borús égbolt
Csak lassan a testtel!
A kormány – személyesen a kormányfő – a hónap elején amolyan offenzívát indított a hazai kereskedelmi bankokkal szemben. (Amúgy nem új keletűek a hatóságok kereskedelmi bankokkal szembeni állásfoglalása, bírálata annak okán, hogy a költségoptimizálási és egyéb „kiskapuzások” révén azok közül jó néhányuk „kivitték” a nyereségeiket, vagy mesterkélten veszteségeket idéztek elő, így vonva ki magukat a nyereségadó fizetése alól.) A múlt héten azt is kilátásba helyezte, hogy nyilvánosságra hozza azon bankok névjegyzékét, akik már jó ideje nem értek el nyereséget, illetve veszteséget jegyeztek. Ezt azzal a szándékkal, hogy a lakosság is megismerhesse a kockázatot jelentő, akár csőd közelébe is kerülhető pénzintézeteket.
A kockázatot egyelőre a kormányfői bejelentés képezheti, nem annyira a névsorközlés vonatkozásában, hanem a bankrendszer sugalmazott helyzetének a megpendítése okán. Feltételezhető, hogy ha a kormány első emberének ilyen bejelentése 2008-ban vagy 2009-ben hangzik el, akkor a bankokat, a hitelintézeteket válogatás nélkül megrohanták volna ügyfeleik, és esetleg bekövetkezett volna az egész hazai bankrendszer csődje.
Nos, ezért mondjuk – és nem ok nélkül –, hogy „lassan a testtel”, még akkor is, ha kormányfői megnyilvánulásról van szó, sőt főleg akkor. Igen, mert egy kormányfő, egy miniszter szavának mindig is nagyobb a súlya, azt nemigen szokták „légből kapottként” kezelni. E tekintetben a jelek szerint országunk kivételt képez, mert az elhamarkodott, meggondolatlan tisztségviselői „megszólalásokban” soha sem volt hiány.
De térjünk vissza erre a szerintünk (is) túllihegett bankügyre. Ha valóban történtek jogszabálysértések, azok felfedése mindenekelőtt a pénzügyminisztérium illetékeseire hárul, s amennyiben jogszabályozási hiátussal állunk szemben, akkor a kormányzati illetékesekre, illetve a törvényhozókra hárul a korrekció elvégzése. Ami pedig azt a bizonyos listát illeti, az gyakorlatilag sincs eltitkolva: akárcsak a kereskedelmi társaságok, úgy a bankok éves pénzügyi jelentéseit is be kell nyújtani a közpénzügyi minisztériumhoz, az Országos Kereskedelmi Törzskönyvi Hivatalhoz, s bárkinek jogában áll az adatlekérés. Menjünk tovább: ha egyes bankoknak bizonyos érdekeik fűződnek a valós eredményeik esetleges „elmaszatolásához”, akkor ez vonatkoztatható az állami érdekeltségű kereskedelmi bankokra is? Kérdezzük ezt annak okán, hogy a veszteséget jegyző, illetve nyereséget el nem érő pénzintézetek névjegyzékén ott szerepel a kizárólag állami tulajdonban lévő Eximbank, valamint a CEC Bank is. Ők ki elől akarták „eldugni” a nyereséget, és miért?
Van egy másik potenciális vonzata a kormányfői „riogatásnak”: mi történhetne akkor, ha láncreakció-szerűen bekövetkezne egy ilyen magas rangú tisztségviselő bejelentését követően a bankrendszer „csődbe menetele”? Romániában több mint 10,2 millió magánszemélynek van banki betétje, s következésképpen jogosult lenne egy nemkívánatos esemény bekövetkezte esetén a 100 ezer euróig terjedő visszatérítésre. (Amúgy a garantált 100 ezer eurót meghaladó betéttel rendelkező magánszemélyek száma június 30-án 34 887 volt.) Egyes becslések szerint a garanciára jogosult betétek együttes értéke meghaladja a 135 milliárd lejt. Nos, ez jelentené azt a csődöt, amely nemcsak a hazai bankszektort, hanem az egész nemzetgazdaságot megrázná. Gondolt-e erre a kormányfő, amikor intést intézett a bankokhoz?
Más: Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke hazatérve a Maldív-szigeteken töltött üdüléséről, többórás beszélgetést folytatott Mihai Tudose kormányfővel. Azt követően nagy megelégedéssel nyugtázta: „a Tudose-kormány túlhaladta a kormányprogram gyakorlatba ültetésének célkitűzéseit”. Ezek szerint nemcsak hogy teljesítette azt, ami esedékes volt ebben a periódusban, hanem rekuperálta azt is, amit nem végzett el annak idején Grindeanu és csapata.
Mire lehet(ne) következtetni? Ebben az ütemben haladva akár az év végére teljesülhet mindaz, amit 2020-ig kellene véghezvinni. Nincs új a nap alatt: ezelőtt 30-35 évvel is lehetséges volt, illetve lehetségesnek tartották az akkori ötéves tervek négy és fél év alatt történő teljesítését. Legalábbis papíron… Most viszont nemigen tudni, hogy a pártelnöknek a kormányprogram tekintetében mi is a viszonyítási alapja, ugyanis az igen képlékenynek bizonyult, bizonyul: hol bekerül valami, hol kikerül valami, hol még be sem kerül, és máris kikerül. Erre is azt mondanánk: csak lassan a testtel!
Egy „másik” más: az elmúlt hét folyamán a mezőgazdasági miniszter két alkalommal is azzal kérkedett, hogy az idei terméseredmények esetenként történelmi rekordokat is jelentenek. A búza, a rozs és a tritikálé esetében pedig az együttes terméseredmény mintegy 10 millió tonnát tesz ki, a búza esetében pedig a hektárhozam történelmi rekordot jelent, elérve a 4836 kilogrammot. Ezzel lehet ugyan kérkedni, de csak óvatosan, azaz „csak lassan a testtel!”: az a hazai hektárhozam nemigen veheti fel a versenyt számos ország teljesítményével, így az anyaországban évek óta az 5000 kg/hektár felett volt, 2015-ben például 5173 kg/hektár, 2016-ban pedig 5380 kg/hektár.
Hecser Zoltán
