Az örömhír tanúságtevője

Hargita Népe
Hat Hargita megyei diakónust szentelnek pappá június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén a Gyulafehérvári Római Katolikus Székesegyházban. A diakónusokat hitükről, hivatásukról és istenélményeikről kérdeztük. Timár József hidegségi születésű diakónus is válaszolt kérdéseinkre. – Hogyan alakult a hivatása? – A Gyimesek völgyében, Hidegségen születtem 26 évvel ezelőtt szüleim negyedik és egyben legkisebb gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát már Gyulafehérváron végeztem. Az érettségi után azonnal felvételiztem a Szemináriumba. Hivatásom kapcsán fontos megemlítenem, hogy vallásos családba születtem. Kisgyermekkoromtól kezdve minden vasárnap szentmisére kellett menni. Szerettem ugyan az oltár körül szolgálni, de többnyire kötelességtudatból végeztem mindent, nem pedig meggyőződésből. Középiskolás koromban történt a változás, volt egy konkrét esemény, és ehhez kapcsolódik a papi hivatásom kezdete is. A Jóisten úgy alakította az életemet, hogy egy alkalommal, életemben először megtapasztalhattam az Ő személyre szóló szeretetét. Akkor kezdtem megérteni, hogy többé nem a saját elképzeléseim szerint kell élnem, hanem a Mestert követve, olyan életet akarok, amelyet Ő már a világ teremtésétől fogva rám vonatkozóan eltervezett. Azóta én is együttérzek a jó Pásztorral, aki „amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek és levertekvoltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Mt9, 36). – Milyen meghatározó istenélményei voltak, amelyek a papság felé vezették? – Amint említettem, a legmeghatározóbb istenélmény egy konkrét eseményhez köthető, amikor vallásos emberből hívő kereszténnyé lettem. Ezentúl persze számtalan mély találkozás történt a Jóistennel, melyek alakítottak és mély nyomot hagytak a szívemben. Jóllehet, eddigi utam során bőven adódtak nehézségek is, és ahogyan a kenyeret megtörik, úgy az én életem is megtöretett a szenvedés által. Az Úr mégis mellettem állt, újra felépítette bennem annak tudatát, hogy Őhozzá tartozom, nincs senki és semmi, ami elszakíthatna szeretetétől. – Mi lesz a papi jelmondata? – Jelmondatomat János evangéliumából választottam: Keresztelő Szent János a pusztában hirdette a bűnbánatot, amikor megpillantotta a felé közeledő Jézust és rámutatva így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn1, 29). A pap, valahányszor szentmisét mutat be, a kenyér színe alatt jelen lévő Jézust tartja a kezében és felmutatja – e szavak kíséretében. Papként a legszentebb áldozat bemutatásakor én is mindennap kimondom ezeket a szavakat, és így a jelmondatom egész papi életemet végig fogja kísérni. Másrészt pedig mély üzenettel bír: Jézus, mint ártatlan áldozati bárány, vére ontásával elvette minden ember bűnét, és ezáltal új életet szerzett mindenkinek, aki hisz benne és elfogadja Őt megváltójának. Erről az örömhírről szeretnék tanúságot tenni a világban, egész papi életemen át. – Milyen üzenetet, esetleg kérést fogalmazna meg a papszentelésen részt vevő családtagjainak, rokonainak, barátainak? – A papszentelés után is maradok, aki voltam, de mégis valami megváltozik. Ugyanis a pap ebben a világban él, de nem ebből a világból való – olyan értelemben, hogy a szentelésben Isten lefoglalja magának a szentelendőt, és ezt az emberek is megérzik. A családtagjaim, rokonaim és barátaim szerető jelenléte, imádsága eddig is elkísért, és bízok abban, hogy a papszentelés után is kísérni fog. A magam részéről pedig ugyanezt próbálom viszonozni, a szükségben mellettük próbálok lenni. Fontos, hogy ezentúl is ott legyünk egymásnak, és kapcsolataink szálait Isten kegyelme által szőhessük tovább. – Hogyan tekint a jövőbe? – Bizakodó vagyok, mert mindeddig a Jóisten gondoskodását élvezhettem, és hiszem, hogy ezután is gondot visel rám, az életemet kezében tartja. Továbbá az évek során életem részévé váltak az olyan papi példaképek, akikre mindig számíthattam és a jövőben is számíthatok, mert kisebb testvérükké fogadtak engem. Végül, de nem utolsósorban ott vannak az olyan hiteles, keresztény hitüket megélő emberek, akik támogattak engem, mindennapi imájukba foglaltak. Ezek fényében a jövőt illetően nem lehet félnivalóm, mert az Úr nagyobb az életben adódó nehézségeknél, és Szent Pál apostollal vallom, hogy „mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.” (Róm8, 37) – Mikor lesz az első ünnepélyes szentmiséje? – Az első ünnepélyes szentmisémet 2022. július 3-án, vasárnap 13 órától mutatom be a hidegségi Szent István-plébániatemplomban.

Bíró István