Hirdetés

Csendes kiáltások

Véleménykülönbség, vicces jópofaság vagy zaklató erőszakosság – hol a határ? Minden eset egyedi, nincs általános recept, de az osztályközösség fejlesztése, az empátián, bizalmon alapuló kommunikáció alapvető a bullying megfékezésében és megelőzésében.

Lemhényi Elemér
Becsült olvasási idő: 8 perc
Csendes kiáltások
Fotó: pexels.com

Az angol nyelvből átvett „bullying” terminust a magyar bántalmazás, zaklatás, megfélemlítés kifejezésekkel fordíthatjuk.

– A fiatalok szlengjében hallottam már a „ne bullyingolj” felszólítást nézeteltérések, véleménykülönbség esetében is. Ez a nyelvi jelenség érdekesen tükrözi, hogy a köztudatban a fogalom jelen van, viszont többé-kevésbé pontos referenciával – mondta dr. Tódor Erika-Mária egyetemi professzor, a Sapientia

– EMTE Tanárképző Intézetének igazgatója.
Hozzátette: fontos ezeket a fogalmakat jól körülhatárolni és a helyükön kezelni. Nem minden véleménykülönbség nevezhető bullyingnak, ahogy egy adott környezetben elvárt feladat teljesítése sem értelmezhető rosszindulatú elvárásnak – például a csapatmunkában mindenki el kell végezze a rá eső feladatot. Ugyanakkor a zaklató erőszakoskodás sem bagatellizálható, és nem tekinthető azonosnak a vicces jópofasággal, poénkodással. Fokozott figyelem szükséges a jelenség korrekt azonosítására, mellyel muszáj foglalkoznunk, hisz igen elburjánzott a fiatalok és főleg a tinédzserek körében, és ebben az iskola is szerepet játszik, ugyanis „megfelelő” környezetet teremt a bántalmazó/zaklató és az áldozat találkozására.


Hirdetés


Romániában külön törvénybe foglalták az iskolai zaklatás jelenségét. A 2019-ben jóváhagyott 221-es számú jogszabály és alkalmazási módszertana felvázolja, milyen típusú iskolai zaklatásról beszélhetünk, hogyan lehet azt megelőzni, hogyan kell beavatkozni ilyen helyzetben. A 2020-as tanévtől kezdődően minden tanügyi egységben működik az úgynevezett bántalmazásellenes bizottság, amely rendszeresen kérdőíveket, felméréseket, statisztikákat készít e témában, és a tanári karnak segít a jelenség visszaszorításában (szerk. megj.).
A bullying megfékezése elsősorban a tanár, de a szülő, pszichológus, iskolai tanácsadó és a rendőrség felelőssége egyaránt.

– A közösségekben zajló bántalmazás, az iskolai zaklatás mindenkit érint, nemcsak annak aktív szereplőit, vagyis az áldozatot, zaklatót, a védelmezőt és szemtanút. Ha nagyobb közösségben gondolkodunk, a jelenség megfékezése mindannyiunk feladata, attól a pillanattól kezdve, hogy tudomást szerzünk bármilyen fájdalommal, félelemmel, testi vagy lelki sérüléssel, hátrányba kerüléssel, kárral járó viselkedésről vagy cselekvésről

– fejtette ki dr. Szentes Erzsébet egyetemi adjunktus.
Majd kiemelte: mindannyian tehetünk valamit a megfékezés érdekében, mindenki a maga területén, saját eszközeivel. Tanárként és osztályfőnökként fokozottan oda kell figyelni a jelenségre, és mindig ki kell hangsúlyozni az osztályban, hogy a bántás, szekálás, megfélemlítés nem helyénvaló, és rengeteg negatív következménye van. Rombol, gátolja a pozitív önértékelést, akadályozza a társakhoz fűződő kapcsolatok kialakulását, félelmet és szorongást gerjeszt, hátráltatja a fejlődést stb. Ugyanakkor az is hangsúlyozandó, nem vagyunk egyformák, és ami egy diáknak csupán poén, más számára lehet sértés vagy éppen zaklatás.

– Fontos, hogy a pedagógusok különböző továbbképzéseken vegyenek részt, amelyek ezt a kérdéskört tárgyalják, és eszközöket kínálnak az oktatók számára, hogy hatékonyan kezeljék az iskolai zaklatást. Minden eset egyedi, nincsenek általános receptek, viszont kulcsfontosságú az osztályközösségek fejlesztése, a harmónia megteremtése a mikroközösségen belül, a bizalmas tanár-diák, illetve diák-diák kommunikáció, hiszen így kiküszöbölhetők a konfliktusok, amelyek zaklatásokat szülhetnek

– hangsúlyozta az egyetemi adjunktus.
Hozzátette: ugyanakkor el­engedhetetlen nemcsak az áldozattal, hanem a zaklatóval való törődés is, szükségszerű azonosítani az agresszív viselkedés mögötti okokat, tényezőket. Általában ezt a típusú viselkedést valamilyen feszültség váltja ki, amely megnyilvánulhat a közösségben vagy a bántalmazó személyében. A legtöbb esetben az agresszor is szenved, családjában megbomlott az egyensúly, valami hiányzik az életéből, boldogtalan.

– Az érzelemfeldolgozást, az empátiát, a problémamegoldást gyakorolni, tanulni kell, és ezek gyermekkorban jó esetben erősödnek és fejlődnek. Fontos, hogy erre vonatkozóan legyenek működő minták, és a diákok kapják meg a megfelelő támogatást a felnőttek részéről. Érdemes a tanulókkal együtt elbeszélgetni a szabályokról is, mivel a bullying megelőzésében a közös alapértékek és normarendszerek megteremtése alapvető

– tette hozzá dr. Szentes Erzsébet.
A Tanárképző Intézetben is figyelnek erre a jelenségre, és több tantárgyon belül foglalkoznak a témakörrel, sőt, szemináriumokon konkrét eseteket beszélnek meg, illetve önismereti munkát folytatnak. A csoportdinamika, a társas viselkedés, a zaklatás következményei, a védelmező magatartás kulcsfontosságú témák. Dr. Tódor Erika-Mária arra is rávilágított, hogy a tanárképzésben majdnem minden évben visszatérő kérdéskör a zaklatás, csak más-más összefüggésben, például a serdülők pszichológiáján belül – az életkori sajátosságokra összpontosítva –, majd a szervezeti kultúra vonatkozásában.

– A tanárképzés tudatosít és ajtókat nyit, azonban az önfejlesztés és önismeret állandó folyamat a tanári pályán, hiszen az építő egymásrautaltságot minden generációval közösen lehet és kell újra meg újra megfogalmazni

– hangsúlyozta a professzor.
A társadalmi szintű változások és az oktatási intézmények aktív részvétele nélkül a bullying problémáját nem lehet teljesen megfékezni. Ezért a közösségi tudatosság növelése továbbra is kiemelt feladat társadalmunkban, hogy a csendes kiáltásokat idő­ben meghalljuk.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!