Harminchárom alkotó részvételével zajlott idén a nyolcadik alkalommal megszervezett bálványosi Art Camp művésztábor. A rendezvény a bálványosfürdői Grand Santerra wellnessközpont konferenciatermében berendezett kiállítással zárult. A kiállított anyagot Túros Eszter művészettörténész ismerteti. [caption id="attachment_52007" align="aligncenter" width="1000"] A tábor résztvevői Fotó: Balási Csaba[/caption] Itt szép lassan elég komoly képzőművészeti anyag gyűlt össze, fontos válogatás a mai, elsősorban hazai képzőművészetből. Gyönyörű, településektől elzárt természeti környezet, a legkorszerűbb, és minden szinten a hétköznapokból való kizökkenést, kikapcsolódást elősegítő körülmények. Izgalmas, jól átgondolt, minimalizmusával az alkotásoknak nagyon jó felületeket biztosító megoldások. Megtervezettség és medvékkel teli, vad természet. Elzártságával és nem mindennapi komfortlehetőségeivel, és valószínűleg tudat alatt azt a tegnap hallott információt sem teljesen zárójelbe téve, hogy itt valamikor tüdőszanatórium volt, a Varázshegyet juttatta eszembe. Egyszerre adódnak a feltételek a nyugalomra, az elmélyülésre, a zavartalan alkotásra, illetve a semmittevésre vagy az önfeledt szórakozásra. Nagyon izgalmas helyszín, ahonnan a természet ugyan elzárja a kultúrtájat, az alkotások, bizonyos értelemben sajátosan kirajzolódó tájat tükröznek, tágabb szellemi tér képét rajzolhatják ki. Ebben az összefüggésben a tér képe a konkrét tájjal együttműködve válik valóban erőteljessé. Túl azon, hogy az itt készülő munkák elsődleges rendeltetése egyelőre az, hogy belakják és igazán belakhatóvá tegyék ezeket a külső és belső tereket, évről évre egyre markánsabban kirajzolva annak karakterét, mozgásba és közel hozva így a kint vadsága, a bent semlegessége miatt látszólag nehezen megközelíthető környezetet, együtt ragadva meg a hely szellemét, a nyolc éve elkezdett táborozások eredményeként közben egy nagyon tekintélyes anyag is összegyűlt, mellyel fontos számot vetni, megvizsgálni, közelebbről szemügyre venni, akkor is, ha nem egy lezárt történettel vagy nagyon határozott koncepció mentén alakuló táborról van szó egyelőre, hanem egy érésben levő folyamatról. A lehetséges közelítés nem egyszerű, hiszen már nagyon sokféle művész fordult meg itt. Nagy nevek és kevésbé ismertek, különböző generációk, különböző elképzelésekkel. Mesterek és tanítványok, alkotópárosok, különböző helyszínekről érkező alkotók – mindez a művek között izgalmas összefüggéseket tesz érzékelhetővé. Töredékesen bár, de éppen töredékességük révén nagyon eleven benyomásokat eredményezhet egy-egy ilyen kapcsolódási pont felismerése. Az sem mellékes, hogy hol készülnek ezek a művek, magukkal hozottak, itt készültek vagy éppen a tábor, a hely hangulata, környezete inspirálta. Az egészet szemlélve, ily módon kettős kép formálódhat, egyrészt kirajzolódhatnak a helyhez való különböző közelítésmódok, attitűdök, másrészt egyfajta rálátásunk nyílhat a térség mai művészetére, amihez további szempontokat kínált a külföldi művészek jelenléte is. A tábor résztvevői vagy a visszatérő látogatók számára izgalmas lehet folyamatukban is szemlélni az évek alatt összegyűlt alkotásokat, vagy akár összevetni azokat egy-egy alkotó egész eddigi munkásságával. Számos közelítési mód kínálkozik, és ezek együttesen, egymást hol gyengítve, hol erősítve körvonalazhatják a bálványosi művésztábor karakterét. [caption id="attachment_52008" align="aligncenter" width="1000"] Művészek a tárlatnyitón Fotó: Balási Csaba[/caption] Az elkülönítettség, a magaslat, a galéria kiemel műveket, egy fedél alá, azonos szintre helyez egymással akár nehezen kommunikáló munkákat is. Nagyon precíz és ugyanakkor bravúros technikai megoldások, lendületes gesztusok, expresszív elegancia és munkás aprólékosság, művészettörténeti folytonosság, történelmi távlatok és töredezettség, közvetlen személyesség, meditatív elmélyültség, magányos úton levés. Játékos kísérletezés és profizmus. A külső és belső tájak dinamikája, akárcsak a kellemesen lágy ívek és a határozott vonalak, vagy a sima és barázdált felületek különös egymás mellé rendezése a kiállítás „itt és most”-jában, izgalmas kérdéseket felvetve formál képet nemcsak a táborról, hanem az egyre gyarapodó gyűjteményről is.