erős felhőzet
Csihányba nem üt a ménkű
„A termős csalánt, ha a nap a Kos jegyében jár, betegség ellen fogyaszd, ha akarod” – írták a régi kalendáriumok. A Kos jegye március 21-től április 19-ig tart. Azt mondják, hogy ehhez az állatövi csillagképhez olyan fogyasztható növények tartoznak, amelyek gyorsan nőnek, élénk színűek, tüskések, gyakran kellemetlen szagúak, égetik a nyelvet, felsértik a bőrt, azaz csípnek, szúrnak, marnak, könnyezni és vakarózni kell tőluk: akác, egres, csipkebogyó, bogáncs, csalán, hagyma, fokhagyma, kaktusz, dohány, bors, paprika. A nagycsalán névváltozatai: csolyán, csihány. Az aprócsalán, árvacsalán vagy más néven hadaricscsalán (hadarics a. m. gyakor) valójában nem csalánféle, más növénycsaládba tartozik. A címben szereplő közmondás irodalmiasabb formája – ha akadna olyan olvasóm, aki nem érti: csalánba nem üt a mennykő. A közmondás valóságalapja logikus, megértéséhez csak annyit teszek hozzá, hogy kezdetben olyan emberre mondták, aki gonosz ugyan, bánt másokat, de megússza a büntetését; később a mondás éle kissé szelídült, inkább viccesen használták. A csihány zsenge hajtásait a konyhában tavasszal, kora nyáron főzeléknek, levesnek, salátának készítik el. A biokertészet is újra felfedezte: kútvízbe vagy esővízbe áztatják, és ezzel a lével öntözik a veteményest, főleg a paradicsom, paprika, uborka fejlődik szépen tőle, és a virágoskertben is hasznos. A magasra nőtt csihány szárának is helye volt a falusi háztartások mindennapjaiban, a drágább, termesztett kendert és lent helyettesítették vele, rostjait feldolgozták, fonalat készítettek belőle és megszőtték. Gyermekkoromban pityókaszedéskor rengeteg csihányzsákot lehetett látni még a földeken. Sőt a második világháború idején, és utána is egyenesen divat volt a csalánvászonból készült ruha. Váradi Lencsés György (1530−1593) a marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött régi orvosságoskönyvében is sikerült rábukkannom a csalánra mint gyógynövényre: „Csalánt ő magát, vagy az magvát, mert az jobb, főzd meg árpavízben, az mellet megtisztítja minden nedvességektől, csak add ezt inni.”
A csalánnal kapcsolatos, akár vallástörténetinek is nevezhető, különleges adat Nursiai Szent Benedekre (480 körül – 547. március 21. – véletlen egybeesés, hogy akkor halt meg, amikor a Kos megkezdi égi útját) vonatkozik, akinek életében sorsfordító lett. Sokan persze legendának ítélik a történetet, melynek leírója azonban szavahihető ember: Gergely pápa, aki Szent Benedekről szóló életrajzi írásában kiemelte Benedek életbevágó megkísértését. Történt, hogy három hosszú remeteév után Benedeket egy régebben Rómában látott hölgy emléke kezdte kísérteni, aki olyan gerjedelmet keltett benne, hogy ő remeteéletét és az összes életszentséggel kapcsolatos elveit is el akarta dobni magától, és már-már visszaindult Rómába, hogy megkeresse ezt a nőt. Utolsó erejét összeszedve, ruháit levetve, csípős csalán közé vetette magát. Ettől kijózanodott és élete visszatért a szokásos rendbe. Egy másik legenda szerint a vicovaroi sziklakolostor szerzetesei felkérték az aszkétikus szigoráról híres Benedeket, hogy tanítsa meg őket fegyelmezettebben élni. Benedek figyelmeztette őket az önmegtagadás nehézségeire, az ő életszabályainak zordságára, s hogy a szerzetesek nem tudják majd ezeket követni. Így is történt. Rövid idő elteltével a szerzetesek lázongani kezdtek, mert vágyódtak régi, kényelmes életük után, olyannyira, hogy már azon tanakodtak, meg kellene szabadulniuk az egyre nyomasztóbb vaskezű elöljárótól. Végül arra jutottak, hogy méreggel teszik el láb alól. Üvegpohárba töltötték neki a mérgezett bort. Amikor azonban Benedek kereszttel áldotta meg az italt, a pohár magától összetört. A történelem lapjai egyébként tele vannak össze nem tört, kiivott méregpoharakkal, s egyéb merényletekkel az emberiség nagy szellemi Mesterei ellen. Nursiai Szent Benedek 529-ben alakította meg a róla elnevezett Benedek-rendet. „Égi születésnapjáról” – testi halálának napjáról – a 9. századtól Galliában ismeretlen okok miatt nem március 21-én, hanem július 11-én emlékeztek meg. Szent Benedek születésnapja július 11-i ünnepének eredetét a kutatásoknak nem sikerült felderítenie, csak annyit, hogy ez először a galliai liturgikus könyvekben jelent meg a 8. század végén, és a későbbiekben is ez vált elfogadottá. 1964-ben VI. Pál pápa Szent Benedeket, mint a nyugati szerzetesség alapítóját és az európai keresztény szellemiség alakítóját Európa védőszentjévé avatta.
Kozma Mária
.jpg)