Diákmunka

A nyár! A nyárral számos dolgot asszociálhatunk. Az iskolásoknak és óvodásoknak például a nyári szünet idejét jelenti. Az egyéb területen dolgozó emberek ilyenkor veszik ki jól megérdemelt szabadságukat, és próbálnak töltekezni, illetve lehetőleg minél kevesebbet költekezni. Kikapcsolódás gyanánt általában valamilyen vizes élményt választanak, élményfürdőben, tenger- vagy tóparton próbálják az év első részét kipihenni. Ilyenkor a család apraja-nagyja felkerekedik, és uccu neki az ismerős vagy éppen ismeretlen helynek!
A fiatalabb generációt – természetesen nem akarok általánosítani – főleg két csoportra tudnám osztani: vannak, akik pihenésre, kikapcsolódásra használják ezt az időszakot, és vannak, akiknek nem sikerült a tanulmányi évet lezárni… Na, jó, mielőtt bárki is pálcát törne a fejem fölött, kétségkívül ez is benne van. Mindenesetre beszéljünk a másik csoportban azokról a fiatalokról, akik diákmunkával keresnek némi pénzt, amit valamilyen cél elérése érdekében gyűjtenek. Legyen szó egy új bicikli vásárlásáról, menő ruhákról vagy csak egyszerűen a megtakarított pénzről.
Nem találják ki, kedves olvasók, de én is utóbbi kategóriába tartoztam, vagy legalábbis merem sorolni magam. Hogyha nyár, akkor munka volt, természetesen egy-két hét jutott bulizásra, szórakozásra is, de a három hónapból kettő és fél mindig a munkáé volt. Bennem is elevenen élnek ezek a forró nyári élmények, amikor munkától fáradtan patakzott hátamról az izzadság. Régi szép idők! Bevallom, nem volt mindig kellemes, és nemegyszer felháborodtam, hogy a velem egykorúak itt-ott, ezen meg azon a strandon hűsülnek, én meg itt görnyedezem a munkában. Viszont olyankor mindig azzal vigasztaltam magam, hogy legalább addig sem csinálok hülyeséget, gyakorlok az életre, és még pénzt is kapok érte. Persze voltak hullámvölgyek, mint ahogyan lenni szoktak, de összességében tényleg nem panaszkodhatom, rájöttem, melyik munkát szeretem, s melyiket kevésbé, és tapasztalatszerzésnek is megtették ezek a nyári „élmények”.
A minap fürdőn jártam, nos, láttam régi önmagamhoz hasonló fiatalokat, akik diákmunkával töltik a nyarat. Bevallom, ezen régen nem gondolkodtam, most azonban, miközben sorban álltam – egyébként a sorban állás nem az erősségem, de rájöttem, mi mindenre jó lehet –, átvillant az agyamon, hogy ezek a fiatalok mennyire ambíciósak, dolgoznak, feltehetően terveik és céljaik is vannak, szemben az idősek hangoztatta trendi kijelentéssel, hogy ezek a mai fiatalok mekkora naplopók. Nos, ezek szerint ez az állítás mégsem igaz mindenkire, mint ahogy soha nem is volt az. A gondolataimban való némi kutakodás után valóban saját tapasztalataim is megerősítettek ebben, hiszen minden nyáron tudtam, mire költöm majd a megszerzett pénzt. Jó érzés volt, hogy van pénz a zsebemben, és hogy azt nem kértem, hanem megdolgoztam érte.
Most mégis talán kicsit sajnálom őket, látni a meleg és fárasztó napok után elnyúzott arcukat, ugyanakkor örülök és végtelenül büszke vagyok, hogy egykoron én is hozzájuk hasonló, tettre kész diákmunkásnak számítottam…

Vlaicu Lajos

: