A Hargita Népe több írásban foglalkozott az 1968-as romániai megyerendezéssel. Korabeli vezetők is hallatták hangjukat arról, hogy milyen éles politikai csatározás ment végbe azért, hogy ne Székelyudvarhely, hanem Csíkszereda legyen a megyeszékhely. Én a történelmi eseményeket felidéző írásokból egy székely atyafi visszaemlékezését jegyeztem fel érdekes nyelvi csemegeként. Az illető, akinek mondatát idézem, a lakásából követte a tömeget, amint Csíkszereda mellett álltak ki. Íme a mondat: „Kimentem a teraszra, az északi bütüjére a tömbháznak…” Igen, a bütü szóra figyeltem fel, ugyanis ezt én eddig az erdészet, illetve a faipar szakszavaként ismertem. Megjegyzem, hogy gyermek- és ifjúkoromat egy fűrészüzem területén töltöttem, s ott ismerkedtem meg vele. A szó jelentése a rönk végére vonatkozott. Utána is néztem a különböző szótárakban a jelentésének. Természetesen először a Magyar értelmező kéziszótárt lapoztam fel. A szótárban a következő jelentéseket találtam: bütü 1. táj vminek (laposra) vágott vége – A hajó A vitorlarúd vége 2. rit táj A harang nyelve, 3. Műsz A fa szálirányára merőlegesen vágott felület, keresztmetszet. Az első jelentése tehát tájnyelvi, illetve a hajózás szakszava. Ritka és tájnyelvi a második, míg a harmadik (én csak ezt ismerem) műszaki szakszó. A Wikipédiában csak egy jelentés található, voltaképpen az ÉKsz.2-ben kifejtett jelentés bővebb magyarázata: Lássuk! A bütü a fa szálirányára merőlegesen vágott felülete, metszete. Az erdészetben használt szakszóként a fa korong alakú vágásfelülete, átlója. A kivágott rönkökön arra írják annak adatait. Faipari keretkötésekben az átmenő csap azon felülete, amelyik kilátszik a réses anyag túloldalán. A bütümetszeten kívülről befelé haladva könnyen tanulmányozható a fa anyaga. A Czuczor–Fogarasi-féle A magyar nyelv szótárában pedig így találjuk: BÜTÜ, (büt-ü) fn. tt. bütü-t. 1) A székelyeknél am. valaminek elvágott vége, mintegy lebotolt, leütött csúcsa; továbbá: rovat, metszet, például a fán. 2) Lásd BÖTÜ, BETŰ. Itt a második jelentés a betű tájnyelvi vagy régies alakjára utal, mintegy utalva az ír és ró szavak közötti összefüggésre. Lám, egyik szótárban sem találjuk meg a szót abban a jelentésben, mint ahogy azt az említett újságcikkben. Még az Új magyar tájszótárban is csak a betű szócikkben. Az eredeti jelentések valószínűleg kibővültek, és ezért jelölhették meg a bütü szóval a tömbház szélét, azaz a végét.