enyhe havazás
borús égbolt
Búcsúfia
A magyar katolikusok – no meg a más vallású magyarok, éljenek bárhol a világon – a hét végén Csíksomlyóra figyelnek, a magyar nyelvterület egyik legnagyobb egyházi ünnepi eseményére, a pünkösdszombati fogadalmi zarándoklat történéseire.
Jönnek a hívek a környék falvaiból, a Székelyföld közelebbi és távolabbi településeiről, Erdély minden szegletéből, s zarándokok tömegei érkeznek Magyarországról és a világ minden sarkából. Csíkszereda lakossága erre a napra megkétszereződik, száz-százötven kilométeres körzetben már egy éve lefoglalták a szálláshelyeket a messziről érkező zarándokok. Ritka az a család, akihez ilyenkor ne jelentkeztek volna be rokonok, szállást kereső rokonok, barátok, ismerősök, ahol ne nagy edényekben főznék az ünnepi ebédet.
A vendégek fogadására már javában felkészült mindenki: takarítottak a porták előtt, főként azon utak mentén, ahol elhaladnak a keresztalják: az ünnepre a házat, kertet is illik ünnepivé tenni, hogy ne érhesse szó a ház elejét.
A búcsú elmaradhatatlan velejárója a vásár, no meg az otthon maradottakat is illik a búcsún kapott áldásban részeltetni és egy kis búcsúfiával meglepni. Csíkszeredában, no meg megyeszerte, kihasználva az ide áramló hatalmas embertömeget, számtalan rendezvény előzi meg a holnapi zarándoklatot: kulturális események – színházi produkciók, néptáncelőadások, komolyzenei és könnyűzenei koncertek, múzeumi kiállítások és képzőművészeti tárlatok –, tematikus vásárok, testvértelepülések találkozói, sportesemények garmadáját kínálják a szervezők a népes vendégseregnek.
Mindez azonban csak a látszat, a felszín, a jéghegy csúcsa, a mélyben sokkal fontosabb, komolyabb dolog húzódik meg: a hit. A hit az, ami a hatalmas zarándoktömeget megmozgatja, arra készteti, hogy felkerekedjen, vállalja az utazás fáradalmait, a tűző napot vagy a hideg záport, a nagy tömegben való tülekedést, a felsértett sarkat és felhólyagzott talpat. A zarándoklat ezeké az embereké, akik nem szájat tátani, önmaguk dicsőségében megfürdőzni, magukat láttatni és csodáltatni, történelminek mondott maskarába bújva látványosan felvonulni jönnek Somlyóra. Az igazi zarándokok imádkozni, hálát adni, örömeiket és megpróbáltatásaikat megköszönni, a következő próbatételekre erőt és egészséget esdekelni, a Szűzanyát tisztelni érkeznek a zarándoklatra, s lelkiekben feltöltődve, szívükben békével indulnak haza, máris tervezgetve a jövő évi, következő zarándoklatot.
Búcsú szavunk a nyelvészek szerint ótörök eredetű. A román nyelvészek szerint a román bâlci szó a magyar búcsú szóból ered. A magyar nyelvben jelenti a zarándoklatot és a hozzá kapcsolódó vásárt egyaránt, a román nyelvben csak a sokadalom jelentése maradt meg. Legyünk azon, hogy idén 449 éves fogadalmi zarándoklatunk a félezer éves csodatevő kegyszoborhoz és az általa megtestesített Szűzanyához ne változzon zsibvásárrá, maradjon meg annak, aminek őseink szánták: a hálaadás, a köszönet, a lelki megújulás nyújtotta erő ünnepének.
Ennél szebb búcsúfiát senki nem vihet haza.
Sarány István
-min.jpg)
