tiszta égbolt
Az érem két oldala
Az orvosok közül a családorvosok az elsők, akik megvizsgálják a beteget, és amennyiben szükséges, gyógyszert és kezelést írnak fel. Komolyabb betegségek esetén beutalót állítanak ki, és szakorvoshoz irányítják a beteget. Egyre többször előfordul azonban, hogy a település családorvosát azzal vádolják a páciensek, hogy nem végzi megfelelően munkáját.
De miért? Hiszen a családorvosok az orvosláson túl, akarva-akaratlan, saját körzetükben presztízspozíciót töltenek be. Mondhatni, egyfajta elöljárói az adott közösségnek, hivatásuk megbecsült szereppel párosul. És minél zártabb, elszigeteltebb egy közösség, annál igazabb az iménti állítás. Mégis a páciensek egy rétege az őt ért vélt és valós sérelmeket a nyilvánosság előtt kívánja tisztázni. Ezzel csupán egy bökkenő van, ugyanis orvos és páciens között legfontosabb a bizalom lenne. A nyilvánosság bizonyos társadalmi kérdések, tabuk feloldására segítségül szolgálhat. Mindez viszont akkor hordoz magában tanulságot mások számára is, ha nem személyes frusztrációból fakad, nem indulatoktól túlfűtött hangnemben, a tényekről megfeledkezve fordulunk a publikumhoz. Ez a magatartás a problémát, illetve a feszültséget nemhogy megoldaná, feloldaná, inkább mélyíti a szakadékot a két oldal között. Történt egyszer velem is, hogy új családorvoshoz mentem, a régi kedves, idős családorvos nyugdíjba vonult. Előtte hallottam, hogy milyen rideg az új orvos, nem kérdezi meg, hogy van a család többi tagja, mit főzött a beteg, nem érdeklődik. Ezt közösségünk idősebbjei sérelmezték. Eljött az idő, hogy dolgom akadt az új családorvossal, beutalót kellett kérnem. Meglepődtem, hogy néhány kérdés-válasz és egy rutinvizsgálat után kész is voltam. Valószínű velem is rideg volt, azonban megkímélt néhány pluszkörtől, és az amúgy is rohanó világban nem tartott tovább szóval, mint amennyi szükséges volt. Az érem két oldala, a szubjektíven érzékelt valóság, ami az egyes személyek számára elfogadhatatlan, az én esetemben gyors megoldást jelentett.
Hangsúlyozom, nincs bennem részrehajlás, mindkét oldal álláspontja érdekel. Ugyanis, ahogyan már írtam, az éremnek két oldala van, de az életben valahol középen van az igazság.
Könnyű kritikával élni mások munkáját illetően, de a legkézenfekvőbb, ha a két fél megbeszéli egymással a dolgot. Ha ez nem sikerül, akkor szűkebb körben, de még mindig a közösségen belül kell megvitatni a problémát. Ha ekkor sincs eredmény, akkor előbb a törvényes eljárás lehetőségeit kell feltérképezni, és megtenni a megfelelő lépéseket. Utána, ha már tényleg úgy gondoljuk, kifogytunk az eszközökből, és nincs megoldás, következzék a nyilvánosság, de vállalni kell annak minden velejáróját.
Olykor tapasztaltam, hogy néhány orvos tárgyként kezeli az embereket. Sportbarátként időnként előfordul, hogy igénybe veszem a járóbeteg-szolgáltatásokat vagy ortopédiai ellátást. Felemás érzések fognak el olykor, hogy mennyire híján vannak egyes emberek az egészségügyben a türelemnek és az empátiának. Türelem és empátia nélkül az orvosok, az egészségügyi dolgozók nehezen nyerik el a betegek bizalmát. De a türelem és az empátia kölcsönös kell legyen.
Vlaicu Lajos
.jpg)
.jpg)
