Nézd meg: a csűrben kezdtük, és hova kerültünk… – mondta a gyergyóremetei Sirülő Néptánccsoport egyik idősebb tagja, amint a budapesti Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermét csodáltuk. A gyergyóremetei táncosok nem kirándulni mentek a magyar fővárosba, hanem – Berecz András folklórkutató meghívására – a Hagyományok Háza és az MTVA újévköszöntő műsorában léptek fel. Hosszú út, rengeteg munka előzte meg a fellépést, de Budapesten a kezdeti izgalom felszabadult tánccá alakult, az előadás végén pedig már senkit nem érdekelt a fáradtság, a résztvevők egymás szavába vágva ecsetelték, hogy életre szóló élményben részesültek, álomszerű napjaik voltak – hiszen még Áder János magyar köztársasági elnök is köszöntötte a remeteieket. [gallery link="file" columns="2" ids="20533,20535"] Meglepődtem, amikor Gyer­­gyóremete polgármestere, Laczkó-Albert Ele­mér azzal hívott fel, hogy szívesen magukkal vinnének a budapesti újévköszöntő gálára, amelyen a Sirülő Néptánccsoport is részt vesz. Izgatott voltam, sejtettem, hogy új élményekkel gazdagodok, azonban amit kaptam, az minden várakozásomat felülmúlta. Sokáig magammal viszem ezt a négy napot. Az utazás élményei A hétfő esti indulásra a tél is megérkezett Gyergyószékre, a lassú hópelyheket figyelve vártam az autóbuszt Gyergyószentmiklós központjában, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy néhány ember kivételével bizony nem ismerek senkit a csapatból. Majd leesett az állam, amikor megláttam, hogy a Fölszállott a páva című népzenés és néptáncos tehetségkutató verseny tavalyi gyermekévadának két kiválósága, a csíkmadarasi táncos, Antal Adorján és a kósteleki aranytorkú kislány, Vrencsán Anita is velünk utazik. Az éjszakai út során többnyire csend uralkodott az autóbuszban, útközben pedig újabb résztvevők csatlakoztak, mellém a Maros megyei Küküllődombóról a 71 éves Gilyén Miklós bácsi ült le. Beszélgettünk kicsit, arról, hogy ő is táncolni fog a budapesti műsoron, s hogy már gyermekkorában rabul ejtette a néptánc, mostanra pedig rengeteg fellépésen és utazáson van túl. – Mindig mezítláb táncoltunk a porban, és mivel nem engedtek a felnőtt táncba, így létrehoztuk magunknak a gyermekek táncát – emlékezett vissza Miklós bácsi, hozzátéve: megannyiszor a seprűt is elkapta néhány fordulat erejéig az istállóban. A megállók alkalmával a remetei néptánccsoport néhány fiatal tagja már az utcán mutatott egy-két lépést, amely vagy a tanultak ismétlése volt, vagy csak egyszerűen ily módon igyekeztek megmozgatni a végtagjaikat. Izgalom és komoly készülődés Kedden, ebédidőben érkeztünk meg a budapesti Hagyományok Házához, az épület erkélyén pedig azonnal kiszúrtuk a mosolyogva integető Berecz Andrást, aki a tőle megszokott kedvességgel, ízes humorral üdvözölt bennünket. Pihenni nem volt idő, egy gyors ebédet követően azonnal próbák következtek, komoly munka zajlott a színpadon: a résztvevők felkészítői mellett rengetegen fáradoztak azon, hogy minden jól menjen – csodálva figyeltem Mihályi Gábor rendező munkáját, aki a legapróbb részleteket is igyekezett kidolgozni. Hibának nem volt helye. A magyarországi Farkas Tamás és párja, Gál Nóra által felkészített remetei táncosok ekkor találkoztak először a színpadi koreográfia zenéjével, ehhez képest azonban jól mentek a próbák, mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni magából. Farkas Tamás azt mondta, 2009-ben kezdett a gyergyói táncokkal foglalkozni, közben pedig annyira jó kapcsolatba került a remeteiekkel, hogy gyergyószéki gyűjtései során mindig oda vezet az első útja. Mint kifejtette, a tavaly nyári gyergyóremetei néptánctáborban érkezett Berecz András felkérése, hogy egy kisebb műsorral részt vegyenek a januári újévköszöntő gálán. – Az ősz folyamán állítottuk össze a koreográfiát Remetén, a legfontosabb szempont pedig az volt, hogy stílusában úgy őrizzük meg a gyergyói táncot, ahogy megtanultuk az idősektől – fogalmazott lapunknak Farkas Tamás. „Komolyan itt fogunk fellépni?” Rövid pihenőt követően, szerda reggel a Művészetek Palotája (Müpa) felé vettük az irányt, tudtuk már, hogy egész nap bent leszünk, hisz újabb próbákra van szükség az esti előadás előtt. Mindenki lepakolt az öltözőben, majd kikerekedett szemekkel néztük a hangversenytermet, ahol már javában zajlottak az előkészületek: dolgoztak a fénytechnikával, a hangosítással, a színpaddal, mindenhol emberek nyüzsögtek, utasítások röpködtek. Mi pedig csak álltunk ott, néztük, és nem akartuk elhinni. – Mi tényleg itt fogunk fellépni? – tette fel a kérdést egyik táncos, az ámulat miatt azonban nem igazán volt lehetőség válasz érkezésére. Izgalommal és folyamatos próbákkal tűzdelt, hosszú nap volt, az előadást megelőző főpróbán pedig már mindennek a helyén kellett lennie: a műsor első mozzanataként a remeteiek kenyeret raktak a színpadon található asztalra, ez sem volt előre betervezve, a próbák alatt kellett kikísérletezni. A főpróba már népviseletben zajlott, a fellépők többsége azonban hanyagolta azokat a ruhaneműket, amelyekbe nem volt ajánlatos beleizzadni az előadás előtt. A remetei lányok székely ruhában, azonban ing nélkül álltak színpadra, Berecz István, a Fölszállott a páva egyik zsűritagja pedig viccesen meg is jegyezte, hogy „bicepszvillantóban lépnek fel”. Nem sokkal az előadást megelőzően Berecz Andrással futottam össze a színfalak mögött, arra a kérdésemre pedig, hogy miért pont a remeteiek kaptak meghívást a műsorra, a tőle megszokott módon válaszolt: – Ennek a késztetésnek már kora van. 1907-ből való, régi gyergyói felvételeket hallgattam fonográfhengerről, amelyek olyanok, mintha egy vasúti sínen valaki tükörtojást sütne, a háttérben pedig énekelnének. Fel­kerestem zenész barátokat, ugyanakkor hallottam, hogy Far­kas Tamás táncot gyűjt arrafelé, így a régi gyergyói népzenét összeraktuk a tánccal. Gyergyó­re­mete szerencsés helyzetben van, mert ritka manapság, hogy a vezetés észrevegye: nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is fejlődni kell. A község azt mondta, hogy erre neki szüksége van, és mivel én itt a rendezésre is szerepet kaptam, úgy gondoltam, eljött az idő, hogy mutassunk meg egy új-régi világot a közönségnek. Gyergyóremete egybeforrott a néptánccal Az előadás kiválóan sikerült. A táncosok kicsit izgultak, de amikor a nézőtéren meglátták Portik-Bakai Ádám csoportvezető, Laczkó-Albert Elemér polgármester és Nagy József történész mosolygó arcát, elillant a lámpaláz. A háttérben Ádám Gyula csíkszeredai etnofotós fényképeit láthatta a nagyérdemű, a gyergyóremetei pillanatfényképek pedig mindannyiunk számára szívmelengetőek voltak. A csíkmadarasi Antal Adorján tánca is nagy tapsot kapott, látni lehetett, hogy a fürge lábú fiú a Fölszállott a páva alatt igencsak belopta magát a közönség szívébe. A következő remetei táncosokat tapsolta a budapesti közönség: Balázs Vajk István, Barabás Emőke, Ferencz Ágnes, Ferencz Sándor, Kozma Dalma, Laczkó Szidónia, Laczkó-Albert Balázs, Laczkó-Albert Tamás, Nagy Zol­tán, Pál Beáta, Pál Hortenzia, Por­tik Boglárka, Portik-Cseres Nor­bert, Portik-Dobos Márta, Por­tik-Dobos Péter, Román Gergő, Varga Eszter és Varga Szilárd. Az előadást követően, a színfalak mögött Áder János köztársasági elnökkel találkoztak a remeteiek, és egy ajándékcsomagot is átadtak az államfőnek, aki gratulált a produkcióhoz. – Számunkra már az nagy megtiszteltetés, hogy itt lehettünk – mondta lapunknak Laczkó-Albert Elemér polgármester, hozzáfűzve: Gyergyó­re­metén kicsitől nagyig mindenki táncol, ezt az értéket pedig a jövőben is igyekeznek megőrizni. „Az alsó szép ég, fölső kék ég” mottójú előadást, ezen belül pedig a gyergyóremeteiek és Antal Adorján táncát a tévében is megtekinthetik: a műsor első részét január 13-án, szerda este, romániai idő szerint 22.30-kor, a másodikat január 21-én, csütörtök este, ugyanebben az időpontban mutatja a Duna Televízió. Nagy élmény volt szemlélője lenni ennek a vendégszereplésnek, látni, hogy komoly, aprólékos munkával miként érik egy tiszta koreográfia kiváló produkcióvá, hogy mekkora munka van egy látszólag egyszerű előadás és tévéműsor összeállításában, ugyanakkor átérezni azt, hogy a gyergyóremetei tánccsoportot tapsolja a telt házas Művészetek Palotája. Jó érzés volt gyergyóinak, gyergyószékinek lenni, remeteinek pedig, gondolom, még jobb. Kertész László