Bocs, ez a medve nem Micimackó!

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 3 perc

Székelyföld gyönyörű tájai számos állatfajnak adnak otthont, köztük a medvéknek is. Na de nem a százholdas pagonyból ismert Micimackónak, aki a mézesköcsög tartalmán kívül más ételre rá sem néz, hanem annak a nagy, morcos, brummogó vadállatnak, amely a kaptárakból elorzott méz mellett olykor a juhokba, a tehenekbe is belekóstol. De a tetemes anyagi kár mellett meg kell említeni az emberi áldozatokat, hisz csak az elmúlt 5-6 évben több mint 150 személy elleni támadás és 14 haláleset történt.
Mint ismert, az utóbbi években a medveállomány túlszaporodása egyre nagyobb problémát jelent a térségben. Szinte naponta jelennek meg hírek a sajtóban széttépett haszonállatokról és egyéb – horrorfilmbe illő –, medvékhez köthető történésekről. A természetellenesen magas számú medvepopuláció veszélyezteti a helyi gazdálkodást, biztonságot. Példaként említve, az előrelátó gazda sem telepíti túl a disznópajtát, mert tudja, hogy csak annyi sertést tarthat, amennyit megenged a tér, mert ha e szabályt áthágja, komoly problémákkal szembesülhet.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez: kétség nem fér hozzá, hogy szükséges lenne kordában tartani a medveállományt. Felelős vadgazdálkodásra van szükség felelőtlen állatvédelem helyett. Persze a konfliktus megoldását nem lehet pusztán csak a vadászatban keresni, szükséges megtalálni az ember és a természet közötti harmóniát. Létkérdés felismerni, hogy a medveállomány szabályozása szükséges, de a túlzott vadászat sem lehet megoldás, mert az negatív hatással lehet az ökológiai egyensúlyra.
Az egyensúly elérésének kulcsfontosságú módja a medve és ember közötti békés együttélésre a természetben – erdőkben, mezőkben – található élelemforrások megfelelő kezelése. Kiemelten fontos a szemét biztonságos elszállítása, ami csökkentheti a medvék jelenlétét a települések területein. A medve okos állat – ezt megtanultuk A. A. Milne meseregényéből –, nem fog napokig málnát zabálni, ha ne adj’ isten egy juh vagy borjú elejtésével pillanatok alatt csillapíthatja étvágyát, vagy a szemeteskonténerek terülj-terülj asztalkájából egy fél óra alatt megtömheti pocakját.
Ezért a megértés és tájékoztatás fontos a konfliktusok elkerüléséhez. Ugyanakkor az államnak hatékony, fenntartható medveállomány-szabályozási programokat kell kidolgoznia, vagyis a tisztességes vadgazdálkodást, ami annyit egyedet enged meg a területen, amennyit az el bír tartani. Egy felmérés szerint az országban 7500 és 8100 között lehet a vadon élő barnamedvék száma, ennek jelentős része Székelyföldre koncentrálódik. Észszerűen nézve nem a medvék szaporítása lenne a cél, hanem a faj természetes élőhelyén történő megvédése. Nagyon rátapintott a lényegre Tánczos Barna volt környezetvédelmi miniszter, aki röviden összefoglalva rámutatott: „Az óvoda, az iskola, a panelház második emelete, a panzió nem a medve természetes élőhelye. Nem fogadhatunk el tanácsot olyan államoktól, amelyek száz éve kiirtották ezeket a fajokat, azoktól a barátainktól, akik évek óta nem hajlandók visszafogadni a – Románia által felajánlott – medvéket természetes élőhelyükre.”
Szerencsére nálunk van medve, hozzátartozik a tájhoz, a túlszaporulat gond, de felelős cselekvés révén megteremthetjük azt az egyensúlyt, amelyben a medve és az ember harmonikusan élhet együtt, megőrizve közös otthonunkat, Székelyföldet a jövő nemzedékének.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!