szórványos felhőzet
kevés felhő
Csak tiszta lappal…
Az „adóügyet” követően most úgy tűnik, Székelyudvarhely 2015–2020-as időszakra vonatkozó Fenntartható Városfejlesztési Stratégiája borzolta fel némelyek kedélyeit, pontosabban az a mód, ahogyan a polgármesteri hivatal azt közvitára bocsátotta.
A fejlesztési stratégia tekintetében sem kívánunk állást foglalni valaki vagy valakik, illetve valami mellett, ám ez esetben is minden jel arra mutat, hogy a közvéleményt nem sikerült megnyugtató módon és tényszerűen részletekig menően tájékoztatni. Valószínűsíthető, hogy egyesek okkal és joggal állítják, hogy a polgármesteri hivatal „sunyi” módon, a nyilvánosság előzetes értesítését mellőzve bocsátotta közvitára a szóban forgó stratégiát. Mint ahogy furcsállandó az is, hogy nem jutott el idejében ez az információ másokhoz sem, például a városi tanács tagjaihoz, mint ahogy az is, hogy a stratégiát kidolgozó munkacsoport tagjai is a sajtóból értesültek a dokumentum átadását követő fejleményekről. Ezek szerint sokakat meglepett, meglephetett a közvitára bocsátás módja (s esetleg annak időpontja is). Minket az lepett meg, hogy egyesek meglepődtek, mert például joggal kérdezhető: milyen állapotok uralkodhatnak a helyi tanács berkeiben, ha a tanácstagok utólag értesülnek egy ilyen stratégia kidolgozásáról, illetve annak az elkészítők általi átadásáról, valamint a közvitára bocsátásról? A kérdés már csak azért is jogos, mert egy ilyen stratégia elkészítésére vonatkozó döntést előzetesen meg kell vitatni, s arra pénzalapot kell biztosítani. Úgyszintén a tanácstagoknak „illett” volna tudniuk az arra vonatkozó szerződés tartalmáról is. A stratégia készítői is meglepődtek, sajnálattal nyugtázták, „hogy erről a sajtóból kell értesüljünk, bár a hivatal részéről jelezték, hogy a szerződés értelmében lesz egy közvita”. Az idézőjeles szövegrészt abból a nyílt levélből emeltünk ki, amelyet a fejlesztési stratégia készítői közöltek. Ha már abban utalás van a szerződésre, a magunk részéről indokoltabbnak tartottuk volna annak nyilvánosságra hozását, mert akkor valóban tudomást szerezhettünk volna arról, hogy az aláíró felek, azaz a megbízó (a polgármesteri hivatal) és a kivitelező a (RegioConsult) milyen kötelezettségeket vállalt és mire volt jogosult. Mert annak hiányában nem nagyon értjük, miért is kellett „nyomatékosan” kérni a megbízót 2015-ben a közvita elindítására. Szerény véleményünk szerint a közvita ügye kiemelt módon kellett volna szerepeljen abban a szerződésben, egyáltalában az, hogy szükséges-e, indokolt-e a közvita, s ha igen, annak megszervezése és lebonyolítása kire hárul (a megbízóra-e vagy a kivitelezőre), és arra mikor kerül sor. Továbbá, hogy az annak során megfogalmazott észrevételeket, javaslatokat, kifogásokat ki fogja górcső alá venni, és azok esetleg miként fognak beépülni a fejlesztési stratégiába. Ha ez utóbbi a stratégia készítőire hárul, arra vonatkozóan szerepel-e határidő a szerződésben és jogosult-e a RegioConsult tiszteletdíjra. Lehet, hogy mindez szerepel abban a szerződésben, s ezért is lennénk nyugodtabbak, ha annak a szövegét bárki elolvashatná. Már csak azért is, mert kellő körültekintéssel, előrelátással megfogalmazott, „bebetonozott” szerződés, az abban szereplő kötelezettségek menet közbeni nyomon követése és számon kérése nemigen okozott volna meglepetést a stratégia készítői számára (sem). De az is jogos kérdés, hogy mennyibe került ennek a tanulmánynak az elkészítése és mikor került sor annak kifizetésére, lévén, hogy közpénzről van szó. Még van egy akár mellékesnek is tűnhető kérdés, de talán nem az: abban a nyilvános levélben az áll, hogy a stratégia kapcsán Székelyudvarhely polgármesterével a RegioConsult munkatársainak csak egyszer volt alkalmuk egyeztetni. Ha ez így igaz, akkor hogyan lehetett a polgármester feltüntetve projektfelelősként a stratégiában, s ezzel miért értettek egyet a munkacsoport tagjai, illetve miért nem léptek fel ebben a vonatkozásban menet közben. Egyáltalán, ha ezt a stratégiát nem közösen dolgozta ki a polgármesteri hivatal és a kivitelező szakcég, akkor hogyan „került be a képbe” projektvezetői minőségbe a polgármester (de ez vonatkoztatható az alpolgármesterre is, akinek a neve szintén szerepel helyettes projektvezetői minőségben).
Nem boncolgatnánk tovább a történteket, s a fentebb vázoltakat nem szántuk szemrehányásként valakinek is. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy hasonló jelenségeket viszonylag gyakran lehet tapasztalni. Polgármesteri hivataloknak a közbeszerzési, az árverési kiírások összeállításában segédkeznek arra jogosult szakemberek, sőt részt vesznek az odaítélésben is, uniós vagy másabb finanszírozású pályázatok megírásával tanácsadó cégeket bíznak meg stb. stb. Azokra esetenként nem kevés pénzt is költenek. Mindezzel nincs, nem is lehet baj, és nincs is amit kifogásolni, mert minderre adottak a törvényes lehetőségek és feltételek, az viszont gondot jelent, hogy egyes helyi elöljárók „előszeretettel” elhallgatják, szőnyeg alá seprik az ilyen jellegű szakértői vagy szakcégek általi közreműködést. Így például oly módon nyilatkoznak elnyert pályázatokról, mintha az kizárólagosan saját érdemük, saját „szerzeményük” lenne. Az sem ritka, hogy egy-egy tanulmányról, annak elkészüléséről csak utólag szerez tudomást a „nagyérdemű”, s akkor is csak foghíjasan, nem nevezik meg például a tanulmány elkészítőjét, még kevésbé azt, hogy az mennyibe is került, s már-már hivatali titokként kezelik a szerződés szövegét. Talán ezért is lépett fel nemrégiben igen határozottan és erélyesen a Cioloș-kormány a tekintetben, hogy a központi és a helyi közszférai intézményrendszer mindegyike kötelező módon hozza nyilvánosságra a közbeszerzési szerződéseit, a különböző megbízatási szerződéseket, valamint a közpénzek elköltésének módját (mikor?, mire?, mit? és ki?). Mindennek birtokában biztosított lehet a tisztánlátás is, még egy fejlesztési stratégia esetében is…
Hecser Zoltán
.jpg)
