Nemrégiben hozták nyilvánosságra a világbanknak a romániai ingázásra vonatkozó tanulmányát. Egy igen átfogó és részletes dokumentum ez, a romániai munkaerő mobilitására vonatkozóan, de ugyanakkor számot lehet adni a hazai városok vonzóerejéről is. Kezdenénk egy némileg meglepő adattal: Romániában 1,8 millió ingázót tartanak nyilván, azaz olyan személyt, aki a lakhelyétől távolabbi helységbe jár naponta dolgozni vagy esetleg tanulni. Ez a hazai alkalmazottaknak több mint 21%-át teszi ki. Az viszont nem meglepő, hogy abból az 1,8 millió ingázónak több mint 51%-a Bukarestben és az ország negyven megyeszékhelyén dolgozik. Ha számításba vesszük az úgynevezett metropolitán zónákat is, akkor a szóban forgó arány eléri a 67%-ot. Az ingázás szempontjából a legnagyobb vonzóerőt Bukarest jelenti, oda naponta 252 ezer személy ingázik, de ha metropolitán zónával is számolunk, akkor 331 ezer főről van szó. Világszerte nagy vonzóereje van egy adott ország fővárosának, de nemzetközi összehasonlításban is Bukarestté kiemelkedő. És ez talán nem is véletlen, mert Románia fővárosa a hazai GDP-nek 25%-át generálja, ugyanakkor az átlagbér kétszerese egyes megyékének, például a Ialomița, Călărași, Giurgiu vagy a Teleormani megyeinek. Ami pedig a vonzóerőt illeti: a tanulmányból az is kiderül, hogy nem kevés azoknak a száma, akik akár 100 km-es távolságból is ingáznak a fővárosba. Számuk nem mutat csökkenő tendenciát, pedig az utóbbi esztendő során foganatosított intézkedések révén lehetővé vált az ingázás visszaszorítása a letelepedés anyagi támogatása révén. Csíkszeredában is jelentős A maga nemében az is érdekes, hogy az ingázás tekintetében Bukarest után a második helyet nem olyan városok foglalják el, mint például Kolozsvár vagy Temesvár. Nem, mert a tanulmány szerint a második helyet Ploiești, a harmadikat Pitești, a negyediket Konstanca, s csak az ötödiket Temesvár foglalja el, Kolozsvár pedig alig a hetedik helyre került. Jelentős arányú továbbá az ingázás Marosvásárhely, Brassó, Gyulafehérvár, Târgoviște, Déva és Csíkszereda esetében is. Ezekben a városokban, illetve municípiumokban a munkahelyeknek több mint 25%-át ingázók töltik be. A gazdasági ágazatok tekintetében a legtöbb ingázó az autóiparban tevékenykedik, nevezetesen az ebben a szektorban foglalkoztatott munkaerőnek a 46%-a ingázik. Ez az arány ebben a szektorban 2002-ben még csak 31% volt. Időközben viszont adott településeken, például Pitești-en erőteljesen fejlődött és terebélyesedett az autóipar, aminek okán óhatatlanul nőtt az oda ingázók száma is. Talán ezért is szerepel az ingázók száma tekintetében a harmadik helyen Pitești. A második helyre az ágazatok tekintetében a szolgáltatási szegmens került, amely esetében a foglalkoztatottaknak több mint 40%-át az ingázók teszik ki. Egyébként majd mindegyik megyében az ebben a szektorban foglalkoztatottaknak több mint 40%-a ingázó. Bukarest, Konstanca és Kolozsvár esetében viszont meghaladta a 61%-ot is. Kik is ingáznak? Az iskolai végzettség tekintetében is igen érdekes képet mutat az ingázás. Országos szinten az egyetemi végzettséggel rendelkezőknek a 18%-a ingázik, a líceumi végzettségekkel rendelkezőknek a 67%-a és az elemi iskolai végzettséggel rendelkezőknek csak alig 15%-a. Ez utóbbi számadatból az is kikövetkeztethető, hogy az alacsony képzettséget igénylő, illetve szakképzetlen személyek által betölthető állásokra rendszerint ott helyben könnyűszerrel lehet jelentkezőt találni. A tanulmányban utalás van továbbá arra is, hogy az ingázók úgy általában képzettebbek, mint azok a személyek, akik abban a helységben tevékenykednek, ahonnan a többiek ingáznak. Ezzel összefüggésben megemlíthetjük azt is, hogy a vidékről a városra való ingázás szinte magától értetődően nagyobb mérvű: az ingázók 62%-ának a lakhelye vidéken van és csak 4,6%-uk olyan személy, aki egy adott városi településről ingázik egy másik városi helységbe. Hecser Zoltán