A csíkszeredai Care2Travel Egyesület évek óta lehetőséget nyújt külföldi önkénteseknek arra, hogy városunkba jöjjenek, és itt tegyék hasznossá magukat. A huszonnégy éves Bori Magyarországról jött Csíkszeredába önkéntes munkát végezni, korábban vadgazdálkodást tanult, majd két hónapig önkéntesként dolgozott egy osztrák farmon. Az önkéntességről, feladatairól, tapasztalatairól kérdeztük Borit. ‒ Nálunk az önkéntesség nem an?nyira elterjedt tevékenység. Miért döntöttél úgy, hogy Csíkszeredában legyél önkéntes? ‒ Tetszett, hogy itt magyarok laknak, és elboldogulok az anyanyelvemmel. Már egyszer volt szerencsém eljutni Erdélybe, akkor nagyon megkedveltem, és azóta is szerettem volna visszajutni ide. ‒ Mi volt a motivációd, hogy önkéntes legyél? ‒ Otthon nem találtam munkát, és megtaláltam a Facebookon ezt a projektet, megtetszett, hogy a költségek nagy részét finanszírozza az Európai Unió, és úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség lesz kirándulni, utazgatni. ‒ Ha jól tudom, tagja vagy az Európai Szolidáris Testületnek. Milyen előnyei vannak az ESC-nek? Mit biztosít a program egy önkéntes számára? ‒ A European Solidarity Corps, vagyis az Európai Szolidaritási Testület olyan európai uniós kezdeményezés, amely segíti a fiatalokat, hogy világot lássanak, és közben pozitív hatással legyenek a környezetükre. Ezeknek a projekteknek rengeteg előnyük van, ha ezeket nem biztosítanák, valószínűleg nem is jöttem volna el önkénteskedni. Egy oda-vissza út költségeit állja a szervezet, illetve biztosítanak szállás- és étkezési lehetőséget, és havonta zsebpénzt is kapunk. Nyelvkurzusokon is részt vehetünk, és megírhatjuk a saját Youthpass-bizonyítványunkat, ami mutatja, hogy miben fejlődtünk. Egy mentorra is számíthatunk, aki segít megoldani a projektben felmerülő nehézségeinket. ‒ Milyen projekten dolgozol? Mennyi ideig tart? ‒ A program angol neve Teach English in villages through non-formal activities, vagyis angolt tanítottunk Csíkszereda melletti falvakban hat hónapon keresztül. Nyáron egész napos táborokat tartottunk, tanév közben pedig délutáni foglalkozásokat szerveztünk. ‒ Milyen feladataid voltak az önkéntes projekt során? ‒ Tantervet készítettünk, új játékokat találtunk ki, amelyek segítik az angol nyelv szórakoztató tanulását, és összeállítottunk egy könyvecskét, ami ezeket a játékokat tartalmazza. Én a közöségi médiáért is felelős voltam, szóval Facebookra és Instagramra töltöttem fel fényképeket, a YouTube-ra pedig különböző videókat. ‒ Hogyan tekintesz vissza a Romániában töltött időszakra? ‒ Nagyon tetszett, szerencsére sok helyre eljutottam, a Madarasi-Hargitától Szulináig. Egyszer Tusnádfürdőn még egy medve is ellopta a táskámat a vasútállomáson egy padról. ‒ Ha jól tudom, nem egyedül voltál ebben az önkéntes projektben. Még honnan jöttek önkéntesek erre a projektre? ‒ Négyen dolgoztunk együtt, a csapat része volt még két holland fiú, Teun és Boris, illetve Maily, egy luxemburgi lány. ‒ Milyen volt egy ilyen nemzetközi csoportban dolgozni? ‒ Nem vettem észre nagy kulturális különbségeket, mindannyiunknak hasonlók voltak az alapelveik. Angolul kommunikáltunk, és szerencsére ez sem okozott nekünk gondot. ‒ Ajánlanád-e másoknak is, hogy vegyenek részt az Európai Szolidaritási Testület által finanszírozott önkéntes projektekben? ‒ Igen, igen, igen! Már említettem, hogy mennyi előnnyel jár, és vannak rövidebb meg hosszabb projektek Európa-szerte, szóval lehet válogatni. Én még biztos fogok jelentkezni hasonló önkéntességre.

Péter Ágnes