Csak papíron stimmeljen minden

Naiv vagyok, s ostorozhatom magam reggeltől-estig, nehezen tudok változni. Ez igaz rám, de még inkább igaz a rosszul bejáratott, vagy a régi rendszerből fakadó, vagy abban gyökeredző fonákságokra. De a dolgok már csak így mennek errefelé. Egyszer, a nem túl távoli múltban egy nagyon kedves ismerősöm meg is fogalmazta, hogy mi is a legnagyobb problémánk. Akkor ezen a kijelentésen elsőre – bevallom – jót derültem. Azonban szavai azóta is visszacsengenek és nem hagynak nyugodni: „Mindenkinek minden mindegy, csak papíron jól működjenek a dolgok. Számít valakinek rajtad kívül, hogy amúgy érző emberek végzik a munka nagyobb részét, gondolkodnak állandóan, mitől tegyék jobbá a világot, s teszik mindezt a hétköznapi kötelező feladatok mellett?” Mindenkinek minden mindegy, csak papíron jól működjenek a dolgok… Bizonyára olvasóink közül jó néhányan megélték a kommunizmust. Nekem szerencsém van, én nem értem. Vagy mégis?! Hoffi Géza tizennégy malacának története jut eszembe, tényleg nem számít még a természet sem. Hogyha a tervgazdaságban tizennégy malac szerepel, ott a disznó fialhat tízet, de papíron a tizennégynek meg kell lennie! A rendszer a mai napig ilyen, csak most másként nevezik. A csokoládé maradt, a csomagolás színesebb. Kell dolgozni, új dolgokat kell kitalálni, mindeközben viszont kell tudni, vagyis érdemes észben tartani, hogy a rendszerben senki sem pótolhatatlan. De tényleg senki! A rendszer képes bedarálni bárkit és holnap egy újabb madarat a helyébe állítani. Még hogyha nem is ugyanaz lesz az eredmény, mint teszem azt első alkalommal, nem számít, csak papíron megfeleljen a követelményeknek. Persze, amíg a munkáját végzi az állampolgár, addig a lelkét, sőt lelkesedését is megkövetelik, egyenesen számonkérik rajta. S hogyha nem, hát szellős, fütyülő hangot kiadva, fejüket elégedetlenül ingatják, és lépten-nyomon célzásokkal illetnek. Azonban, amikor kifacsarják a „humánerőforrásból” az „erőt”, akkor rögtön útnak engedik a „humánt”, leszázalékolják, és sokszor ki is nevetik. Ezek fényében érdemes gondolkodni a rendszerváltott társadalmunkon…

Vlaicu Lajos