Akommunizmusban – a szocialista kollektívák életében – nagy népszerűségre tettek szert a vetélkedők. Számomra a legemlékezetesebb az 1982-ben indított Ki tud többet a Szovjetunióról? verseny maradt. Egykor a középiskolám orosz tagozatára jártam, az egyetem után is sokat tolmácsoltam oroszul, így megtiszteltetésnek vettem, hogy munkahelyem, az Építőipar Szállítási Vállalat vezetése felkért egy ütőképes csapat megszervezésére. Három diplomás, belevaló kollégát vettem magam mellé, s nagy eséllyel indultunk a harcba. A megmérettetést az óbudai pártbizottság szervezte, s olyan nagyágyúk vették fel a kesztyűt, mint a Goldberger textilgyár, a „Goli” kollektívája, vagy a helyi munkásőrség keménymagja. Elérkezett a nagy nap, s minden a papírforma szerint alakult, megnyugtató előnnyel vezettünk a kvízen. A zsűri az utolsó előtti fordulóban árulta el a nyereményeket: a győztes Moszkvába, a második helyezett pedig az NDK-ba utazhatott. Összedugtuk a fejünket, és az utóbbi mellett döntöttünk. Annak rendje-módja szerint hullámvölgybe kerültünk, leblokkoltunk, s lehajtott fejjel (de repeső szívvel) állhattunk fel a dobogó második fokára, amíg a győztessel madarat lehetett fogatni. Augusztusban érkezett el a nagy nap, amikor a csapat felszállhatott a Budapest–Lipcse barátságvonatra. A szerelvényen javarészt fiatalok utaztak, így remek volt a hangulat. Bach városában egy kollégiumban szállásoltak el minket, majd megtekintettük a szász város nevezetességeit. Elidőztünk a Népek csatája monumentális emlékművénél, amelyet a Napóleon elleni győztes ütközet fél évszázados évfordulóján emeltek 1863-ban. Természetesen vigasságra is hagytunk időt, Goethe kedvenc törzshelyén, a fausti legendából ismert Auerbach kocsmában is gyakran megfordultunk. Ottlétünk megrázó élménye a drezdai látogatásunk volt. A híres képtár, a Zwinger felkeresése után az egykor impozáns sétány romjai közt sétáltunk. Fényképezőgépemmel megörökítettem az azóta újjáépített Frauenkirchét, a világháborús értelmetlen pusztítás egyik szimbólumát. Igen, Drezda példája mutatja, hogy a kultúrnépeknek mondott hatalmak is le tudtak süllyedni rombolásban a nácik szintjére: Szászország fővárosát a földdel tették egyenlővé, az áldozatok száma meghaladta a százezret. Jóval vidámabbra sikerült az FDJ, az ottani KISZ-szervezet tagjaival való találkozó. A német precizitással megszervezett összejövetelre egy munkás kollektíva fiataljait hívták meg. Kissé nehezen oldódott a hangulat, mivel a vendéglátók egész éjjel dolgoztak, s csak a kedvünkért rittyentették ki magukat. A nyelvi nehézségeket egy-két sör oldotta. A meggyötört arcok is felderültek idővel, egy gitár is előkerült, s – a barátkozás jegyében – a táncparkett is benépesült. Csermák Zoltán