szórványos felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
erős felhőzet
„Diszkréció”…
A minap a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapatának menedzsere a csapat anyagi helyzetét firtató kérdésre azt a „konkrét” választ adta, miszerint a „sportklub költségvetését” 90 százalékban az állam, míg 10 százalékban a támogatók teszik ki. A maga nemében ez is válasz, és bárki megtudhatott bizonyos százalékarányt. Ez is mond valamit, de nem a lényeget. Egy költségvetés esetében a mérvadó a bevétel (illetve a bevételi források), valamint a kiadások (tételekre lebontva). Erről viszont diszkréten hallgatott az illetékes. Így pedig nem lehetett megtudni, hogy mennyi pénz áll a Sportklub, s azon belül a jégkorongcsapat rendelkezésére, és azzal miként is gazdálkodnak, mire is költik. Nem egyedi esetről van szó, mert országos viszonylatban is diszkréció övezi a sportklubok, a sportegyesületek költségvetéseit, s úgy általában pénzgazdálkodásukat, arról az illetékesek szemérmesen hallgatnak. Állami finanszírozású egyesületek vagy klubok esetében (amelyeknek tulajdonképpen állami közintézményi jogállásuk van) nem valakinek a jóindulatán múlik a költségvetés nyilvánosságra hozatala, mert az törvény szabta kötelezettség, s ilyen értelemben utalhatunk a 2003/52-es törvény vonatkozó előírásaira.
Hogy jobbára miért tabu téma a sportfinanszírozás, arra nehéz lenne választ adni, de joggal feltételezhető, hogy vannak olyan eljárások, „megoldások”, legalábbis esetenként, amelyeket nem tartanak ildomosnak nyilvánosságra hozni az érdekeltek. Amúgy a finanszírozás kérdése igen bonyolult, annak sok útvesztője van, s abban esetenként el is tévednek egyesek, s ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy Ploiești-en, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagybányán és másutt a számvevőszéki ellenőrzések felszínre hoztak súlyos szabálysértéseket, mi több, esetenként bűnvádi eljárás is indult például Marosvásárhelyen az egyébként újra megválasztott Dorin Florea polgármesterrel szemben. Örvendetes, hogy megyénkben ilyen bűnelkövetés gyanúja nem merült fel, de az is igaz, hogy szabálysértés többször is. Így például a számvevőszék által az április–július folyamán megejtett ellenőrzés során az is megállapítást nyert, hogy a sport terén (nevezetesen a jégkorong és a biatlon terén) téves szerződéskötés nyomán 96 000 lejes kár keletkezett, s annak visszatérítési kötelezettségét állapította meg a számvevőszék. (Ebben az ügyben egyébként közvetett értelemben érintett a Csíkszeredai Sportklub is, amely állítólag magára vállalta az összeg visszatérítését.)
A Csíkszeredai Sportklub illetékese szerint változtatni kellene a sporttevékenységek finanszírozása terén. Ezzel egyet lehet érteni, de értesüléseink szerint megyénkből nem érkezett javaslat a sporttörvény módosítását célzó közmeghallgatás, véleménynyilvánítás keretében. Ennek a szóban forgó törvénynek a módosítása és kiegészítése a szaktárca, illetve a kormány szándékai között szerepel, s úgy tudni, hogy a törvénymódosítás tervezete a finalizálás szakaszába érkezett. Arról is tudni, hogy a fővárosban nemrégiben lezajlott viszonylag jelentős részvételű tanácskozás során olyan ötletek is megfogalmazódtak, amelyek úgymond túllőnek a célon. Ezek okán pedig Elisabeta Lipă miniszter azt hangoztatta, hogy nem lehet olyan követelésekkel fellépni, amelyek maguk után vonnák többek között a munkatörvénykönyv, valamint az adótörvénykönyv módosítását. Nem, mert nem lehet kiragadni a sporttevékenységet egy általános jogszabályozási környezetből és úgymond annak kiváltságos helyzetet biztosítani. A miniszter asszony ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy hazai viszonylatban a professzionista sport mindmáig nem bizonyult „életképesnek”, kivételt e tekintetben csak néhány labdarúgóegyesület képez. Nem, mert a szóban forgó tevékenységet nem sikerült üzleti alapokra helyezni, s olyan bevételekre szert tenni, amelyek révén fedezhetők a kiadások. Álljunk meg itt a sportfinanszírozás ügyénél, s tágítsuk ki a kört. Ha a sportegyesületek költségvetése tekintetében indokolatlan diszkréció érződik, ez még inkább igaz az úgynevezett közhasznú egyesületek és alapítványok esetében. A kormány szeptember 8-i ülésén ezekre az entitásokra vonatkozó statisztikát és jelentést vizsgáltak meg. Az a következtetés fogalmazódott meg, hogy az ilyen jellegű alapítványok és egyesületek tevékenységét is igen nagy diszkréció övezi, nemigen hozzák nyilvánosságra költségvetéseiket, tevékenységi jelentéseiket stb. stb. Amúgy országos viszonylatban mintegy 1500 ilyen típusú szervezet létezik, azok közül viszont csak 133 esett át egy olyan értékelési eljáráson, amely nyomán elnyerte a közhasznossági jogállást. Több mint 1300 egyesület és alapítvány közvetlenül nyerte el a közhasznúsági jogállást azon jogszabályok alapján, amelyek révén megalakultak. Ilyen jogszabály például a helyi közigazgatásra vonatkozó, 2011/215-ös törvény. (Annak előírása alapján hozták létre például a közösségi fejlesztési társulásokat, vagy a vidékfejlesztési egyesületeket.) Nos, ezek esetében is rendszerint figyelmen kívül hagyják azt, hogy nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is rendelkeznek, s ez utóbbi vonatkozásában a közhasznú egyesületekre és alapítványokra is vonatkozik a már említett 2003/52-es törvény.
Végezetül, de nem utolsósorban a kormány talán nem ok nélkül látja szükségesnek a jogszabályozási beavatkozást olyan értelemben, hogy a közhasznossági jogállás feltételrendszerén szigorítsanak, illetve az ilyen típusú szervezetek esetében pontosabban körülírják a kötelezettségeket.
Hecser Zoltán
.jpg)
