Bemutatták Murányi János és Kun Árpád új könyvét

Kettős könyvbemutatót tartottak vasárnap a székelyudvarhelyi Gondűző Étteremben. Az érdeklődők Murányi János néprajzkutató és egykori nyelvtanár, valamint Kun Árpád Norvégiában élő soproni író könyvével és életével ismerkedhettek meg.

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 3 perc
Bemutatták Murányi János és Kun Árpád új könyvét
Maszelka János biztatta, hogy jól végzi a dolgát Fotó: Pál Emil

Nagy hatással volt gyerekkorukra az, hogy több ezer, az édesapjuk által összegyűjtött könyv között nőttek fel és játszottak, már akkor tudták, hogy könyvet akar írni, ám erre csak most került sor – nyitotta meg a bemutatót Murányi Sándor Olivér író, Murányi János egyik fia, aki a beszélgetést moderálta. Elmondása szerint édesapja egész életében mindig „mások szekerét tolta”, művészekét és írókét egyaránt, ezért frissen megjelent első könyve igazán nagy örömet jelent számukra. Az író már a bemutató elején beharangozta, hogy a napokban sikerült létrehozniuk a Természet és Irodalom Egyesületet, melyen keresztül Kun Árpád nemzetközileg is elismert írót hívhatták meg Székelyudvarhelyre.

 – Furcsán alakult a könyv sorsa, a borító Tóni fiam munkáját dicséri, a megjelenés pedig a két feleségemét, és a támogatóimat, akik szeretettel és bizalommal álltak mellém – folytatta Murányi János, akinek első és egyetlen kötete, ami a Tárlatok Székelyudvarhelyen címet viseli kiállításmegnyitók és vegyes írások szövegeit tartalmazza. Az idősebb Murányi részletesen beszámolt a könyv születésének előzményeiről és arról, hogy miként lett egy nyelvtanárból különféle tárlatok állandó kurátora.  – Sokat költöztünk a városban, én pedig a bútorokon kívül minden könyvemet és írásomat megőriztem. Tavaly karácsonykor vetette fel a feleségem, hogy túl sok a kacat – mesélte, megjegyezve, hogy a kiállításmegnyitók szövegeit semmiképp nem akarta eldobni, így könyv lett belőlük.

„Én súgok, te mondod”

Murányi János, mint bevallotta, tartott attól, hogy egyszer elfogy a mondanivalója, vagy hogy egy idő után ismételni fogja magát a tárlatok megnyitóin, ám Maszelka János megnyugtatta, hogy jól végzi a dolgát.

– Egyszer elmondtam Maszelkának, hogy én nem értek ehhez, nem biztos, hogy én kellene ezt csináljam. Akkor ő azt mondta: „Nem baj, öregem, én súgok, s te elmondod” – avatott be emlékeibe idősebb Murányi. Az író arra is kitért, hogy manapság nem egyszerű könyvet kiadni, sok utánajárást követel, és anyagilag is megterhelőbb, mint egy évszázaddal ezelőtt.  – Mikor megjelent Jókai Aranyembere, annyiért vették meg tőle, hogy házat tudott vásárolni magának a Balaton mellett. Manapság ez nem ilyen könnyű – vázolta. A könyvről beszélve ugyanakkor elárulta: Ez nem szépirodalom, nem is tudományos műfaj, nagyon furcsa lenne, ha az a sok ember, aki meg van nevezve a könyvben, eltűnne a sorok közt – hozzátéve, hogy fotókon is megörökítette emléküket, melyeket a könyvben is látni lehet.

Ezt követően Murányi Sándor Olivér a Takarító Férfi című regényéről kérdezte Kun Árpád írót, aki 16 éve él Norvégiában. Az esemény további részében a közönség többnyire a norvégiai életről kérdezte az írót, aki spojlerveszélyre hivatkozva sokat nem szeretett volna elárulni a regény cselekményéről. A regényről csak annyit mondott, hogy egy magyar házaspárról szól, akik örökbe fogadtak egy kislányt. Kun szerint, bár a családja mellett kevés ideje van az írásra, dolgozik a következő művén.

 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!