December 9-én, hétfőn délután öt órától a székelyudvarhelyi Nyugdíjas Önsegélyző Pénztár közösségi termében mutatják be Hajdó Ernő Életem színes lapjai című könyvét, 10-én, kedden este nyolc órától pedig párjával koncertezik a Stúdió Mozi termében. Az Álljunk meg egy dalra! című koncertsorozattal és DVD-t is tartalmazó kötetével ötven helyszínre szeretne eljutni. – Mikor és hogyan került kapcsolatba a zenével? – Nyolcéves koromban kerültem a kolozsvári vakok iskolájába. Még nem tudtam románul, de a zenetanár rájött, hogy tudok énekelni. Már első osztályban zongorához ültetett, negyedikesként párhuzamosan tanultam a harmonikát és ötödikben a gitárt is. Tizenkét évesen a Flacăra című újságban megjelent az első versem románul, ugyanekkor írtam az első dalt a szüleimnek magyarul: „Milyen jó, hogy vagytok nékem, / Anyukám és Apukám, / Így mindig van, aki megvédjen, / Gyermekkorom szép és vidám.” Ez a dal még ma is a kedvenceim közé tartozik. Tizenévesen több szerelmes dalt írtam, és álmodoztam, hogy egy nap majd színpadra viszem a dalaimat. Az iskola után hazakerültem, és a városi kórháznál dolgoztam mint masszőr, majd nemsokára létrehoztam az Erka Szalont, abban az időben a város első szalonjaként. A szabadidőmben esküvőkön, bálokon zenéltem, és egyre több dalt írtam. 2002-ben hosszasan vívódtam magamban, majd döntöttem, és stúdióba mentem, így született az első lemezem, amelynek az Emlékek címet adtam. Elkezdtem egy koncertsorozatot, a rádióban mindennap lejátszották a dalaimat. Akkoriban Raffai Csilla volt a partnerem. Az ötödik fellépés után Csilla befogadót kapott Amerikába, amit nem lehetett visszamondani, ezért a koncertsorozat leállt. – Az utolsó koncert, fellépés után miért kellett 17 évnek eltelnie? – Miután Csilla elment, több hirdetést tettem fel, és több lánnyal gyakoroltunk, de valahogy nem találtam olyan partnert, akivel hosszú távon tervezzek. Ezenkívül nagyon lefoglalt a vállalkozásom, a szalonban való tevékenység. Majd egy újabb vállalkozásba vágtam bele, egy brókerirodát indítottam, és más szociális tevékenységekben vettem részt, melyek számomra nagyon fontosak voltak, ezek kimerítették az időmet. – Milyen dalok, dalszövegek kerültek ki a tarsolyból? – Szerzeményeim többsége lírikus, szerelmes dal. Írtam a szerelemről, csalódásról, bánatról, megbocsátásról, az elesésről és az újrakezdésről. Például az Ima című dalom refrénje így szól: „Van erőm, ha kell elesni, / Van erőm újra felállni, / Van erőm, ha kell keresni, / Van erőm újra találni”. Dalaim érzelmekről szólnak, melyek mindegyikét átéltem, megtapasztaltam. Több olyan dal született, amelyeket percek alatt írtam. Kezembe vettem a gitárt, és egyszerre jött a szöveg és a dallam. Volt mikor éjszaka ihletre ébredtem, és elvonultam a gitárral, hogy rögzítsem dallamosított gondolataim. – Az írás sem idegen, Életem színes lapjai címmel önéletrajzi kötete jelent meg. Mit rejt a könyv? – 2018 márciusában barátaim biztatására leírtam pár történetet az életemből. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az ötödik bejegyzésnél létrehoztam egy hivatalos Facebook-oldalt Csemegeuborka címmel. Itt engedem szárnyalni gondolataim, minden szerda este nyolc órakor, melyek különböző ízűek, köztük van kesernyés, csípős, édes. Történeteket mesélek az életemből a több mint tízezer oldalkedvelőmnek és -követőmnek. Önéletrajzom első kötetében negyven történetet írtam le, és mivel olyan sok minden történt velem, elneveztem Életem színes lapjainak. Az önéletrajzom szerintem egy pozitív hangulatú könyv. Mit közvetít? Bizonyítási vágyat, hogy én is képes vagyok, hisz egy nemlátónak többszörösen meg kell küzdeni ahhoz, hogy egyenrangú legyen a társadalom többi tagjával. Élni akarást, harcokat, megvalósításokat. Könyvem nyáron jelent meg, közel 200 oldalas és tartalmaz egy DVD-t a borítóban, melyen vi­deo­klipek vannak. A könyvet december 9-én, hétfőn 5 órától Balázs Árpád mutatja be. A jelenlévők meghallgathatnak néhány saját szerzeményt. – Látássérültként hogyan boldogult eddigi élete során? – Úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet, többnyire sikeresen vettem az akadályokat, mert biza volt, ami letérdepeltetett. Az elmúlt harminc évben több mint százezer betegem volt, több vállalkozást kezdeményeztem, és bármin mentem keresztül az életben, ma elégedett és boldog vagyok. Hiszem azt, hogy a sikerért meg kell harcolni, és csak azok számára nincs tovább, akik feladják. Ma is készen állok újabb kihívásokra, és úgy érzem, hogy ötleteim sorozata végtelen. A zene terén is újabb döntést hoztam. A nyáron elkezdtem az Álljunk meg egy dalra című koncertsorozatot, és a partnerem, aki elkísér a fellépésekre, nem más, mint Annamari, a feleségem, ezért hiszek abban, hogy ez a koncertsorozat hosszabb életű lesz. Koncertsorozatunk ötödik helyszíne Székelyudvarhelyen a Stúdió Mozi terme. December 10-én este nyolc órától szeretettel várjuk a székelyudvarhelyieket. A koncerten hallhatnak dalokat a szerzeményeimből, pár történetet az Életem színes lapjaiból, és tartogatunk egy meglepetést is a közönség számára. Ugyanakkor a helyszínen elérhető lesz a könyvem. – Milyen tapasztalatokat tud átadni sorstársainak és akár azoknak a látóknak, akik kilátástalannak hiszik életüket? – Üzenetem embertársaim és sorstársaim felé: Sosem szabad feladni! Szükségünk van erős hitre, kellenek célok, amiért érdemes élni és megharcolni. Én hiszem azt, hogy amíg életben vagyunk, mindig minden megoldható. Ez az üzenet van az önéletrajzomban és ezt szeretnénk hétfőn és kedden átadni.

Nagyálmos Ildikó