erős felhőzet
Célokról és eszközökről
Azt mondta múltkorjában az edzőm, hogy gondolkodjak már el azon, hogy mi a célom, és írjam is le. A feladat elsőre teljesen ártalmatlannak tűnik, illetve látszólag pofon egyszerű, de valójában mégsem az. Már csak azért is nehéz az embernek a saját személyes céljáról gondolkodnia, mert egyáltalán nem biztos, hogy az, amit ma célnak gondol, az tulajdonképpen nem csupán egy eszköz a holnapi célokhoz. Az ember fia ugyanis már csak olyan, hogy soha semmi nem elég neki. Ha tegyük fel a korábbi munkahelyéhez képest jobban fizető álláshoz jut, akkor előbb-utóbb még több bevétellel kecsegtető munka fogja érdekelni. Ha pedig a magánéletében jut egyről a kettőre, akkor rögtön már háromra is szeretne jutni. Legyinthetnénk is persze, hogy ilyen az emberi természet, nincs itt semmi látnivaló. Ráadásul az is eszébe juthat az embernek, hogy egyáltalán szükség van-e célokra, hiszen a túlélési ösztöne bőven elég lehet ahhoz, hogy Huckleberry Finnel szólva mindig azt tegye, ami éppen kézenfekvő. Egyértelmű, világos célt kitűzni ugyanakkor meglehetősen kényelmetlen is. Mert ha célunk van, akkor ahhoz kötelezettség is jár, így bármilyen cél kitűzésével valamilyen mértékben a szabadságunk csorbul. Azaz ha célt tűzünk ki magunk elé, akkor egy sor dologról le kell mondanunk, bármi is legyen az. És ez talán a legnehezebb. Tudniillik kötelezettséget kell vállalni önmagunkkal szemben. Ha ez nem lenne elég, akkor még ott van annak a veszélye is, hogy rosszul mérjük fel lehetőségeinket és teljesíthetetlen célokat tűzünk ki magunk elé, ezzel kudarcra ítélve magunkat. Hát ezért nem tudom megmondani, hogy van-e célom, és ha igen, mi az. Ostoba lennék bevallani, mert még a végén valaki számon kéri rajtam. Nincs igazam? Pedig tisztában vagyok azzal, hogy a jól meghatározott célok segíthetnek az ember előrejutásában. Kérdés, hogy készek vagyunk-e kötelezettséget vállalni önmagunkkal szemben?
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
.jpg)
