Amikor hozzáláttunk a sorozat megírásához, azt hangsúlyoztuk, hogy elsősorban Udvarhelyszék falvaival kívánunk foglalkozni, hiszen a vidék jelenkori változásai és az ott fellelhető településkép érdekel. Nyilvánvaló, hogy a városi közigazgatásnak vannak előnyei, de ettől függetlenül igencsak markáns itt ma is a falusi jellegű életvitel, többnyire a mezőgazdaság, az ahhoz kapcsolódó tevékenységek határozzák meg a hétköznapokat, a város közelsége pedig részben azt segíti elő, hogy a helyi lakók aktív életük egy részét a „hivatalos” munkahelyükön, a fennmaradót pedig szűkebb környezetükben, a ház tájékán, illetve földjeik művelésével tölthessék el. Fiatfalva – Székelykeresztúr „árnyékában” – azonban jól láthatóan elkülönül, ma is részben önálló életet él. Fontos megjegyezni, hogy a falu határa viszonylag sík terepen, a Nagy-Küküllő termékeny árterületén, illetve annak közelében helyezkedik el. Keresztúrnak van még egy „szatellitje”: Betfalva, amely korábban (2004-ig) a szomszédos Bögöz része volt. Tekintettel az életmód- és az előéletbeli sajátosságokra, ebben a két faluban is figyelni kell arra, hogy korábban nemesi családok is éltek bennük, a birtokviszonyok, a szabad székelyekétől különböző életvitel, a város közelsége mind a két falura rányomta a bélyegét, és ezek a hatások a mai építészeti összképben is megmutatkoznak. Nézzünk szét Fiatfalván! A falunak 1860-ban 779 lakosa volt, amelyből 394 akkor református, 232 unitárius, 23 római katolikus, 35 görög katolikus, 94 görögkeleti, egy fő pedig ismeretlen vallású volt. 1900-ban – ha az anyanyelv szerinti statisztikát néztük – 897 lakos volt, akik közül ekkor egy személy vallotta románnak magát; 1910-ben 1016 lakosból egy kivételével mindenki magyar. A trianoni diktátum után ismét 897 lelket írnak össze, ekkor 882 magyar, 15 zsidó lakosa van; 1941-ben összesen 1027 magát magyarnak valló ember élt a faluban. 1966-ban 1027 főből 1006 magyar, 17 román és 4 német. A következő népszámláláskor (1977) 1067 lakosából egy román, 925 magyar, és ekkor megjelenik egy 141 főből álló cigány közösség is. 1992-ben 1111 főből ezer magyarnak, kettő románnak, míg 109 cigánynak vallotta magát. A legutóbbi hivatalos népszámláláskor 1103 lakosból 899 volt magyar (2011). Feltételezhető, hogy az eltelt időszakban további elmozdulás történhetett a roma etnikum javára, hiszen a Derzsi Domokos helytörténész által végzett felmérés szerint (Fiatfalva. Falufüzet. Székelyudvarhely, 2001) – tehát még a legutóbbi népszámlálás előtt tíz esztendővel – csak a Kárahegy utcai cigánytelepen „28 lakásban 49 család, összesen 287 személy élt”, míg a falu többi utcáiban, szétszórtan élő magyar ajkú cigányok száma 350 körüli volt. Napjainkban 1075 lakos él itt, bevallásos alapon 11 román, 159 cigány és 905 magyar. Fiatfalva 636,4 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik. Faluképét a kettősség határozza meg: látszik, hogy korábban létezett egy kiváló minőségű földterülettel rendelkező gazdaréteg, ez az igényes, szászos jellegű építkezéseken, a polgárias külsőn ma is jól érzékelhető, illetve élt itt egy szerényebb életvitelt folytató zsellérréteg, amely kisebb és többnyire fából, esetleg vályogból épült házakban élt, ezekhez a bennvalókhoz – értelemszerűen – sokkal kisebb méretű gazdasági épületek tartoznak. Itt az utóbbi öt évben mindössze egy engedélyt adtak ki új ház építésére, de ettől függetlenül az átalakulás számottevő, sokkal több volt ennél a javítás, bővítés, tetőtér-beépítés. A hagyományos formát őrző életszerek száma 22, bár az is előfordulhat, hogy időközben további beavatkozások történtek, amelyek látványosan változtatják, rontják ilyen szempontból az összhatást. A falu külön érdekessége – szép példája a vallási toleranciának –, hogy a református és az unitárius gyülekezet közösen használja a templomot. [caption id="attachment_128831" align="aligncenter" width="1024"] Egykori zsellérházak a modern épületek közé ékelődve[/caption] Fiatfalván a lakosság állattartásból, mezőgazdaságból él, sokan állnak alkalmazásban udvarhelyi és keresztúri cégeknél – foglalta össze a lényeget érdeklődésünkre Pálfi Kinga, a Székelykeresztúri Polgármesteri Hivatal munkatársa. „A munkanélküliség a »Kárahegy« romatelep lakossága esetében említhető súlyos jelenségként, csak 4-5 család van, amlyből állandó alkalmazásban áll egy-egy személy. A település jelentős része külföldi szezonmunkára jár Magyarországra és Németországba. Egy pár család itt is szociális segélyből él, ők inkább idősek. Az évek során azok a személyek, akik külföldre jártak, járnak dolgozni, kipofozták házukat, vizet, villanyt vezettek, internet és kábeltévé van, fürdőszobát építettek. Látványosan javulnak az életkörülmények. A Covid itt nem vezetett elszegényedéshez, mert a járvány ellenére végig jártak külföldre dolgozni. Van viszont egy olyan rétegük, amely egyáltalán nem dolgozik, dézsmálják a falubeliek termőföldjeit, illetve úgy tartanak haszonállatokat, hogy egyáltalán nincs legelőterületük vagy kaszálójuk. Különösebb konfliktusról nincs tudomásunk. A beiskolázással gondok vannak, mert a szülők, akik még jártak iskolába, nem engedik, nem erőltetik, hogy gyermekeik legalább az elemi iskolát elvégezzék.” [caption id="attachment_128832" align="aligncenter" width="1855"] Fiatfalva központja[/caption] Kétségtelen, hogy a település életét nagyban meghatározta az itt lévő nagybirtok, amely az Udvarhelyszéken és másutt is honos, igen szerteágazó családfával és kiterjedt főúri rokonsággal rendelkező családoké volt. Már az 1500-as években állt itt udvarház, kezdetben a Geréb családé, majd – több szövevényes vita és pereskedés, adományozás jóvoltából – a Huszár, a Torma és a Nemes családok birtokolják, majd örökség útján lett a Mikó családé. A kisebb kúriát átépítették, és kiegészítették az 1600-as évek elején. A napjainkban is álló kastélyt Mikó Miklós alakította tovább, 1817–1820 körül nyerte el a most is látható késő barokk formát. Rövid ideig Zakariás Antal bányavállalkozó birtokába került (1855–1866), akitől Ugron János vásárolta meg. Ennek köszönhető, hogy a köznyelvben ma Ugron-kastélyként tartják számon.

(FOLYTATJUK) Simó Márton