enyhe havazás
borús égbolt
Bárki, akárki, valaki…
Minap valaki rárontott egy újságíróra, s alaposan leteremtette… Mondom, valaki, mert akárki, sőt bárki lehetett, s a félreértések elkerülése végett nem utaltam az illető nemére sem. Történetünk szempontjából a helyszín is mindegy, mert az eset történhetett akárhol, bárhol, valahol a „való világban”, de a virtuális térben is. Sőt az időpont is teljesen mindegy, hiszen megeshetett bármikor, akármikor vagy valamikor. Lényeg, hogy rátámadt, és azt sipítozta: hogy merészelt cikket írni róla a tudta nélkül?! Az újságíró próbálta felidézni emlékeiben, mikor, hol találkozhatott a számára teljesen ismeretlen egyénnel, mert az közben kiderült, az illető neve meg sem jelent a „cikkben”, de ő magára ismert, meg egyébként is valakik megmondták: csak őróla lehet szó! Ekkor döbbent rá az újságíró, hogy „támadója” egy jegyzetről beszél, amit ráadásul nem is ő írt. Ejtett néhány szót arról, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz, még az újságírónak is, amit jegyzetben vagy glosszában szokás megfogalmazni. Arról már nem beszélt, mennyire örül annak, hogy az illető önmagára ismert, mert ez azt jelenti, hogy az a kolléga valamit nagyon jól írt meg, ha ennyire telibe talált. Ugyanis jobbnak vélte lelépni, mielőtt egyéb „atrocitás” éri. Mindehhez még annyit fűznék hozzá, hogy ezekben a rovatokban mi, újságírók többnyire valamilyen jelenségre hívjuk fel a figyelmet, vagy próbálunk görbe tükröt mutatni, és egyáltalán nem az illető személye vagy helyszín a fontos.
Szóval, a fenti írás jegyzet és lehet a képzelet szüleménye, de bárminemű egybeesés a valósággal nem a véletlen műve. Ám mielőtt bárki hülyét csinálna magából, jelzem: azon a helyszínen és abban az időpontban, ahol és amikor önmagát véli felismerni valaki a fenti történetben, ott lehetett akármelyik kolléga. Talán még én is…
Jánossy Alíz
-min.jpg)
