Nő a beszédhibás gyermekek száma, ezen belül pedig leginkább azoké, akiknek megkésik a beszédfejlődése – hangsúlyozta Siklódy Katalin logopédus. A csíkszeredai Kis herceg és Aranyalma napközikben, illetve a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjaival dolgozó szakember szerint az online oktatás idején még fontosabb az, hogy a gyermekek sok élő beszédet halljanak, hogy meséljenek nekik, beszélgessenek velük otthon a szülők. – Melyek a leggyakoribb beszédhibák óvodáskorban? – A leggyakoribb a pöszeség, a beszédhibás gyermekek több mint kilencven százaléka ezzel a problémával küzd. Ennél ritkábban fordul elő a dadogás. Az utóbbi időben ugyanakkor több a megkésett beszédfejlődésű gyermek. A megváltozott életkörülmények – a gyermek kevesebb eleven beszéddel találkozik, kevesebbet mozog, így a beszédmozgásai sem finomodnak megfelelően – lehetnek ennek az okai. – A pandémiás időszak a logopédiás foglalkozásokat is korlátozta. Most újrakezdhették a személyes találkozásokat, mit lát, romlott-e a fejlesztés alatt álló gyermekek állapota? – Nem álltunk le teljesen a járvány miatt, valamennyire minden gyermekkel tartottuk a kapcsolatot. Ahol a szülő vállalta a heti egy online foglalkozást, ott messengeren vagy más technikai eszközök révén is folytattuk a foglalkozásokat, így volt haladás, a gyermekeknél is látszott, hogy fejlődtek. Azok a gyermekek viszont, akiknek a szülei nem segítették őket ebben, többnyire azon a szinten maradtak, ahol tavaly ősszel abbahagytuk a személyes találkozókat. Nagyon sok érdekes online logopédiai játék van, a gyermekek szeretik ezeket. Vannak szakaszok, például a pöszeség esetében, ahol a szülő tud segíteni. Ilyenek az előkészítő gyakorlatok, a hallásdifferenciálás, az automatizálás. Vannak ugyanakkor olyan szakaszai a fejlesztésnek, amelyben már kevésbé tudnak a szülők hozzájárulni ehhez, nem várható el, hogy mutatás alapján a szülők tudjanak hangot fejleszteni. Ez az a szakasz, amit online nagyon nehezen lehet elvégezni. Például, amikor egy hangot a gyermekkel érzékeltetünk a levegő hőmérséklete, a beszédlégzés erőssége révén, vagy látás, hallás során, ezt online szinte lehetetlen. Nem lehet elvárni a szülőtől, hogy fejlessze például egy olyan nehéz hang, mint az r kiejtését, amivel még a logopédusok is sokszor megküzdenek. – Járványidőszakban vagy attól eltekintve: mi az, amit a szülők otthon tehetnek a gyermekek beszédfejlődése érdekében? – A legelső, hogy tisztán és sokat beszéljenek a gyermekekkel. Már pici korban oda kell figyelni a fognövésre, tehát, ha gond van, akkor időben fogorvoshoz kell vinni a gyermeket. Amennyiben lehet, az ujjszopás maradjon el, hisz az sokszor fognövési rendellenességet okoz, ami a pöszeség melegágya. Azonkívül olvassunk sokat a gyermekeknek. Ha a gyermek pöszén ejt valamit, hiába jópofa vagy édeske, ne erősítsük meg. Egy idő után, ha a pöszeség tartós, akkor szakemberhez kell fordulni. Másfél éves és hároméves kor között számítjuk megfelelőnek a beszéd elkezdését, bár háromévesen már megkésett beszédfejlődésről is beszélhetünk. Nagyon nagyok itt az egyéni különbségek. Ha például a gyermek másfél éves korában kezdett el beszélni és ötévesen még mindig vannak hibás hangjai, akkor már szakemberhez kell fordulni, hisz akkor már annyira rögzülnek a hibás hangok, hogy kevés az esély a spontán javulásra. Más a helyzet akkor, ha a gyermek például hároméves kora körül kezdett el beszélni, ebben az esetben ötévesen még nem javítjuk a hibákat, hisz esetében még annyira elhúzódhatnak az élettani hibák, hogy még spontán javulhatnak. Rendszerint ötéves kor körül van az az időszak, amikor érdemes szakemberhez fordulni. A megkésett beszédfejlődésű gyermeknél hároméves korig még természetesnek vesszük ezt a jelenséget, abban az esetben persze, ha a hallása, az idegrendszere ép. Ilyenkor lehet, hogy örökletes ez, ha volt még a családban ilyen. Ezekben az esetekben hároméves kor után szakembert kell keresni. Ilyenkor a szülőre hárul a legnagyobb feladat, például az, hogy folyamatosan beszéljen a gyermekhez, fejlesszék a beszédmozgásokat, mindent verbalizáljanak, ami körülöttük van. Fel kell kelteni a beszédkedvet a gyermekben, közösségbe kell vinni őt. Megfigyeltem, hogy a megkésett beszédfejlődésű gyermek, akár olyan, hogy alig pár mondata van, vagy nem beszél, ha bekerül kortárs közösségbe, akkor hatalmasat lendül a beszédfejlődése. A beszédfejlődés feltétele a társas kapcsolat is. – A dadogáson mennyire lehet segíteni? – Van az élettani dadogás, amire azt mondjuk, hogy a beszédfejlődés természetes velejárója. Ez nem mindenkinél, de előfordulhat. Ha ez a dadogás átmeneti, például három hónapon át tart, az el is fog tűnni. Ilyet okozhat például az, ha a gyermek gyorsabban gondolkodik, mint ahogy a beszédszervei mozognak, nincs még a finommozgása kialakulva. Itt nagyon fontos, hogy a szülő ne tudatosítsa a gyermekben a dadogást, mert az oda vezethet, hogy az élettani dadogás patológiássá válik. Ha a gyermekben tudatosodik ez a dadogás, akkor az beszédfélelmet indít el, ez berögződik és a félelemtől is elakad. A patológiás dadogás a dadogás másik fajtása, ennek nagyon sok oka lehet. Például az is, ha magyarul beszélő gyermeket román csoportba visznek, olyankor, amikor még az anyanyelvi beszéd sincs kellőképpen kialakulva, és frusztrációt okoz számára az, hogy nem tudja megértetni magát. Vagy a nem megfelelő anya–gyermek kapcsolat, és még nagyon sok más oka lehet a dadogásnak. Óvodáskorban másként kezeljük ezt, mint nagyobb gyermekeknél vagy felnőtteknél. Óvodáskorban meghallgatjuk, támaszt adunk neki, mondjuk előtte, hogy próbálja utánunk mondani. Mindig képi támaszt is adunk neki, mert úgy könnyebb megfogalmaznia a mondanivalóját. A dadogó gyermeket ne állítsuk le, hogy úgyse tudod mondani, hanem biztassuk, támogassuk. A mesék, a mondókák, a ritmizálás mindig segítenek. Nagyobb korban már más terápia is bejön, az önismeret is fontos. A dadogás az, amire nem tudunk prognózist mondani, mert ennek a kimenetele nagyon bizonytalan. Van, hogy dadog a gyermek, aztán szépen elmúlik, de ha egy olyan inger éri, akkor teljesen visszaesik. Vagy ha családi problémák okozzák ezt a dadogást, akkor sem nagyon van megoldás. Amikor az eredeti problémát nem tudjuk megszüntetni, akkor meg kell tanítani a gyermeket a dadogással együtt élni. Ritkább beszédproblémák még az orrhangzós beszéd, a farkastorok, nyúlszáj esetén, de ez nagyon ritka. Ezekben az esetekben is kitartó munkára van szükség, hangtisztításra, gyakori a visszaesés: az bonyolultabb beszédhiba. – Összességében több vagy kevesebb a beszédhibás gyermek most, mint a pályája kezdetén például? – Nőtt a beszédhibás gyermekek száma, ezen belül kimondottan emelkedett a megkésett beszédfejlődés előfordulása. Ugyanakkor ez a folyamat változó, ingadozik egyik évről a másikra. Van például olyan év, amikor egy nagycsoportban a 28 gyermekből tíz beszédhibás. Visszamenőleg öt-tíz évre viszont kimondható, hogy nőtt a beszédhibák előfordulása. Ez aztán maga után vonja a tanulási zavarral küzdő gyermekek számának emelkedését is. Mert az írás-olvasás alapfeltétele a szép, tiszta beszéd. Például, ha az egyes hangok között nem tud különbéget tenni a gyermek, akkor lehet, hogy másolás után gyönyörűen tud majd írni, de diktálás után már nem. A hallásfejlesztés annyira fontos, mint a beszédfejlesztés. Hiába tanul meg a gyermek egy adott hangot, ha nem tudja hová helyezni. Mindig párhuzamosan éppen annyira fejlesztjük a gyermek hallását, mint a beszédét. Nekünk, óvodában dolgozó logopédusoknak az a célunk, hogy amíg iskolába kerül a gyermek, addig a hangok tiszták legyenek, de ha súlyos beszédhibáról van szó és ez elhúzódik, akkor gyakran jön a tanulási zavar is utána. A mi munkánk preventív, megelőzzük a beszédhibára ráépülő súlyosabb problémákat, a tanulási zavarokat, magatartászavarokat. Az lenne ideális, hogy minden gyermek úgy kerüljön iskolába, hogy szép, tiszta a beszéde. – Az online oktatás során mire figyeljenek oda különösen a szülők? – Amikor nincs a gyermek kortársközösségben, kimarad számára ennek a stimuláló hatása. Ilyenkor jobban figyeljenek oda a szülők arra, hogy a gyermek sok élő beszédet halljon: beszéljenek vele, kérdezzék, adjanak lehetőséget arra, hogy a gyermek megfogalmazza a kérdéseit. Mert a beszédbiztonság éppen ebben az időszakban alakul ki, amikor a gyermek a közösségben megfogalmazza a kérdéseit, érzéseit, kérdez, kíváncsi, választ kap. A szülők ilyenkor próbálják meg pótolni azt, amit a kortárscsoport szokott nyújtani. Ilyenkor még nagyobb jelentősége van az esti meséknek például. A beszédfejlődés szempontjából mindig fontos volt ez, de most kimondottan az. Az online tanításnál, ha a gyermek nem szeretne kamera elé állni, mert teszem azt introvertált, nem szeret szerepelni, akkor semmiképp ne erőltessék, mert ez beszédfélelmet indíthat el benne. Az iskolásoknál ugyanígy, főleg a beszédhibásoknál, hisz bennük eleve van egy félsz, a kudarctól való félelem, egy feszültség. Ha a technikai eszköz nem megfelelő minőségű, akkor az ronthat a beszéd minőségén, a beszéd talán még kevésbé érthető, ez a gyermeket még jobban frusztrálja, jobban felerősödhet benne a beszédfélelem. Ugyanakkor hatalmas az információözön, amit a gyermekek kapnak, ebben egy tanulászavaros gyermek elveszik, a szülő abban segítse, hogy utat mutat számára, hogy mi fontos neki, mi kevésbé az. Az online-ban a tanulászavaros gyermekek nagyon hátrányosan érintettek, még jobban elmaradnak. A szülő úgy segítse a gyermekét, hogy mutasson utat neki és vigyázzon a lelkére.

R. Kiss Edit