Tíz éve már, hogy nincs közöttünk a „tanár úr”, s azóta gondoljuk, néha talán mondjuk is, Kányádi Sándorral Házsongárd egyik tanítását: „örök hiánynak maradni, örök jelenvalónak”. A nagyok, a jelesek, példát adók öröksége. Itt van ma is közöttünk, és tudjuk, hogy az emlékezés az élők kötelessége, tehát mindannyiunk feladata. Húsz éve már hogy 1998-ban megjelent a Székelyföld útikönyve, amit dr. Frisnyák Sándor az első könyvbemutatón Nyíregyházán így jellemzett: „Ilyen terjedelmű, ilyen részletességű monografikus gyűjtemény nem jelent meg Orbán Balázs munkája óta.” A mai tanítványok a név ismerete után már mindent megtudhatnak életéről, tudományos munkásságáról. A hajdani kollégák és barátok, és mi, alkalmi „követői”, akik személyes élményeket kaphattunk tőle mindig is hálás szívvel emlékezhetünk rá. Találkozásaink, szakmai, majd baráti találkozások, közös utazások, könyvbemutatók, az együttgondolkodás, együttműködés, erőt adó alkalmai voltak. Közös terveink nem valósultak meg. Az egyik a Kárpát-medence turinform-hálózata, hogy lenne a magyar–magyar turizmusnak egy szervezőgazdája. A másik egy közös, nagyszabású munka, a Kárpát-medence alkotásföldrajzi atlasza. Az Ő biztatására viszont elkészíthettem a Székelyföld „vonatos útikalauzát”, egy olyan „látványkalauzt”, ami a vonat ablakából mutatja be, mit kaptunk az erdélyiektől és mit látunk a mai valóságban. Arra tanított, hogy legyünk hasznosak azoknak, akiknek bemutatunk, és hasznosak annak is, amit láttatunk. A „leltározó”, gyűjtőmunka mellett tudott, és átadni is tudott. Ugyanúgy hiányzik Székely­ud­varhely főteréről, a Benedek Elek Tanítóképzőből és a Sapientia Egyetem előadójából, de hiányzik alkalmanként turistacsoportok vidám vezetőjeként. Tőle kaptuk azt a meglepetést, hogy minden évben kiszámolta, és megköszönte azt, hogy Ő mint az egyetem tanára hány adóforintjába kerül egy magyar állampolgárnak.ű A mai diákság számára megfogalmazott egyik fontos üzenete pedig így hangzik: „Az ember csak akkor szeretheti a szülőföldjét, ha megismeri azt.” Ezt a személyes és érzelmektől sem mentes visszaemlékezést egy Berde Árontól vett idézettel zárnám: „Önök tudják, az egyetemet nem a néma falak, hanem a tanárok szellemi ereje alapítja meg, jó hírnévben, áldásos működésben”. Pápai Ferenc tanár, idegenvezető, turisztikai szervező. (1977 óta 707 erdélyi út „idegenvezetője”) Ui. Javasoljuk, és várjuk a felterjesztést, akik ismerték és értékelték a két Vofkori, György és László, a történész és a földrajzos példaadó munkásságát, ne sajnáljon egy rövid üzenettel javaslatot tenni a Magyar Örökség Díj elnyerése érdekében a következő címre: kiss.melitta@med.semmelweis-univ.hu A cikk a Hargita Népe március 14-i számában jelent meg.