erős felhőzet
Csernobil
Május elseje volt, 1986-ban történt: gyönyörűen sütött a nap, s kihasználva a munkaszünetet, szüleimmel együtt kimentünk a dombra. Így neveztük a házunk mögötti magaslatot nemes egyszerűséggel: a domb. Sütögettünk valamit, talán még sör is került elő, labdáztunk, élveztük a tavaszi napsütést, az egynapos szünetet, a családi együttlétet.
Másnap-harmadnap – ki emlékszik már erre? – tudtuk meg, hogy valahol a Szovjetunióban felrobbant egy atomreaktor, s a levegőben nagy mennyiségű sugárzás terjed felénk is. Nemsokára jódtablettákat osztogattak a gyermekeknek…
Emlékszem, szüleimet riadalommal töltötte el az eset, főként, mikor megtudták, hogy a robbanás április 26-án következett be, s a sugárfelhő éppen május elsején érhette el a mi környékünket – legalábbis erre lehetett következtetni a csonka igazságokat közlő félhírekből.
Emberi mulasztás okozta a harminc évvel ezelőtt bekövetkezett balesetet. S emberi felelőtlenség miatt haltak meg nagyon sokan a mentési, sugármentesítési munkálatok során, ugyanis nem tájékoztatták az erőmű vezetői, majd a hatóságok sem a területre belépő mentőegységeket, tűzoltókat, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat akkor, ha védőöltözet nélkül dolgoznak, illetve nem tájékoztatták a környező települések, a szomszédos területek, közeli országok lakosságát, hivatalosságait arról, hogy nukleáris baleset következett be és milyen következményekkel járhat az az emberekre, a növény- és állatvilágra nézve.
A szomszédos szocialista államok vezetői és hírközlésért, tájékoztatásért felelős hivatalnokai sem álltak a helyzet magaslatán: Magyarországon például első alkalommal 28-án este számolt be a Magyar Rádió a balesetről, Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője a BBC híre alapján jelentette be a katasztrófát: „A szovjetunióbeli csernobili atomerőműben baleset történt. A jelentések szerint az egyik reaktor sérült meg és többen megsebesültek. Az illetékesek megkezdték az ukrajnai atomerőműben keletkezett üzemzavar megszüntetését. A károk felszámolására kormánybizottságot hoztak létre. Stockholmban közben bejelentették, hogy Dániától Finnországig észlelték a radioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését. Ottani szakértők szerint a radioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé.” A hírt másnap hajnalban visszavonták a hatóságok, közzétételéért pedig Bedőt büntetésben részesítették.
Azonban nem lehetett hosszú ideig titkolózni, ugyanis a környező országokban hatalmas sugárzásmennyiségeket mértek, így a szovjet vezetés is arra kényszerült, hogy nyilvánosságra hozza a történteket, tájékoztassa a közvéleményt. Beszámolók szerint maga Gorbacsov főtitkár – mihelyt tudomást szerzett a balesetről – a közvélemény tájékoztatását szorgalmazta, a konzervatív apparátus azonban csak részben tett eleget ennek az elvárásnak. A korszakot vizsgáló történészek, társadalomtudósok szerint ez a történet is segítette a kelet-európai reformfolyamatokat, a nyilvánosság felé való nyitást. Túl nagy ár érte a több száz, több ezer halott… Számuk máig is ismeretlen, vita folyik arról, hogy mennyire volt és van mind a mai napig hatással az emberekre, az élővilágra a harminc évvel ezelőtti történés.
Nemsokára május elseje. Sokan ismét a szabadba megyünk, ha az idő is velünk tart, hogy élvezzük a tavaszi napsütést. Reméljük, hogy ezúttal csak a Nap küldi ránk sugarait…
Sarány István
.jpg)
