borús égbolt
Az írott szó szentsége és a fake news
Az írott szó sokáig szent volt és van, aki számára még most is az. A szent könyveink, később a tankönyvek alapozták meg ezt a bizalmat. A tudományt évszázadokon át a könyvekben tárolták, a tudósok papírtekercsekre, merített ívekre rótták, később nyomtatták a világ összes ismeretanyagát. Nem is férhetett hozzá ezekhez akárki, az olvasás sokáig kevesek kiváltsága volt. Az írott betűnek ma is megvan a presztízse, és ez vissza is üt. A közösségi oldalak, álhírek, az ismeretlen érdekből terjesztett hamis információk korában veszélyes az, ha elhiszünk mindent, amit olvasunk. „Írta az újság”, „olvastam”, „a neten írta” hallani érvként sokszor, főként idősebbek, szájából, de nem csak. Mert sokan bíznak még abban, hogy a leírt szó felkent papjai csak az igazat mondják, írják. Csakhogy közben a világ kifordult a sarkából. A közösségi oldalakon vagy az internetes újságok hozzászólás rovataiban nemcsak saját vélemény van, hanem különböző érdekekből hintett félrevezető tartalmak is. És ez most, a pandémia idején, akár életveszélyes is lehet. Az Egészségügyi Világszervezet februárban arra figyelmeztetett, a pandémia mellett immár az infodémiával is meg kell küzdeni: a koronavírusról szinte végtelen információáradat lepte el a világhálót, és ez ellehetetleníti a tájékozódást: a vírusról szóló álhírek gyorsabban és egyszerűbben terjednek, mint maga a vírus – írták. Hisz a közösségi oldalak azon felhasználói, akik ellenőrzés nélkül osztják meg az információkat, nagyban hozzájárulnak az álhírek népszerűsítéséhez.
Több ország már tett, illetve fontolgat jogi lépéseket az álhírek és terjesztőik ellen, a Facebook is – bejelentése szerint legalábbis – szűri ezeket, ezen a téren viszont egyéni felelősségünk is van mindannyiunknak, akik olvassuk és esetenként terjesztjük, továbbosztjuk az információkat. Vannak tényellenőrző weboldalak, amelyek segítenek eligazodni, hogy az olvasott információ valós vagy esetleg hamis lehet. És ha rákeresünk, akkor arra is találunk tanácsokat, hogy mi alapján szűrjük egy adott információ igazságtartalmát. Ilyen például, hogy tájékozódjunk több forrásból, ellenőrizzük az olvasott cikk forrását (van-e szerző egyáltalán, valós személy-e az a szerző), legyünk óvatosak az ismeretlen honlapokkal vagy egyes ismert honlapok címéhez hasonlító weboldalakkal, és ellenőrizhetjük a cikkben megszólaltatott szakértők neveit is. Bonyolultabb, mint elolvasni és megosztást nyomni egy cikkre, de fontos. És érdemes tenni érte. Hisz az információ hatalom. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy visszaélnek vele.
R. Kiss Edit
web.jpg)
