Pénteken a déli órákban Klaus Johannis államelnök kénytelen-kelletlen kihirdette a 2019-es esztendei állami költségvetést jóváhagyó törvényt. Az a Hivatalos Közlöny online kiadásában nem sokkal éjfél előtt meg is jelent. A 2019/50-es törvényről van szó, amelynek egyes előírásai azon nyomban hatályossá is váltak. A megyei tanácsoknak például olyan feladatot is megszabnak, miszerint a közléstől számított 5 napon belül intézkedniük kell, holott közbeesett két munkaszüneti nap is… Az államelnök egy sajtónyilatkozat keretében jelentette be a kihirdetés tényét. Abban rosszallásának és elégedetlenségének adott hangot annak okán, hogy az általa újratárgyalás végett visszaküldött törvényt változatlanul hagyta a parlament, valamint annak okán, hogy a kormánypárt, élve erőfölényével, az ország számára egy ilyen fontos projektet egyetlen nap alatt úgymond elintézett. „Nem csupán a lelkiismeretesség súlyos hiánya ez, hanem éppenséggel a szociáldemokrata párt rosszindulatát is bizonyítja annak a visszautasítása, hogy helyreigazítsanak egy olyan költségvetést, amely nyilvánvaló módon negatív hatásokat fog generálni a gazdaságban, s amelyeket sajnos meg fognak érezni az állampolgárok” – így Johannis államelnök. Hozzáfűzte azt is, hogy kár a kormánypártnak bűnbakokat keresnie a költségvetés megkéséséért, mert annak okán következett be, hogy a kormány általi jóváhagyása és megküldése a parlamentnek a törvényben előírt határidőhöz képest három hónappal húzódott el. Ezek szerint a palotaháború tartósnak bizonyul, s az államelnök továbbra is határozottan kitart ama álláspontja mellett, hogy az idei állami költségvetés elnagyolt, jobbára megalapozatlan, a kormány, a kormánykoalíció csúcsvezetői és honatyái viszont annak „kiváló” voltát bizonygatták, bizonygatják minduntalan. Mi több, hajlamosak arra is, hogy az államelnököt okolják annak késedelmes hatályba léptetéséért. Nem akarunk sem az államelnöki hivatal, sem pedig a kormány, illetve a kormánykoalíció védőügyvédjei lenni, de amint már arról többször is írtunk, az időveszteség mérlegének a nyelve ez utóbbiak „rovására” dől el. Ők ténylegesen elvesztegettek több mint három hónapot, az államelnök viszont a törvény által a rendelkezésére bocsátott „időzónát” nem lépte túl. (Az más kérdés, hogy eleve tudatában lehetett annak, hogy a törvény újratárgyalására, megfontolására nem fog sem időt, sem pedig energiát „pazarolni” a kormányzati többség.) Elvtelen vita Az újratárgyalás kapcsán most utólag is érdemes megemlíteni, hogy az csupán színlelés volt, szinte kézlegyintéssel „lerendezte” a kormánypárt az államelnöki kifogásokat, észrevételeket. Nem egészen két óra alatt lezajlott a két ház költségvetési szakbizottságainak közös ülése, illetve a parlamenti „vita”. Voltak azonban kínos és kellemetlen incidensek is, mint például az, hogy Eugen Teodorovici pénzügyminiszter, a kormánypárt szenátora a szakbizottsági ülésen az egyik liberális honatyának odaszólva a következőket mondta: „Nemcsak csúnya vagy, hanem buta is”, vagy az, hogy a plénumon felszólaló ellenzéki honatyákat csúfondárosan lehurrogták a kormánypártiak. Egyébként egy pénteki nyilatkozatában a pénzügyminiszter már másként nyilatkozott, többek között azt hangoztatva, hogy a jövőre nézve szükséges lenne a szemben álló felek között „egy meg nem támadási paktum megkötése”, és kerülni kellene a kemény és sértő megnyilatkozásokat. Elismerte azt is, hogy sajnálatos a költségvetés hatályba léptetésének a kitolódása március második felére, de ugyanakkor okafogyottnak tartja az azért felelősök „keresgélését”… Kétségek lehetnek… Szerény meglátásunk szerint legalább három-négy hónapnak el kell eltelnie ahhoz, hogy kitapinthatóvá váljon az idei költségvetés megalapozott vagy esetleg megalapozatlan volta. A valós, a tényleges értékelés pedig az év második felében válhat időszerűvé. Fenntartásokat, kifogásokat viszont már eleve bárki megfogalmazhat, mint ahogy sokan eddig is megfogalmaztak és megfogalmaznak, és nem csupán az ellenzéki pártok szakpolitikusairól van szó, hanem pártsemleges elemzők, szakmai érdekképviseletek, s nem utolsósorban a költségvetési tanács részéről is. Ez utóbbi meglátása, illetve álláspontja szerint már az a tény, hogy a parlamentben nem szinkronizálták az állami költségvetés egyes előírásait az államháztartási hiányról szóló törvénnyel, eleve meggondolkoztató. (Egyébként ismeretes, hogy ez utóbbit utólag sürgősségi kormányrendelet révén kellett „retusálni”, ugyanis az Alkotmánybíróság helyet adott az államelnök által megfogalmazott kifogásoknak.) A Költségvetési Tanács az elmúlt héten is nyilvánosságra hozott egy újabb közleményt, amelyben annak a véleményének ad hangot, hogy a gyereknevelési illetmény menet közben való megemelése és annak a költségvetésbe való belefoglalása révén olyannyira megnőhetnek annak kiadásai, hogy bekövetkezhet az a kockázat, miszerint a GDP-arányos hiány meg fogja haladni a 3%-ot. Mi több, fennáll(hat) annak a kockázata is, hogy a szóban forgó hiány akár a 3,5%-ot is elérje. Ez annak okán, hogy a megelőző variánshoz képest a megszavazott költségvetés összkiadásai 1,1 milliárd lejjel megnövekedtek. A Romániai Municípiumok Egyesületének (AMR) múlt heti ülésén jelen lévő néhány polgármester (köztük Emil Boc, Kolozsvár polgármestere és Robert Negoita, Bukarest 3-as kerületének polgármestere, aki egyébként az AMR elnöke is) azt hangoztatta, hogy az adómentesség kiterjesztése az építkezési szektor létszámállományára jelentős bevételkiesést okozhat, és okozni is fog a helyi költségvetéseknek vagy legalábbis egyes területi-közigazgatási egységek helyi költségvetéseinek. (Aki nem tudná, arról van szó, hogy a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet vonatkozó előírásai értelmében a szóban forgó szektor alkalmazottai mentesülnek a jövedelmi adó fizetési kötelezettsége alól, márpedig ennek az adónak a döntő hányada a helyi költségvetésekbe folyik be.) Amúgy azért fogalmazódott meg a szóban forgó rosszallás, mert állítólag az állami költségvetés nem számol ezzel a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet kiváltotta bevételkieséssel. Van még egy a maga nemében érdekes ügy, jelenség: egyes elemzők furcsállják és képtelenek értelmezni, hogy olyan körülmények között, amikor a 2019-es költségvetés hiányában január és február folyamán, összhangban a vonatkozó törvényes előírásokkal, a közszférai szektorban a költségvetési kiadások nem haladhatták meg a 2018-as esztendei összkiadás 1/12-ét, akkor miként volt lehetséges a megemelt országos minimálbér, valamint a magas rangú tisztségviselők megemelt havi illetményének a folyósítása, valamint hogyan kerülhetett sor a közszférában a 2017/153-as kerettörvény értelmében az idei esedékes béremelésre? Jó kérdés, ugye… Leosztás… Az eddig megszokottnál jóval terjedelmesebbek a helyi költségvetésekre vonatkozó rendelkezések, talán ez annak okán, mert a jelek szerint azok „kimunkálása” az eddigieknél jóval bonyolultabbnak és körülményesebbnek tűnik. Ugyanakkor egyes szűkre szabott határidők okán ugyancsak neki kell gyürkőzniük a helyhatósági illetékeseknek. De vessünk egy pillantást néhány olyan számadatra, illetve kiutalt összegekre, azokra, amelyek a helyi költségvetéseket érintik. A megyei szintű decentralizált költségek finanszírozására az áfából számfejtett összegek értéke 938,8 millió lej, ebből megyénket, Hargita megyét mintegy 16,1 millió lej illeti meg. További 1665 millió lej a községi, városi és muncípiumi szintű decentralizált költségek finanszírozására, amiből több mint 30,1 millió lej jut Hargita megyének. (A törvény részletesen tartalmazza a számfejtett összegeknek a rendeltetését, illetve azt, hogy azt mire költhetik el az önkormányzatok.)A községek, a városok, a municípiumok és a megyék helyi költségvetéseinek a kiegyensúlyozására ugyancsak az áfából számfejtett összegekből 11 409 900 millió lejt utaltak ki, ebből Hargita megyének mintegy 189 millió lej jut. Külön utalás van arra, hogy a helyi közigazgatási hatóságoknak prioritást kell biztosítani a saját bevételekből és az áfából számfejtett összegekből a gyermekvédelmi rendszer, a fogyatékkal élő személyek jogosultságainak a fedezésére. A megyei utakra vonatkozó költségek finanszírozására országos viszonylatban 600 millió lejt utaltak ki, abból 17 millió lej illeti meg megyénket. És még van egy tétel, nevezetesen az akkreditált magán- és felekezeti oktatás, amely költségei finanszírozására országos szinten 178,6 millió lejt utaltak ki, abból 550 000 lejt megyénknek. A törvényben az a rendelkezés is szerepel , hogy a helyi közpénzügyi, a 2006/273-as törvény vonatkozó előírásaitól eltérő módon április hónaptól kezdődően minden egyes területi-közigazgatási egység szintjén az állami költségvetés által beinkasszálandó jövedelmi adóból 15% a megyei költségvetést illeti meg, 60% a municípiumok, a városok és a községek helyi költségvetéseit, 17,5% pedig a regionális közpénzügyi vezérigazgatóság/a megyei közpénzügyi adminisztráció javára megnyitott folyószámlára utalandó a községek, városok, municípiumok és megyék költségvetéseinek a kiegyensúlyozása végett. (Ez utóbbira vonatkozó eljárást ugyancsak szabályozzák a törvény vonatkozó előírásai.) Hecser Zoltán