Dieselgate
Az elmúlt napokban egyre többet írnak a szaklapok a Dieselgate-nek elkeresztelt ügyről, amely az egyik legnagyobb német autógyártót érinti. Közben kiderült, hogy a konszernhez tartozó más márkák, de más gyártók gép- és kisteherautóinak erőforrásait is megbuherálták még a gyártási folyamat során. Az ügy kapcsán a legnagyobb veszteség a gyártót érheti, hiszen már 15 millió a „problémás” autók száma, ezek visszahívása és javítása, a vevők esetleges kártalanítása eurómilliárdokat emészt majd fel.
De lesznek nyertesek, ahogy minden meccsen vannak győztesek is. És lehet, hogy a fogyasztók jönnek ki a legjobban ebből a Dieselgate-ből. Elsősorban a használt dízelautók piaca már most dőlni látszik, például Temesváron és Bukarestben már a hét elején 15-20 százalékkal estek a német népautó modelljeinek árai. És ha kevesebb dízelmodell fogy, előbb-utóbb csökkenni fog a dízelolaj ára is. Ez pedig tényleg a fogyasztóknak kedvez majd.
A német népautót gyártó konszern vezetői beismerték: hazudtak. Visszahívnak több millió autót, átprogramozzák a fedélzeti számítógépeket, lesz egy kis szánom-bánom-bocsi, aztán megy tovább az élet.
Morfondíroztam. Politikus a választási kampányban hazudik, tisztelet a kivétel. Választó rájön a turpisságra, rábizonyítják, hogy az általa tett ígéretek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, politikus töredelmesen bevallja – igaz, ez maga lenne a csoda –: bocsi, hazudtam. Én, a választó, visszahívom, elfogadom bocsánatkérését, de azt mondom neki, ez nem elég: tedd jóvá hibádat, kártalanítsd választóidat és vezekelj. Ne élősködj az adófizetők pénzén, hanem mutasd meg, hasznos embere vagy a társadalomnak. Elég sok politikus lenne, akit visszahívnék. De egyelőre nem tehetem. Pedig sokakkal megtenném.
Kopacz Gyula