December 21-én lehúzzák majd a parlamentnek a rolóját, tehát nem egészen két hét van addig. Lehet, hogy a gyermekeknek ez nagyon soknak tűnik, de a jelek szerint bizonyos teendőkről a kormány is ugyancsak „ráérősen” vélekedik. Nem először és bizonyára nem is utoljára. Máskor viszont úgymond „rákapcsolnak” és sebtében intézkednek, hoznak meg döntéseket, sokszor elnagyolva, meggondolatlanul és a hatásmechanizmus felismerése nélkül. Íme egy banálisnak tűnő, de egyben sokatmondó eset: októberben jelent meg és november 1-jétől vált hatályossá ama 2018/89-es sürgősségi kormányrendelet, amely egyik előírása értelmében kiterjesztik a szálloda- és vendéglátóipar egyes szegmenseire is az 5%-os áfakulcsot. Hogy az érintettek közül ki miként értelmezte, illetve miként alkalmazta az új előírást, azt nem tudni, de azt igen, hogy az 5%-os áfakulcs bevezetésének fogaskerékművébe kavicsszemek kerültek, s azok eltávolítása szakértői közbelépést igényelt. Ez esetben a „szakértő” a pénzügyminisztérium, illetve a pénzügyminiszter volt, aki a Hivatalos Közlöny december 6-i számában megjelent 2018/3659-es rendelete révén kívánta eltávolítani a kavicsszemeket és megolajozni az 5%-os áfakulcs alkalmazásának fogaskerékművét. Tehát több mint egy hónapos késéssel. Más: az első költségvetés-kiigazításról, hogy miért, miért nem, már július végén beszélni kezdtek kormányzati illetékesek, ilyen-olyan szándékokat elképzeléseket fogalmazva meg, illetve előírásokat és intézkedéseket helyezve kilátásba. Mindezt olyan körülmények között, hogy a hatályos jogszabályozás értelmében csak augusztust követően, pontosabban a nyolc hónapi költségvetési végrehajtás helyzetjelentése alapján került sor költségvetés-kiigazításra. Majd, amikor meg lehetett hozni a kormányrendeletet, akkor elbizonytalanodtak. A második költségvetés-kiigazításról már szeptemberben tudni lehetett, de azzal is kivártak, s ilyenképpen csak november 23-án került elfogadásra. Hogy mit látott előre a kormány és mivel számolt, azt ugyancsak nem tudni, de azt igen, hogy volt, amit figyelmen kívül hagyott: a költségvetés-kiigazításra vonatkozó 2018/102-es sürgősségi kormányrendelet hatályba lépését követően a kormány rendelkezésére álló tartalékalapból „előre nem látható helyzetekre” való hivatkozással pótlólagos pénzkiutalásokra került sor a kormány rendelkezésére álló tartalékalapból. Azt sem „látták előre”, hogy egy hét múltán létrehoznak egy állami tulajdonban lévő országos érdekeltségű részvénytársaságot, amely törzstőkéjének biztosítása megkövetelte a mezőgazdasági szaktárca költségvetésének kitoldását ugyancsak a tartalékalapból, s az már csak hab a tortán, hogy most néhány munkanappal az év vége előtt a múlt pénteki kormányülésen egyes területi-közigazgatási egységek számára ugyancsak pótlólagosan utaltak ki pénzalapokat és ugyancsak a tartalékalapból.
A naptárra nézve óhatatlanul emlékeztetnünk kell arra is, hogy az évnek annak az időszakában vagyunk, amikor múlt időben kellene beszélnünk a következő esztendő (ez esetben 2019) költségvetéséről, illetve az arra vonatkozó törvényről, s legrosszabb esetben az arra vonatkozó törvénytervezetről. Erről azonban csak hallani lehet ezt is, azt is, esetenként félmondatokat a hivatalosságok szájából, ilyenképpen pedig az sem véletlen, hogy megalapozatlan, de annak tűnő híresztelések is napvilágot látnak. A közpénzügyi miniszter a tőle megszokott, de továbbra is nehezen értelmezhető módon hol ezt mond, hol azt. Legutóbb azt, hogy nincs, amiért aggódni, mert minden rendben van, munkálkodnak a költségvetés-tervezet véglegesítésén, amelyet állítólag az e heti skormányülésen elfogadnak és be is terjesztenek a parlamenthez, ott pedig az ülésszak végéig sort lehet keríteni a megszavazásra. Mi azt mondanánk, hogy abban az országban, ahol két-három nap alatt képesek megszavazni az állami költségvetést, ott nagy bajok lehetnek, mert vagy az erőfölény győzedelmeskedik és nem az észérvek, mint ahogy érdembeli vitáról az érvek és az ellenérvek ütköztetéséről nemigen lehet szó, s még kevésbé a honatyai indítványok figyelembe vételéről. Amúgy a pénzügyminiszternek az idei költségvetés végrehajtásáról is jó a véleménye. Ám ha a 10 hónapra vonatkozó költségvetés-végrehajtási helyzetjelentés egyes sarokszámait (például a szubvenciókra, a kamatfizetésekre vagy az egyik-másik költségvetés – köztük a társadalombiztosítási költségvetés – hiányára vonatkozókat) összehasonlítsuk a múlt esztendei helyzetjelentéssel, szemünkből nem csordulhatnak ki örömkönnyek. Ezzel bizonyára így van a pénzügyminiszter is, aki az uniós tagállamok pénzügyminisztereinek múlt héten Brüsszelben lezajlott értekezletén azzal a „merész” javaslattal rukkolt ki, miszerint a GDP-arányos strukturális költségvetési hiánycélt differenciáltan kellene megállapítani, s ez Románia esetében esetleg, illetve konkrétan lehetővé tenné (többek között) az 1%-nál nagyobb, sőt jóval nagyobb hiánycélra való EB „rábólintást”. Akkor hogyan is állunk a jövő esztendein költségvetéssel?…

Hecser Zoltán