erős felhőzet
szórványos felhőzet
Begyökerezett történetek
Csíkban a nyár szezonális dolog. Mi, csíkiak, amolyan rövidített verzióként szoktuk meg. Nem tudjuk, milyen az, ha hónapokon át tart a hőség, szárazság. Szeretjük az árnyékot, de nem emiatt ültetünk még udvarra is fenyőt. Hogy miért? – nem is tudom. Talán a faültetés élménye jelenti az örömöt?
Hónapokkal ezelőtt az egyik jóakaróm azt javasolta: vágjam ki az udvaron álló fenyőt. Állította, hogy senkinek nem hoz szerencsét, ha a kertjében fenyő van. Csak nézzek körbe – javasolta –, mert ahol ilyen fa van, ott baj is van. Tehát, ha jót akarok, vágjam ki a fát. A fa még áll. Még…
Azt a fenyőfát nagyapámmal ültettem. Igazából akkor kezdett nőni, amikor Ő már nem élt. Halála után évekkel az udvaron maradt homokkal hintettem meg a fát. Varázspornak szántam. Ettől vagy az idő múlásától, de jó magasra emelkedett. Már egy ideje hűsülni is lehet az árnyékában azokon a ritka napokon. Tavaly gerlék költöttek rajta. Az idén is hallottam a gerlék búgását néhány hétig, majd a szarkák raktak fészket a hegyébe.
Azóta is keresem a választ arra, miért gondolják azt az idősebb emberek, hogy nem hoz szerencsét a fenyő az udvaron? Volt, aki úgy gondolta, hogy az a család, ahol nem haszonfát ültetnek az udvarra, már nem gazdálkodik, ezért a következő nemzedék idegenben, a városban telepszik le. Ezzel együtt kihal az udvar, a gazdaság. Lehet benne igazság, de az ellenkezőjére is van példa. Tovább keresem a választ… s közben a kertben lévő fához kapcsolódó emlékek, személyek jutnak eszembe.
Mert a kertekben a fákhoz rendszerint emlékek is társulnak. Szép emlékek. Tanítások. Születéskor, keresztelőkor vagy más családi eseménykor ültettek fákat. Ha szerencsénk van, a fák túlélnek minket, és így a mi történeteink, a történetük is megmarad. Csak legyen, aki meghallja és megvédhesse őket.
Daczó Dénes
.jpg)
