Az elmúlt hetekben saját tapasztalatainkat és a vonatkozó szakirodalmat felhasználva kezdtük és folytattuk falujáró sorozatunkat a község kilenc falujában, majd megkérdeztünk pár helyi lakost, néhány civil aktivistát, lelkészt és vállalkozót is. Az itteni vizsgálódás zárásaként pedig végül leültünk a második mandátumát töltő Kovács Lehel polgármesterrel – aki korábban alpolgármesterként is tevékenykedett –, és sorra vettünk minden falut, hogy a megvalósult beruházások és a tervek fényénél világítsunk rá a hagyományos településképre, a népi építészet létjogosultságára, a megmenthető és megtartó értékekre. Minden egyes településnek más fontossági sorrendben bukkantak fel az értékei, majd fokozatosan az is egyértelművé vált, hogy ilyen vonatkozásban is tudatos a gondolkodás, tudatos a fejlődési, illetve a fejlesztési irány, de az csak akkor alakul maradéktalanul helyesen, ha az itt élők közül ki-ki hozzárendeli a magáét. Együtt, közös erővel munkálkodva szebb és inkább a miénk az elképzelt jövő Bogárfalván tisztában vannak az emberek azzal, hogy sok a hagyományos bennvaló – tudtuk meg a polgármestertől –, van is olyan utca, amely önkormányzati határozat alapján már rendelkezik védettséggel. A Szentlélekkel gyakorlatilag egybeépült faluban főként az utóbbi évtizedekben erősödött fel a lokálpatrióta szellem. Nagy lendületet adott a falunak, hogy jórészt önerőből, illetve a közbirtokosság és egy helyi vállalkozás, a Gordon tejfeldolgozó üzem – hivatalos nevén a Gordon Prod Kft. – jóvoltából, meg az általuk létrehozott Pro Temp Alapítvány segítségével templomot építhettek. Egy több évszázados álom valósult meg. A falu központi részén elhelyezkedő harangláb körül épült kis templom kiválóan megfelel a filiában élők hitéleti céljainak – a szentléleki plébános látja el a lelkipásztori feladatokat –, de túl ezen, ízléses teret alakítottak ki, ahol szobrokat, muzeális értékű régi székelykapukat állítottak fel, és ide fedett színpadot is építettek. A különböző közösségi programok szolgáltatták az ürügyet arra, hogy megteremtsék a szabadtéri együttlétek méltó helyszínét is. [caption id="attachment_118337" align="aligncenter" width="2560"] Bogárfalva központja - A szerző felvétele[/caption] Ugyancsak jórészt a „Gordonosok” igyekezetének a gyümölcse a közeli Jézus-kilátó. Tamási Áron műveiben is gyakran felbukkan a Gordon, mint a Farkaslaka fölé magasodó legmagasabb hegy (958 m), hasonlóképpen fontos a szomszédos településeken is. A tejfeldolgozó üzem sem véletlenül választotta cégnévként, jórészt a kötődés miatt, hiszen bogárfalvi illetőségű vállalkozók alapították (1993). Viszont az eltelt negyed évszázadnál hosszabb időben bebizonyosodott, hogy a névadás szerencsés volt, hiszen könnyen megjegyezhető a magyarul nem beszélők számára is. Olyan név, amely jelent valamit. Ma már jól csengő márkanév a hazai piacon, és – tegyük hozzá – külföldön is. Aki nem tud magyarul, az a vásárló – bár előfordulhat, hogy kezdetben másra asszociál, egy whisky-féleségre (Gordon & MacPhail), hasonló nevű futballistákra (John Robertson Gordon, Anthony Michael Gordon, Ross Hamilton Gordon), egy korábbi brit miniszterelnökre (James Gordon Brown) – egyre inkább tisztában van az itt előállított tejtermékek kiváló minőségével. [caption id="attachment_118338" align="aligncenter" width="2560"] A tejgyár régebbi telephelye, ahol a piacra való termelés kezdődött - A szerző felvétele[/caption] Bogárfalva, a Pro Temp Alapítvány ars poeticája és a leendő zarándokhely „Minden ember legnagyobb öröme, ha valami olyant cselekedhet, amelynek tisztaságában nem kételkedhet – sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után. A megálmodók ezekkel a gondolatokkal indították útjára az ősi Székelyföldet átszelő Fehér-Nyikó közelében, Isten országának magasságában emelkedő Gordon csúcsára a Jézus Szíve-szobor állításának tervét” – áll az Alapítvány közleményében. A 22 méter magas szobor avatására – a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotása – 2013. augusztus 17-én, közel kétezer ember jelenlétében került sor. [caption id="attachment_118335" align="aligncenter" width="235"] Makovecz Imre[/caption] A magyar nemzet legújabb kori neves építésze, Makovecz Imre (1935-2011), a Magyar Művészeti Akadémia alapítója és néhai elnöke tetszését is elnyerte a kilátó terve, majd azt meglátva – halála előtt nem sokkal –, 2011 júliusában üzenetet küldött, és egy kápolna látványtervét is átadta az Alapítványnak. „A Krisztus-szobor gyönyörű munkájához gratulálok. Ne feledjétek, hogy ez a hely a székelyek újabb zarándokhelye lesz. Küldöm a kápolna és a kálvária-út tervét” – áll Makovecz üzenetében. Nem sokkal ezt követően, 2013. október 12-én, egyházi áldással tették le a kápolna alapkövét. Öt évvel később elkészült a kereaztút, amelyet 2018 júniusában avattak fel és adtak a mindenkori zarándokok használatába. Időközben út és parkolóhely is épült. Kovács Lehel polgármesterrel beszélgetve megtudtuk azt is, hogy a Pro Temp Alapítvány rendezési tervet is készíttetett, amelyet jól be lehet illeszteni a község fejlesztési koncepciójába. A civil szervezet, illetve a vállalkozás és a község vezetésének elképzelései összhangban állnak. A Makovecz-féle elképzelés „műszaki honosítását” Bogos Ernő, Csíkszeredában élő építész végzi. A község közvetve, helyi források pályázati úton történő átirányításával is tud segíteni majd a tovább építkezésben. Van ugyan egy megállapodás a szentléleki plébániával, amelynek kezelésébe adnák a kápolnát és a zarándokhelyet, viszont az lenne igazán célszerű, hogyha sikerülne ökumenikussá tenni úgy, hogy minden felekezet érezze a magáénak és tudjon bekapcsolódni a kapcsolódó hitéleti tevékenységbe, illetve a zarándoklatokba. Nyilvánvaló, hogy a majdani látogatottsághoz nem csak a kis létszámú és alkalmi zarándokok tartoznak hozzá, hanem megjelenik az újfajta és a négy évszakos slow turism, hiszen az Erdélyi Mária Út és a Via Transilvanica közös nyomvonala tavaly már kiépült. Egy biztos, az erre járók egyéb látnivalókat és termékeket is keresnek majd. Akár egy új (bogárfalvi) tájház is kialakítható, illetve egy látogatóközpont. Van egy működő, hagyományos esztena és majorház a közelben, de abban is felfedezhető a fantázia, hogy a Gordon Prod Kft. régi székhelyét hasznosítsák ilyen célokra. Nyilvánvaló, hogy ez jórészt a tulajdonosokon múlik. [caption id="attachment_118336" align="aligncenter" width="2560"] Szentlélek határa a Gordon Prod Kft. központi épületével[/caption] Amikor a juhászat témája került sorra, a polgármester felhívta, pontosabban ráirányította a figyelmet két párhuzamosan zajló programra. Egyik a Böjte Csaba testvér által elindított új „juhászati projekt”, a másik pedig egy majdani farmnak a terve, amely magánkezdeményezés jóvoltából hamarosan megvalósulhat. Szencsedben – igaz ugyan, hogy az oroszhegyi részen – tervez a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egy „juhászképző-tanfolyamot”, amelynek egy idő után átgyűrűzhet ide a hatása. Csaba testvérék olyan oktatási formában gondolkodnak, amelyek pályakezdő fiatalok számára nyújtanának korszerű juhászati ismereteket. Ahhoz azonban meg kell kedveltetni növendékeikkel ezt az életformát, és bevezetni őket azon módszerekbe, amelyek megfelelnek a 21. századi standardoknak. Egy másik próbálkozás, hogy svájci juhállományt telepítenek hamarosan az egyik Szentlélek és Malomfalva fölött elhelyezkedő farmra, ahol felszámolták a tehenészetet. Ehhez körvonalazódni látszik a vállalkozói környezet. Az állomány és a hozzá tartozó technológia egyaránt Svájcból érkezne. Ez a terv kiterjeszthető lenne más kisebb magángazdákra is, akiktől a megtermelt tejet ez az újonnan létrejövő cég felvásárolná és feldolgozná. Szép elképzelés. Akár meg is valósulhat, hiszen megvan az emberekben az egészséges vállalkozói kedv és igyekeznek megteremteni a modern és rentábilis gazdálkodás lehetőségeit. Az is a jövő zenéje azonban, hogy sikerül-e eltávolítani a község területéről azokat a „táj és életmódformáló” medvéket, amelyek horrorisztikus tavaszi akcióhoz láttak, és egy hét lefogása alatt Kecsetben, majd Malomfalván végeztek jelentős  pusztítást két gazdaság juhállományában. Székelyszentlélek közlekedési csomópontként való „újrahangolása” Kétségtelen, hogy ez a falu is megfelelően fejlődött az utóbbi évtizedekben. Az utak modernizációja révén azonban egy forgalmi csomópont közelében helyezkedik el. Bebizonyosodott, hogy a forgalom biztonságos kordában tartása – hiszen itt minden körültekintés ellenére is súlyos balesetek történtek az utóbbi években – egy megfelelően kiépített körforgalommal oldható meg. A tervek elkészültek. A kivitelezés elkezdése is belátható közelségbe került. Ami a régi iskolaépületet illeti, azt is restaurálni akarják ebben az évben. A községi költségvetésből százezer lejt különítettek el erre a célra. Kicserélik a tetőszerkezetét, újrafödik, újravakolják, szigetelik és a nyílászárókat is a régi formát megtartva újítják fel. A tájház körüli munkálatokra csak akkor kerülhet sor, ha a működtető egyesületben megtörténik a generációváltás. „Mihelyt a személycsere megtörténik, gondoskodunk arról a létrehozó, Balázsi Dénes tanár úr elképzelései ott megvalósulhassanak. A Múzeum Ház udvarára csűrt, illetve ahhoz csatlakoztatva népi műhelyeket tervezünk építtetni, hiszen vidékünkre egykor erősen jellemző volt, hogy nem csak az állatok elszállásolására, takarmány tárolására használták a csűröket, hanem ahhoz csatlakoztatva sok egyéni kisgazdaságban kerekes-, kádár, asztalos-, kőfaragó-, kovácsműhely szolgálta az igényeket. A körforgalom kialakítása során az árvízi emlékmű a helyén marad, eltűnik majd az egykori buszváró, amely egy baleset során megrongálódott; a szemben levő építőanyag-lerakat átad a községnek egy mintegy másfél árnyi területet, amelyért cserébe külön behajtási lehetőséghez jut, hogy a vásárlók és a beszállítók zökkenőmentesen ki- és behajthassanak. Mivel P. Benedek Fidél volt a falu legnevezetesebb szülötte – a helyi általános iskola már a nevét viseli –, akinek emléke előtt úgy is tiszteleghetnénk, hogy oda egy mellszobrát helyezzük el. A tájház szomszédságában parkot alakítanánk ki, járdákkal, rendezett sétányokkal” – vázolta elénk a terveket a polgármester. Nincsen ugyan benne az elképzelésben, de itt létre lehetne hozni egy olyan pihenőhelyet is, ahol egy új látogató- és kis vásárközpont jönne létre, ott bemutathatnák a helyi foglalatosságokat és a régióra jellemző termékeket is. Néhány parkolóhely kialakítása azonban szerepel a tervekben, úgyhogy ezek a járulékos formák és tevékenységek kialakulhatnak menet közben, hiszen célszerű összehangolni a vállalkozók, a civilek és az önkormányzat elképzeléseit, hogy minden rétegnek tetsző és valóban praktikus, hasznos legyen majd ez a környezet. [caption id="attachment_118334" align="aligncenter" width="1854"] Templom és tájház Szentléleken - Farkas Antal felvétele[/caption] A markáns urbanizáció jeleit és gondjait erőteljesen magán viselő Malomfalváról most csak érintőlegesen esett szó. A polgármester igen jól érzékeli a helyiek ragaszkodását. „Igaz ugyan, hogy a lakossághoz viszonyítva ott igen kevés a rendelkezésre álló könnyen és jól művelhető földterület, de az emberek akkor is ragaszkodnak azok megműveléséhez, ha nem a mezőgazdaságból élnek. És él ott néhány fiatal gazda, vagy nevezzük őket farmernek, aki a földek művelését, hasznosítását mindenképp át fogja venni az idősebbektől, vagy elmondhatom, hogy részben már át is vették. Tisztában vannak azzal, hogy ezek a kis – tíz-húsz áras – földterületek, a Réten igencsak kiválóak. Nem véletlenül mondták ezelőtt, hogy „annyira zsírosak, hogy azzal a farkaslaki birtokokat trágyázni lehetne”! Az is örvendetes, hogy azért megmaradt a székelykapuk állításának igénye. Ha a házformák és az építőanyagok változtak is, a hagyományos kapukhoz ragaszkodnak a malomfalviak. „Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy amennyiben szeretnék is a helyiek, hogy a régi faluképet idéző házsor, utcarészlet fennmaradjon, akkor a helyi vezetés mindent megtesz annak érdekében” – zártuk le beszélgetésünk ide vonatkozó részét a polgármesterrel, és továbbhaladtunk, Kecset és Kisfalud utcáit vizsgálandó. A legszebben megőrzött régi házakról Kecset és Kisfalud népi jellegű építészetének értékei a kissé félreeső mivolt, illetve felekezeti elkülönültség révén maradhatott fenn a legutóbbi időkig. Közismert kulturális kincs a két templom és a hozzájuk csatlakozó két harangláb. „Sajnos – folytatja Kovács Lehel – eléggé ízléstelenül építkeznek mostanában. Történik ez annak ellenére, hogy folyamatosan javasoljuk a jót. [caption id="attachment_118333" align="aligncenter" width="2560"] Idegen anyagok, idegen szellemiség tükröződik vissza az újabb kecseti épületeken - A szerző felvétele[/caption] Tulajdonképpen senkit sem kötelezhetünk. A helyieknek rá kell jönniük, hogy hosszabb távon mi a jó, és mi a hasznos. Hatalmas kontrasztokat képesek megépíteni. Mivel két református településről van szó, mind a két helyen fontos az egyház hozzáállása is. Ők kissé elkülönülnek a katolikus tömbtől, hiszen a többség itt római katolikus, az egyetlen unitárius falu, Váralja mellett. Úgy tűnik, hogy hamarosan új tiszteletes-asszony érkezik ide. Kecsetnek és Kisfaludnak vissza kell adni azt a régi rangot, amelyet kulturálisan is többnyire a kiváló lelkészek és a tanítók irányításával tudtak megélni a korábbi évtizedekben. A most nyugdíjba vonuló pap, Gilyén Sándor tiszteletes úr sokat betegeskedett az utóbbi tíz évben, nem tudott teljes erővel a gyülekezetre koncentrálni. Érdemes oda figyelnünk az egyházakra, a finom részletekre, mert tény, hogy pár évvel ezelőtt a farkaslaki plébániára is műanyag nyílászárókat szereltetett az egyháztanács. Mivel a helyi önkormányzat is támogatta ezt a felújítást, szép szóval rá tudtuk venni feleinket, hogy az utcafronton és az udvar felőli részeken, ahol látható, fából készíttetett ablakokat és ajtókat helyezzenek be. [caption id="attachment_118332" align="aligncenter" width="2560"] Kecseti metamorfózis - A szerző felvétele[/caption] Firtosváralján sok szép példát lehet találni. „Megújult a templom. Ott Sipos László unitárius tiszteletes felkarolta a régi bennvalók ügyét. Ő maga is vásárolt ingatlant. Szépen dolgozik a néppel. Úgy tűnik, hogy hallgatnak is rá az emberek. Községi részről jelentős felújításokat végeztünk a helyi iskolán-kultúrházon. A példa követhető. És követendő lenne.” [caption id="attachment_118331" align="aligncenter" width="2560"] Utcakép Székelypálfalván - A szerző felvétele[/caption] Pálfalva vonatkozásában rákérdeztünk arra, hogy mi az oka annak, hogy az egyik legimpozánsabb ház jelenleg omladozik. „Úgy tűnik, hogy ez az épület menthetetlen. Olyan tulajdonosa volt legutóbb, aki úgy a faluval, mint a saját családjával, a szűkebben és tágabban értelmezett rokonsággal, de az önkormányzattal is igen rossz viszonyban élt. Évtizedeken át tartó nemtörődömségének a következménye a mostani állapot. Ami pozitívum, az a legutóbbi fejlemény, hogy a helyi közbirtokosság – mihelyt tisztázódnak az örökösödési viszonyok és tiszta lesz az ingatlan telekkönyve – megvásárolja a telket, ahová majd saját irodát kíván építeni, illetve az udvaron közösségi teret hoz létre. Talán magánszemély is megvásárolná, de a mi javaslatunk az, hogy helyezzük közösségi tulajdonba, és ott úgy építkezzünk, olyan objektumot hozzunk létre, amely méltó a helyhez.” Talán az sem kizárt – vannak ily módon megőrzött építészeti emlékek, hogy a ház utcafronti főfalát megtartva mutassák meg az elkövetkező idők emberének. Ha nem is látványosan, de elmondható, hogy Pálfalva fejlődik. „Ebben a két Firtos-alatti faluban nem győzzük hangoztatni, hogy mennyire fontos az épített örökség megőrzése. Biztos, hogy a szép falukép, a megmaradt hagyományos házsorok jelentik majd azt az egyediséget, amely miatt sokan felkeresik majd a jövőben. A szép környezetben hangulatosabban, tartalmasabban, értékfelmutatással élhet majd a jövő székely embere is.” Ami megtartható volt, megmaradt a községközpontban A polgármester úgy érzi, hogy hivatali ideje alatt, illetve a korábbi évtizedekben is, minden fontos régi épület megmaradt. Úgy 80%-ban sikerült megőrizni mindazt, ami a kompetenciájukat érintette. És közben szép kivitelű új épületek is létrejöttek, amelyek megteltek élettel. Ami nem sikerült, az a Pap utcában elbontott ház újjáépítése, amelyért oly sokan és sokszor felszólaltak menet közben. A magyarországi Béres Gyógyszergyár Rt. képviselőivel ápoltak a falu civiljei jó kapcsolatokat, készültek is annak idején a farkaslakiak arra, hogy újjáépítsék ezt a régi házat. A Béres-család maga, a személyes vagyonából támogatta volna az akciót, de valamiért elmaradt ez a munkálat. A bontott anyagot – mondja a polgármester – a községháza udvarán tárolták évekig, mígnem aztán egy alkalommal, még az első mandátuma előtti időben, „leírták”, és tűzifaként hasznosították. Egyelőre csak a polgármester lelki szemei előtt körvonalazódik egy olyan multifunkcionális épület – immár a volt községháza közelében, a régi faluközpontban –, ahol, amennyiben sikerülne további területrészt vásárolni hozzá – akár új községházát építenének, illetve azt kiegészítenék egy új foglalkoztató-központtal, amelyben minden generáció számára hasznos programokat tarthatnának. [caption id="attachment_118330" align="aligncenter" width="1435"] A szerző felvétele[/caption] Néhány évvel ezelőtt – még a koronavírus-járvány előtt – leültek a faluból elszármazott jeles építésszel, Jakab Csabával a községi tanács képviselői és megbeszélték, hogy mi legyen a település közepén végighúzódó „betonteknővel”? Erre készült is látványterv, amely továbbfejleszthető lenne, csak éppen meg kell várni, míg lecseng a járvány, hogy szabadabban lehessen utazni, tartani a kapcsolatot, hiszen az üléseiket is a kellő óvatosság mellett tartják, közösségi- vagy szakértői-találkozókat, konferenciákat tudnak szervezni, amelyeken ezeket a további lehetőségeket megvitathatnák. Öt nekifutással ugyan, de úgy tűnik, hogy sikerült felvázolnunk Farkaslaka mai építészeti képét, s az értékfelmutatás által talán itt-ott az embereket is ráhangolhattuk a merészebb értékteremtésre és az üdvözítő saját útra. Jó szájízzel, egy értékeivel jól sáfárkodó, teremtőerővel bőven megáldott községből haladunk tovább, le a Kalondán, a Sóvidék iránt.

Simó Márton

https://www.youtube.com/watch?v=Lx1DgdqpJ48&t=3s