérdéseire, majd sietett próbálni, aztán átlagos embereket, akik azzal ütötték el az időt, hogy vezetés közben, munkába menet az őket figyelőkhöz beszéltek. Aztán olyant is, aki épp azt ecsetelte – az erkélyen állva, cigarettával a szájában –, hogy nem szeretne lemondani a dohányzásról, viszont arra kíváncsi volt, hogy mi módon szokhatna le az esti evésről. Olyannal is találkoztam ebben a virtuális térben, aki a lányával együtt a tinédzserek körében nagyon népszerű telefonos alkalmazásról folytatott eszmecserét, kifejtette, milyen egyszerű a szülőknek, hogy ezen a felületen követhetik csemetéiket, és olyannal, aki egy számítógép előtt ülve vezetett egy kívánságműsort, és játszotta le egymás után a kért dalokat – miközben megkért valakit, hogy kapcsolja fel a villanyt. De közvetítettek már olyan sportversenyről is, melyet a nagy tévétársaságok nem tűznek műsorra, valószínűleg azért, mert megítélésük szerint csak szűk érdeklődés övezi. S természetesen a politikusok is az elsők között kezdtek el e módon műsorokat gyártani, kihasználva, hogy ezáltal közvetlenül jutnak el a választókhoz, és nem kell mondandójukat a szerkesztők, riporterek által megszabott néhány percbe sűríteniük, illetve arról beszélhetnek, amiről jólesik.
Úgy tűnik, a közösségi oldal üzemeltetői ismét ráéreztek a felhasználók igényeire, és megtalálták azt a rést, amellyel még több embert láncolhatnak a számítógépek elé, és ezáltal még nagyobb értékű lehet az ott megjelenített reklám. Másrészt az is kiderült, hogy hiába bővültek az elmúlt időszakban folyamatosan a webkettes szolgáltatások, még mindig nagyon sok embernek nagyon sok mondanivalója van, amit immár nem kell átgondolni, gondosan megfogalmazni, leírni és képpel illusztrálni, hanem azonnal meg lehet osztani, élőben. A közönség szempontjából pedig az, hogy a kukkolásvágy kielégíthetetlen, hiszen a számtalan valóságshow és a tévéadók végtelen sora ellenére mégis kattintanak, néznek és hallgatnak élőben. Hát ezért csodálkozom a diákokon, akik a növényhatározóból informálódtak, és titokban nagyon hálás vagyok, hogy nem akarták élőben közvetíteni a túrát…
Háromszéki Eszter