tiszta égbolt
Az álló malomkerék haszna
Ha össze nem kuszáltam a számítást, kétszázhetvennyolc, mikor ezt olvassák, kétszázhetvenkilenc nap telt el tavaly április 29-e óta, amikor ugyanezeknél a szerkesztőségi asztaloknál (tűkön) ülve vártuk, mi lesz a csíkszeredai városvezetők ellen indított DNA-akció következő mozzanata. Szinte percről percre dagadt az esemény-massza, kezdve a Ráduly Róbert Kálmán polgármester, majd Szőke Domokos alpolgármester lakásán végzett házkutatásoktól a városházi irodák átvizsgálásáig, dokumentumok lefoglalásán át a hírtelevíziók által bemutatott különböző, egymásnak ellentmondó forgatókönyvekig, mígnem aztán a lap fotóriportere azzal a címkével küldte be az utolsó helyszíni felvételt: „Ráduly és Szőke a dubában”. Valamivel ezután érkezett az aznapi utolsó SMS a polgármestertől, annak a tíz témának a felsorolásával, amelyben tudomása szerint a vádhatóság kivizsgálása folyik: a Szakszművház megvásárlása, egy bérlemény ügye, a városi ingatlankataszter, egy mobiltelefon-szolgáltatási ügy, egy zöldövezet-felújítás, két, a hivatal gépkocsijával tett út, sportegyletek és csapatok támogatása, parkolási szerződés, az egyetemnek kiadott építkezési engedély.
Mindez tehát kilenc hónapja történt. Azóta gyermekek születtek, házak épültek fel. A polgármester és alpolgármester ügyében a közhangulatot felbolygató „éles” akciótól a tízperces, halasztást jelentő törvényszéki tárgyalásokig csendesedtek a történések, a júniusi vádemeléssel a kezdetben feltételezett „bűnlajstrom” is jelentősen apadt, Ráduly esetében például háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, ami olyasmiket takar, hogy a műemlékvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva adott építkezési engedélyt a Sapientia épületének felújítására, meg hogy egyszer magáncélra használta a hivatal gépkocsiját. A vádemelés után a polgármester lemondott tisztségéről, az alpolgármestert felfüggesztették tisztségéből. Miután mostanáig a törvényszék voltaképpen csak az elöljárók ellen elrendelt kényszerintézkedésekre vonatkozó kérésekkel foglalkozott, perük tárgyalásának érdemi szakasza valójában a tegnap, 2016. február 1-jén kezdődött – volna, ha ki nem derül, hogy a DNA a per áthelyezését kérte Csíkszeredából – kizárásos alapon – Marosvásárhelyre. Ennek a kérésnek a lényege, motivációja egyelőre nem világos a nagyközönség számára, ahogy az sem, hogy ha ezt szükségesnek látta, igényének miért nem adott hangot hamarabb a DNA – a közvélemény tehát nem igazán tehet egyebet, minthogy egyetért a tegnap a tárgyalóteremben elhangzott bekiabálással: „Ez időhúzás, basszus!”
Nyilván, a földi igazság malmai is lassan őrölnek, és erre van is logikus, vagy legalábbis észérvekkel alátámasztható magyarázat, amelyben figyelembe kell venni a perrendtartás menetét, a törvényszékek és a bírák terheltségi fokát, az újabb bizonyítékok felbukkanásának lehetőségét és még temérdek tényezőt, esetenként olyanokat is, amelyről a közönség nem tud, nem tudhat.
Tegnap például Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is – a hivatalos közlemény összesen hat, bukaresti és Hargita megyei helyszínről beszél – házkutatásokat tartottak a DNA ügyészei, amely során 2008 és 2012 közötti, azaz öt-kilenc éves korrupciógyanús ügyekben kerestek bizonyítékokat. És maradva ennél a párhuzamnál: tegnap Ráduly Róbert Kálmán Mezei Jánosnak, Gyergyószentmiklós tisztsége gyakorlásától eltiltott polgármesterének adta az igazságügyi palota ajtajának kilincsét: Mezei ellen még korábban, tavaly május végén emeltek vádat a korrupcióelleni ügyészek, s úgy tűnik, az ő pere sem kecsegtet gyors lezárással, a városvezető egyelőre ugyanott áll, mint eddig: hatósági felügyelet alatt.
„Rögtönítélő” bíróságot ép eszű ember nem kívánhat. A városvezetők ügyének menete sem nevezhető kirívónak, belehelyezve az eddig zajlott, jelenleg zajló több ezer korrupciós per kontextusába. Inkább egyetemes aspektusairól érdemes elgondolkodni, például arról, hogy milyen irányultságot vesz a romániai igazságszolgáltatás, állítható-e, hogy a DNA maga is egyfajta igazságszolgáltatássá vált, legalábbis azzal, hogy abból lesz ügy, amelyet a vádhatóság felterjeszt, előfordulhat-e, hogy a bírákra is nyomás nehezedik, olyan tekintetben, hogy ők is egyre jobban tartanak az esetleges negatív következményektől, s ezért – bár Romániában nincs ilyen – szívesen kivárják kollégáik „precedensértékű” döntéseit. Arról is érdemes vitatkozni, hogy egy-egy ilyen ügy elhúzódása mekkora társadalmi-politikai terhet teremt: merthogy van ilyen aspektus, az jól mérhető a városvezetést „helyettesíteni” kénytelen Csíkszeredában vagy Gyergyószentmiklóson, ahol gazdasági jellegű folyamatok torpantak meg, ugyanakkor a pártokat is mattolta választási évben az intézkedés, mivel egyértelmű, hogy sem Rádulynak, sem Mezeinek nem lenne kihívója, ha indulnának újabb polgármesteri mandátumért – az viszont korántsem egyértelmű, hogy indulhatnak-e, s ezért az sem, hogy egyáltalán akarnak-e. Az emberi aspektust pedig utoljára hagytam, mint ahogy azt az igazságszolgáltatás sem tudja igazából figyelembe venni: az elhúzódó folyamat ideget, lelket, életpályát, embert őröl. S igazságot csak mindezek után. Jó esetben.
Burus János Botond
