Idei utolsó kiállítását nyitja december 17-én, kedden este fél 7-kor a Csíkszeredai Új Kriterion Galéria: Valeriu Mladin III. politikai bestiárium. A tárlat anyagát Simona Vilău ajánlja a közönség figyelmébe. „Így az emberi testre festett zoomorf jellemzők időtől, pártállástól és határoktól függetlenül, azokat meghaladva képesek megkönnyíteni az érzelmek átadását és az identitás meghatározását az elméleti disputák és az ideológiai viták keretén belül, melyeknek a legfőbb célja az öndicsérő önmegjelenítés, a riválisokat elválasztó szakadék megmutatása és az ellenfél elértéktelenítése.”

Valeriu Mladin

Valeriu Mladin a hazai figuratív művészet egyik jelentős képviselője, az emberi test érzékeny megfigyelője, és olyan tanár, aki örökre azoknak az emlékezetében marad, akiket tanított. A francia iskolájú román tradíció között, amely a klasszicizmus–impresszionizmus–lírikus absztrakció tengelyén helyezkedik el, és a szigorú és hiperrealista, sűrű rajz között, melynek mondhatni testfénye van és irreálisan pontos hangsúlyai – a között a rajz között, amiről Mladin ad elő, és amivel azonosulni tud, valóságos szakadék tátong. A művész húsz éve folyamatosan dolgozik, mindig szigorúan a festészet, a rajz és a fénykép területén: önarcképeket készít változatos megjelenési formákban, műfajokban és lehetőségekben, akár a legapróbb részletekig menően tanulmányozza az emberek és az állatok anatómiáját és fizionómiáját. Ifjúsága a kísérletezéssel telt el, s ebben az időszakban, a nyolcvanas-kilencvenes években rajzolt, happeninggel és performance-szal foglalkozott, installációkat készített, egyedül éppúgy, mint feleségével, Carmen Paiuval együtt. A kilencvenes évek végén nagyméretű festményekkel kezdett foglalkozni, élőlényeket rajzolt, melyeket a környező valóság ihletett. Az alakok önarcképek vagy a számára kedves emberek arcképei, s ezeket kompakt ecsetvonásokkal festi meg, kifejező, élénk színekkel, mint valami rövidzárlatokat. Most, amikor a forradalom immár harminc éve kirobbant, a Ten Years After installáció szerzője, aki 1999-ben tisztelgett művével a romániai forradalom hősi halottai előtt a Romániai Szépművészeti Múzeumban, összeállította III. politikai bestiárium című kiállítását, ezt a felkavaró emberi-állati portrésorozatot, amelyben közvetlen célzások találhatók a történelmi vagy kortárs politikai személyiségekre. A sorozat egyértelműen ironikus a demagógiával és a morális ürességgel szemben, az „egyenruha effektust” azonban megszünteti az ártatlan állatok bája, mely kiegyensúlyozza az autoritást, szófogadássá és naivitássá stilizálva azt. Az állatok rejtélyesek, tulajdonságaikat kizárólag az ember ruházta fel különböző pszichológiai–misztikus–mágikus vonásokkal – a kígyó megfoghatatlan, a nyúl gyáva, a macska hízelgő, a birka buta, a vaddisznó impulzív stb. Valeriu Mladin, aki az állatok szerelmese, erőt kölcsönöz nekik, s ezzel jelképesen lefejezi a diktátorokat és a parancsnokokat, és a közeli fajok példányaival cseréli ki őket. Módszere a Pink Floyd Animals (1977) című albumára emlékeztet, s ezt egy tiltakozó, a rendszer és a korrupció ellen harcoló attitűddel egészíti ki, akár egy anarchista hippi; mindent nagy odafigyeléssel, technikai tudással, formaművészettel valósít meg óriási vásznakon. Valeriu Mladin minden új munkával levetkőzi „konceptuális bőrét”, és intenzív megfigyelési gyakorlatai révén virtuóz módon jelenít meg egy időtálló valóságot, miközben a képzelet fényképeit készíti.