szórványos felhőzet
erős felhőzet
Csíkban, nagy lábon
Hát kérem, bevallom, én nagy lábon élek. Állítólag, aki nagy lábon él, annak „nem okoz gondot a hónap vége, van megtakarítása, de kijön bőven a fizetéséből is. Megengedhet magának olyanokat, amiket az átlag nem. Utazhat, amikor kedve tartja, szórakozhat, ehet-ihat, és nemcsak kenyeret meg vizet. Fenn tud tartani egy átlagosnál nagyobb házat, több autót, és itt sem Trabantra gondolok. Egy szóban összefoglalva: gazdag.” (gyakorikeredesek.hu) Csakhogy én másként élek nagy lábon, vagyis én valóban nagy lábon élek. Épp ezért utánanéztem, honnan is eredhet az igazi nagylábúakra nem éppen hízelgő mondás? A „Kíváncsiak klubjában” találtam egyféle választ. E szerint a cipőorr valamikor a 10. században nőni kezdett és a 14. század végére annyira megnőtt, hogy végül is a hatóságoknak kellett közbelépniük, és „Szép Fülöp francia király törvényben mondta ki, hogy csak a főurak viselhetnek 60 centis cipőt; a kisnemest csak egy láb hosszúság illeti meg, a közember pedig csak féllábnyi kunkorodást viselhet. Ebből az időből származik a mondás az úri életmódot folytató emberre: nagy lábon él.” A nagy lábon élés önmagában nem probléma, sőt szilárd alapot is jelenthet, az egyedüli gond lábbeli vásárlásakor van. Mert 42-es női cipőt egyszerűen nem árulnak nálunkfelé a cipőboltokban. Ha néha mégis, akkor semmi esetre sem középmagas sarkú, kényelmes és mégis nőies cipellőkről van szó, hanem inkább valami otromba csónakokról, vagy szupermodellek tűsarkúiról. Ennek ellenére, én nem adom fel a belföldi cipővásárlási próbálkozást, sőt családi cipőkereső túrákat is szoktunk szervezni, amikor csak azért is megkérdezzük minden eladótól, hogy tartanak-e 42-es női cipőt, s ilyenkor mindig egy 41-est akarnak rám tukmálni, miközben tele szekrényem alja hasznavehetetlen tukmált darabokkal... Legutóbb egy fölöslegesen tett marosvásárhelyi kör után hazafelé tartva, az egyik európai cipőüzletlánc székelyudvarhelyi láncszemében néztünk szét bizakodva. Kiderült, hogy hiába: annak ellenére, hogy Magyarországon vagy nyugatabbra a hálózat bármelyik „testvérüzletében” természetes lett volna a nagy női méret, itt hírből sem hallottak ilyenről. Sőt az elárusítónő – látván, hogy idegenek vagyunk – meg is magyarázta, hogy miért van ez: „mert Önöknél nagyobb lábúak a nők”... De hogy kifejezetten Csíkra gondolt volna, alig hiszem…
Daczó Katalin
.jpg)
