Csíkszentsimon egyike volt azon Hargita megyei községeknek, ahol a helyhatósági választásokat hangos konfliktus előzte meg. A község két települése – Szentsimon és Csatószeg – végül elsöprő többséggel voksolt Kozma István mellett, akit az RMDSZ a közvélemény-kutatásokon elbukott korábbi polgármester helyett indított. A fiatal községvezető hozzáállásbeli újítást vár el a hivatal munkaközösségétől, és a lakosság számára nyitott vezetést ígér. [caption id="attachment_33511" align="aligncenter" width="927"] Kozma István 1985-ben született Csíkszeredában, Csíkszent­simonban nőtt fel, majd a Székely Károly Szakközépiskola elektrotechnikai szakán érettségizett. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közigazgatási és Gazdálkodástudományi Karának menedzsment szakán diplomázott 2008-ban. 2004-től a helyi ifjúsági csoportban tevékenykedett, majd létrehozta a falu focicsapatát, 2007-től pedig a Csíkszentimrei Polgármesteri Hivatalban dolgozott referensként. 2011-ben megválasztották az RMDSZ Csík Terület Ifjúsági Szervezetének (CSTIT) elnökévé, amelyet az idei őszi tisztújításig vezet. 2015-től a megyei tanács tagja volt. Fotó: László Róbert[/caption] – Barátságosnak nem nevezhető hangulatban telt el a kampány. Elődje rossz néven vette az indulását, állóurnás szavazás helyett a lakosság körében végzett felméréssel döntöttek az RMDSZ-es jelölt kilétéről, de ez sem javított a hangulaton. Milyen érzésekkel foglalta el a polgármesteri széket? – Igazából én az elmúlt évek során mindig negatív érzésekkel jöttem be a polgármesteri hivatalba. Akkor is így éreztem, amikor leadtam a jelölésemet. Leparkoltam, végigjöttem a folyosón, és még ez a „hivatali szag” sem tetszett. De mindenképpen hatott rám, arra sarkallt, hogy ideje talpra állni. A kampányidőszak alatt figyeltem arra, hogy ne gáncsoljak el senkit, pedig én rengeteg taslit kaptam. Gúnyolódtak velem, hogy kölyök fogja vezetni a községet. Közben kérdezték, hogy mit ígérek a kampány alkalmával. Csak annyit tudtam válaszolni, hogy dolgozni akarunk, mert mindenki tudja és látja, hogy rengeteg az elmaradt munka. Persze hasznos megvalósítások is vannak, ami a korábbi vezetés munkáját dicséri. Én próbáltam elődömnek, Fábián Lászlónak is megköszönni, de ő nem tudta túltenni magát ezen az egészen, nem is hiszem, hogy őszinte volt a bólogatása. Ettől függetlenül én nem vagyok híve annak, hogy a harc után visszafutunk a csatamezőre és levágjuk még valakinek a fülét, orrát. Fábián László nem sok információval látott el, ami a múltat illeti, de az ő munkájára is szükség van. – Jelenleg milyen a kapcsolata az elődjével? – Mikor kérdezem, nagyon szűkszavúan, félvállról válaszol. Bejött az irodába, leült, mondtam neki, hogy tegyük félre a sérelmeket. Kértem, hogy a zajló munkákat segítsen befejezni, támogasson a tapasztalataival. – És hogyan tud együtt dolgozni a polgármesteri hivatal többi munkatársaival? – Mindenkit személyesen ismertem, de a munkakörökre lebontva nem láttam át, hogy ki mivel foglalkozik. Úgy látom, hogy sokaknak fel kell venniük a tempót. Korábban nem segítette a munkájukat megtervezett munkamódszer, vannak, akik nem is voltak tisztában azzal, hogy pontosan mivel kellene foglalkozniuk. Csak azt tudták, amit a polgármester elmondott nekik. Megválasztásom után munkamegbeszélést tartottunk, részletekbe menően megismertem a munkatársak tevékenységét, és megegyeztünk abban, hogy ezután barátságosan, mosolygósan dolgozunk együtt, és így fogadjuk az embereket is. A csíkszentsimoni polgármesteri hivatal korábban híres volt ennek a hiányáról. Maga a polgármesteri iroda elérhetetlen volt a lakosság számára, mert az elődömnek nem volt fogadóórája, s amikor mégis fogadta az embereket, akkor a folyosón vagy valamelyik teremben beszélgetett velük. Azt hirdettem meg, hogy barátságos polgármesteri hivatalt akarok, ahova bárki bátran betérhet. Az én ajtóm is nyitva lesz. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk minden problémát megoldani, de az emberek csak akkor érthetik meg, hogy mit lehet és mit nem lehet, illetve hogy mi a hatásköre a polgármesternek, ha jó a kommunikáció. Én egyelőre türelmet kérek a lakosságtól, amelynek egyebek mellett nagyon fáj az, hogy a rendszerváltás után 26 évvel még mindig tisztázatlanok a földtulajdonok. Vannak, akik úgy vélik, hogy új a községvezető és ezért hamar megoldja a problémákat, de ez nem így működik. – Mennyire cserélődött le az önkormányzat tanácsi testülete? – A valós önkormányzásra szerintem nagyon minimális a hatáskörünk, többnyire csak használjuk ezt a szót, alkalmazni már kevésbé tudjuk. Ezért inkább helyi tanácsnak nevezem a 13 tagú testületünket, amelyet kilenc RMDSZ-es, három MPP-s és egy EMNP-s tanácsos alkot. Az ellenzéki oldalon teljesen kicserélődtek a tanácsosok, bár vannak köztük olyanok, akik korábban voltak még ebben a tisztségben. Az RMDSZ helyi szervezetének is én vagyok az elnöke, a frakción belül pedig megbeszéljük a tanácsülés anyagát, hogy pontosan ismerjük a részleteit annak a kérdésnek, amivel szemben állunk. Úgy látom, két erős mag van RMDSZ-en belül: egy idősebb és egy fiatal. Szükség van az idősek tapasztalatára, viszont a fiatalok lendületére is, ezért összhangba kell kerülnünk. Ha ez megtörténik, akkor a következő négy évben nem lesz gond a helyi tanács működésében. – Melyik a legnagyobb projekt, amelyet megörökölt? – Az ivóvízhálózat kiépítése. Ezen a téren jelenleg is bogarászunk, vizsgáljuk, hogy valójában hogyan is állunk vele. Az elmúlt négy évben egyetlen kifizetés sem történt. Van finanszírozási szerződésünk és kivitelezési szerződésünk, ismereteim szerint felszámolás alatt levő szerződött felünk is van. A helyzet tehát problémás. A vezetékrendszernek körülbelül 75 százalékát fektették föld alá. Meg kell építenünk az ivóvízkezelő házat, de az engedélyek egy része már érvényét vesztette. – Milyen programokat szeretne elindítani ön a mandátuma idején? – A csatorna kiépítése hatalmas feladat lesz. Valamikor a szeszgyár megépítette a magáét, ami a vasút mentén halad. Erre rácsatlakoztak azok, akik ezen a nyomvonalon laknak. Ilyenek például a tömbházak. Más szennyvízrendszer azonban nincs a faluban, és nekem nagy tervem, hogy Szentsimonban és Csatószegen is megvalósuljanak a hálózatok. Emellett pedig szeretném, ha megtalálnák a módját annak, hogy az Igazi Csíki Sör gyárával szorosabbra fűzzük a kapcsolatot, és a gyárat látogató turistákat marasztaljuk még egy-két napra Szentsimonban. – Magával a közösséggel tudnak-e eredményesen együttműködni? – Nagyon jó közösségek működnek a községben, tevékeny civilszervezetek. Jelenleg is tart az V. Csíkszentsimoni Művésztábor, közben rendszeresen működik a fúvószenekar, a kézimunkakör, a tánccsoportok, a nyugdíjaskör, az egyházi kórus, a focicsapat… Mindenki odaadással tevékenykedik a saját lehetőségei szerint. Ezek a közösségek nyitottan állnak a kezdeményezések elé, úgy látom, csak egy jó karmesterre van szükség, aki összehangolja ezeket a tevékenységeket. Rengeteg vendég érkezik Csíkszentsimonba: fúvósok, testvértelepülések küldöttségei, egyéb csoportok. És a falubeliek örömmel segítenek az elszállásolásukban. Amióta polgármester vagyok, már több mint 500 vendégünk volt a községben. – A polgármester-kollégákkal milyen munkakapcsolatot ápol? – Mivel megyei tanácsos is voltam, személyesen ismertem már minden polgármestert. Egyedül György József tusnádi községvezetőt nem, de már vele is túl vagyok néhány találkozáson, és úgy érzem, nem lesz gond a későbbi együttműködésben. Az elődeink kezdeményezték, hogy a csíkkozmási mellett a szentsimoni szennyvizet is a tusnádi derítő tisztítsa. Meg kell vizsgálnunk, hogyan folytatható ez a közös projekt, mert valóban hatékonyabb lenne, ha a három község együtt működtetné a szennyvíztisztító állomást. A szomszédos községek közül Szentmárton vezetőjével, Gergely Andrással már voltak személyes együttműködéseim, a kozmási Szántó Lászlót is még ifjúsági berkekből ismerem, Szentimrén pedig dolgoztam a polgármesteri hivatalban, és igaz ugyan, hogy van egy határvitánk, amelyet a saját községeink érdekeit szem előtt tartva folytatnunk kell, de remélem, hogy ez nem hat ki a személyes kapcsolatokra. – A közeljövőben milyen változásokra számíthatunk Szent­simonban? – Nagyon sok civil rendezvényünk van. Mint már említettem, jelenleg is zajlik a művésztábor. Ami pedig friss előrelépés: bő két hete megalakult a helyi értéktár bizottság, öt szakértő taggal. Rengeteg anyagot máris összegyűjtöttek, de még sok információra szükségük van. Az értékeinket kiadványban is szeretnénk bemutatni. Ez lenne az egyik cél, amelyet a közeljövőben megvalósítanánk. A civileknél maradva kiemelném, hogy a tánccsoportjainkat és a fúvósainkat is nagyon szeretnénk segíteni. Számos tervvel vettem át a hivatalt, aztán elbeszélgettem a könyvelőnővel, és kiderült, hogy szinte semmire sincs pénz. Nagyon szeretném például felújítani a községi utakat, utcákat, de erre sincs anyagi fedezet. Más megoldást kell találnunk, azt szeretném, ha közmunkával vagy a szociális segélyben részesültek segítségével megjavítanánk azokat a szakaszokat, ahol nagyobbak a gödrök, nehezebb a közlekedés. A kultúrotthon udvarára játszóteret szeretnék létesíteni ugyancsak közmunkával, szülők, fiatalok segítségével. Ez az iskola diákjait is kiszolgálná. A kultúrház bővítésén is el kell gondolkodnunk. Van egy korábbi terv, érdemes megvizsgálnunk, hogy olyannak akarjuk-e, de Csatószegen is ráférne a kultúrházra egy nagyobb korszerűsítés. Az iskola nyári higiéniai meszelése is most történik, de kívül sem ártana egy új meszelés. Egyeztetnünk kell az igazgatóval, hogy milyen forrásokat tudunk csoportosítani ehhez a munkához. Nagy dolgokat nem merek ígérni idénre, mert felelőtlenség lenne a részemről. Csupán a kampány során hangoztatott kijelentést tudom megerősíteni: dolgozni akarunk. Kovács Hont Imre