Már elhelyezték a képeket a falakon, beállították a világítást, kiképezték a múzeum munkatársait a tárlatvezetésre, csupán a képfeliratokat kell még a helyükre tenni – ezt tapasztaltuk tegnap a Csíki Székely Múzeumban, ahol lázasan készülnek a hét végén nyíló Csontváry-kiállításra. A tárlat anyaga válogatási szempontjairól Bellák Gábor, a kiállítás kurátora számolt be Sarány István kérdéseire válaszolva. [gallery link="file" columns="2" ids="28617,28618"] Csontváry művészete Erdélyben címmel nyílik nagyszabású, mindeddig előzménytelen kiállítás május 7-én Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum termeiben. Tegnap már a kiállítás rendezőinek kérésére szürkére festett falakon ragyogtak a képek, a szakemberek éppen a fények beálltásán dolgoztak, hogy minél jobban érvényesüljön az alkotások szépsége. – Még a képekre vonatkozó információkat tartalmazó táblákat kell elhelyeznünk, délután pedig a múzeum tárlatvezetéssel megbízott munkatársainak próbálok minél több tudnivalót átadni a kiállított képekkel kapcsolatban – mondta a Hargita Népe kérdéseire válaszolva Bellák Gábor művészettörténész, a kiállítás kurátora. A Magyar Nemzeti Galéria munkatársa felelevenítette az általa képviselt intézmény és a Csíki Székely Múzeum közötti gyümölcsöző együttműködés különböző állomásait, hangsúlyozva, hogy a készülő kiállítás is ennek az együttműködésnek az eredménye. – Az erdélyi, székelyföldi Csontváry-kiállítás megvalósításának igényét a Csíki Székely Múzeum fogalmazta meg, Gyarmati Zsolt igazgató ötletét pedig készségesen támogattuk, ugyanis tapasztalataink szerint jó kiállításokat szerveznek ebben az intézményben, a rendelkezésre álló technika és emberanyag pedig lehetővé teszi azt, hogy igényes, magas színvonalú kiállításokat tudjunk megvalósítani itt is – jegyezte meg a kiállítás kurátora. A szakemberek a fények beállításán dolgoztak, a kurátor pedig kiemelte, hogy a múzeum fénytechnikája magas színvonalú, lehetővé teszi a Csontváry-alkotások szépségének kiemelését, hangsúlyozását. Bellák Gábor elmondta, hogy bár nemrégiben volt Budapesten egy reprezentatív Csontváry-kiállítás, szívesem válaszolt a Magyar Nemzeti Galéria a csíkszeredai felkérésre, ugyanis tudomásuk szerint eddig még nem állítottak ki Erdélyben Csontváry-műveket, s a szakirodalom arról sem tud, hogy erdélyi magán- vagy közgyűjteményekben Csontváry-képek lennének. A művészettörténész hozzáfűzte, hogy a kiállításon is szereplő Őz című festmény, amely jelenleg a szolnoki Damjanich Múzeum tulajdonában van, a második világháború végéig egy kolozsvári magángyűjtő tulajdonában volt, így nem zárható ki annak a lehetősége, hogy esetleg további, eddig ismeretlen Csontváry-munkák felbukkanjanak, ugyanis a festő és munkássága itt is ismert lehetett, a kiterjedt Csontváry-rokonságból többen is éltek itt. Nagy meglepetés lenne egy ilyen munka felbukkanása – jegyezte meg a kiállítás kurátora. A kiállítás anyaga válogatásának szempontjairól szólva Bellák Gábor kifejtette, hogy elsősorban a rendelkezésre álló nagy felület, a jól elkülöníthető, zavaró elemektől mentes öt kiállítóterem határozta meg a kiállítás anyagát: az ideális kiállítófelület lehetővé teszi a teljes életmű bemutatását a reprezentatív munkák révén, a termek különállása pedig az életmű szakaszokra való tagolásának lehetőségét adja meg. – Így Csontváry korai képeitől, alkotói munkássága különböző szakaszain át az utolsó munkákig láthatók festmények a kiállításon – hangsúlyozta a kurátor, megjegyezve, hogy a csíkszeredai tárlaton látható első alkalommal a művész egyik korai munkája, amelyet Munkácsy Mihály Vihar a pusztán című munkája alapján készített, azt átértelmezve. – A két kép egymás mellett látható majd – fűzte hozzá, mondván, hogy Csontváry bizonyára vázlatok alapján festette e képét, bár már láthatta azt 1882-ben a múzeumban, nem követte szigorúan az eredeti kompozíciót. Hozzáfűzte, ebben a képben is már benne van a későbbi Csontváry: a táj drámai felfogása, a felhők emberszerű formája és az emberfigurák naiv megjelenítése. A kurátor szerint bár maga Csontváry Pillangók című munkáját tartja első képének, a Vihar a pusztán ennek előtte született. Hozzáfűzte, hogy itt látható vélhetően utolsó munkája is, Ferencz József portréja, a szénrajz bizonyára egy készülő festmény tanulmánya volt. S a legkorábbi meg a legkésőbbi kép között láthatók a különböző alkotói korszakokban, különböző helyszíneken született művek: a boszniai, az athéni, a schaffhauseni vízesésnél készített, a taorminai és jeruzsálemi képek. Bellák Gábor arra is kitért, hogy a csíkszeredai múzeum székhelyének ajtó- és ablakméretei nem tették lehetővé azoknak a képeknek a kiállítását, amelyeknek rövidebb oldala nagyobb 220 centiméternél, így nem hozhatták el a monumentális munkákat, azokat a 20–30 négyzetméteres képeket, amelyekre maga Csontváry is büszke volt. – Sokan azt hiszik, hogy e nagy méretű alkotások nélkül nem érthető, nem értelmezhető Csontváry Kosztka Tivadar életműve – mondta a művészettörténész –, mi azonban azt szeretnénk megmutatni, hogy a jeles művész kisebb méretű képei is olyan szeletét adják életművének, amely érzékelteti annak minőségét, mélységeit, szépségét. A csíkszeredai Csontváry-kiállítás kurátora kitért arra is, hogy a nagyszabású tárlat képei a Magyar Nemzeti Galériából, a pécsi Janus Pannonius Múzeumból, a miskolci képtár gyűjteményéből, Szolnokról és magángyűjteményből származnak.