Hirdetés

Csíkban, nagy lábon

HN-információ
Hát kérem, bevallom, én nagy lábon élek. Állítólag, aki nagy lábon él, annak „nem okoz gondot a hónap vége, van megtakarítása, de kijön bőven a fizetéséből is. Megengedhet magának olyanokat, amiket az átlag nem. Utazhat, amikor kedve tartja, szórakozhat, ehet-ihat, és nemcsak kenyeret meg vizet. Fenn tud tartani egy átlagosnál nagyobb házat, több autót, és itt sem Trabantra gondolok. Egy szóban összefoglalva: gazdag.” (gyakorikeredesek.hu) Csakhogy én másként élek nagy lábon, vagyis én valóban nagy lábon élek. Épp ezért utánanéztem, honnan is eredhet az igazi nagylábúakra nem éppen hízelgő mondás? A „Kíváncsiak klubjában” találtam egyféle választ. E szerint a cipőorr valamikor a 10. században nőni kezdett és a 14. század végére annyira megnőtt, hogy végül is a hatóságoknak kellett közbelépniük, és „Szép Fülöp francia király törvényben mondta ki, hogy csak a főurak viselhetnek 60 centis cipőt; a kisnemest csak egy láb hosszúság illeti meg, a közember pedig csak féllábnyi kunkorodást viselhet. Ebből az időből származik a mondás az úri életmódot folytató emberre: nagy lábon él.” A nagy lábon élés önmagában nem probléma, sőt szilárd alapot is jelenthet, az egyedüli gond lábbeli vásárlásakor van. Mert 42-es női cipőt egyszerűen nem árulnak nálunkfelé a cipőboltokban. Ha néha mégis, akkor semmi esetre sem középmagas sarkú, kényelmes és mégis nőies cipellőkről van szó, hanem inkább valami otromba csónakokról, vagy szupermodellek tűsarkúiról. Ennek ellenére, én nem adom fel a belföldi cipővásárlási próbálkozást, sőt családi cipőkereső túrákat is szoktunk szervezni, amikor csak azért is megkérdezzük minden eladótól, hogy tartanak-e 42-es női cipőt, s ilyenkor mindig egy 41-est akarnak rám tukmálni, miközben tele szekrényem alja hasznavehetetlen tukmált darabokkal... Legutóbb egy fölöslegesen tett marosvásárhelyi kör után hazafelé tartva, az egyik európai cipőüzletlánc székelyudvarhelyi láncszemé­ben néztünk szét bizakodva. Kiderült, hogy hiába: annak ellenére, hogy Magyarországon vagy nyugatabbra a hálózat bármelyik „testvérüzletében” természetes lett volna a nagy női méret, itt hírből sem hallottak ilyenről. Sőt az elárusítónő – látván, hogy idegenek vagyunk – meg is magyarázta, hogy miért van ez: „mert Önöknél nagyobb lábúak a nők”... De hogy kifejezetten Csíkra gondolt volna, alig hiszem… Daczó Katalin


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!