Az Adótörvénykönyv, valamint annak alkalmazási normáinak egyes előírásai körüli kifogások, viták továbbra sem látszanak megszűnni: nap mint nap hallani, olvasni fenntartásokról, ilyen vagy olyan értelmezésekről, ellentmondá­sok­ról stb. Így például a múlt hét elején a Romániai Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsa (CNIPMMR) újabb állásfoglalást tett közé, amelyekben azt kéri a kormánytól és a parlamenttől, hogy a „székházakra” vonatkozó helyi adók kiszámítási módja térjen vissza a 2015-ös esztendei eljárásra. A szaktárca, a kormány eddig a felvetésekre nem reagált, de most bekövetkezett egy esemény: a közpénzügyi minisztérium honlapján szerdán, február 17-én megjelent ama közlemény, miszerint jogszabálytervezet született az Adótörvénykönyv alkalmazási módszertani normáinak módosítására és kiegészítésére vonatkozóan. A közleményben szűkszavúan utalnak arra is, hogy tulajdonképpen melyek azok a fejezetek, amelyek esetében ilyen vagy olyan módosítást kívánnak eszközölni. De azokról részletesen is tudomást szerezhetünk, ugyanis ehhez a közleményhez mellékelték az alkalmazási módszertani normákat jóváhagyó 2016/1-es kormányhatározatot módosító és kiegészítő kormányhatározat-tervezetet is. Továbbá elolvashatjuk a jogszabálytervezet megindokolásának a szövegét is. Elég nyakatekert a megindokolás, s e tekintetben mindenekelőtt az, hogy ürügyként hozakodnak elő az elmúlt esztendő októberében megjelent 2015/50-es sürgősségi kormányrendelettel, valamint az azt jóváhagyó 2015/358-as törvénnyel. Gyenge ez az ürügy egyrészt annak okán, mert a szóban forgó törvény nemigen módosított a 2015/50-es sürgősségi kormányrendelet szövegén, s ez utóbbit lett volna idejük a kormányzati „technokratáknak” áttanulmányozniuk, átszűrniük, a már említett 2016/1-es kormányhatározat meghozatala előtt. Egyébként annak idején a közpénzügyi miniszter a szakma egyik jelességének tartott Vasile Biriș államtitkárrá való kinevezését azzal indokolta, hogy szükség volt az ő hathatós szerepvállalására az alkalmazási normák szövegének a véglegesítésében. Továbbá arra is utalnunk kell, hogy átolvasva a szerdán nyilvánosságra hozott kormányhatározat szövegét, arról győződhettünk meg, hogy az nem csupán a 2015/50-es kormányrendelet és a 2015/358-as törvény szövegével „foglalatoskodik”, hanem úgy általában az Adótörvénykönyv számos szakaszával, illetve előírásával. Azaz túlnő a két említett jogszabályon. Sőt, van egy olyan érzésünk is, hogy esetenként magának az Adótörvénykönyvnek egyes szövegrészeit is felülírták. Még egyszer: a kormányhatározat-tervezet egyes előírásai kiterjednek a törvénynek azon rendelkezéseire is, amelyeket annak idején érintetlenül hagyott a 2015/50-es kormányrendelet, illetve a 2015/358-as törvény. Egyébként igen terjedelmes ez a kormányhatározat-tervezet, az 47 oldalas, amihez még hozzáadandó 20 oldalnyi melléklet. A tanárnak is nehéz... Összevetve a kormányhatározat-tervezet szövegét a 2016/1-es kormányhatározat szövegével, valahogy az volt az érzésünk, hogy azok, akik az alkalmazási normákat kidolgozták és finalizálták, bizonyos dolgokra nem figyeltek, kapkodtak, s utólag jöttek rá, hogy valami nincs rendjén. Ez valahogy úgy fest, mint a diákoknak feladott olyan feladvány, amelyről utólag kiderül, hogy maga a tanár sem tudja megoldani. Ez esetben lehet, hogy megoldották a feladatot a pénzügyminisztérium szakértői, élükön az illetékes államtitkárral, de végül is rá kellett döbbenniük arra, hogy „téves eredményre” jutottak. Nos, ha ők maguknak kellett felülvizsgálniuk a saját maguk által kidolgozott „számítási” módszertant, akkor valahol nagy baj lehet, vagy valakikkel szemben fenntartásokat fogalmazhatunk meg. Ilyen összefüggésben talán emlékeztetnünk kell arra is, hogy annak a 2016/1-es kormányhatározatnak az elfogadása is igen rejtélyesnek bizonyult: egy hivatalos közlemény szerint azt a 2015. december 30-i kormányülésen fogadták el, de keltezési időpontjaként 2016. január 6-a van feltüntetve, a Hivatalos Közlönyben pedig január 13-án jelent meg. Elég fortélyos módon próbálják orvosolni azokat a problémákat, amelyeket egyesek már az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény elfogadása előtt észleltek, illetve szóvá tették. (Az is igaz viszont, hogy most az érintettek esetenként olyan előírásokat kifogásolnak, amelyekről már közel egy éve tudni lehetett, hogy az adószintek tekintetében jelentős változásokat fognak eredményezni. Így például már tavaly ilyenkor tudni lehetett a Ponta-kormány ama szándékáról, miszerint az épületek esetében a helyi adók szintjeit az adott épület rendeltetése függvényében állapítják meg. S annak kvantuma amennyiben nem lakásról van szó, meg fog növekedni.) Ilyen tekintetben valószínűsíthető , hogy a problémák, a gondok egy része a pontatlan, esetenként tekervényes és akár félreértelmezhető megfogalmazásának is „köszönhető”. Talán ilyen okok miatt vált szükségessé, hogy a mostani kormányhatározat-tervezet szövegébe belekerültek pontosító jellegű előírások a vegyes használatú épületek adójának kiszámításával kapcsolatosan, azaz az Adótörvénykönyv 459-es szakasza (3)-as bekezdése előírásainak a gyakorlatba ültetésével kapcsolatosan. Ugyanakkor a mostani „helyreigazítási” igyekezet nem képes és nem is lehet képes rendezni másabb természetű problémákat. Itt van például az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettség kiterjesztésére vonatkozó sokat vitatott és bírált 180-as szakasz. Azt sajnos nem lehet „félreértelmezni”, s ilyenképpen nem lehetséges annak „felpuhítása” kormányhatározat révén. Tehát nem kizárt, hogy a közeljövőben magát a törvénykönyvet is, vagy legalább annak egyes előírásait módosítja majd a kormány „technokrata módon”. Amúgy lesz amin rágódniuk az Adótörvénykönyvet érintő másabb jellegű módosítások kapcsán: a szociáldemokrata párt honatyáinak egy csoportja törvénytervezetet nyújtott be a társadalombiztosítási hozzájárulás két, illetve három százalékponttal való csökkentésére vonatkozóan, és ugyancsak a szociáldemokraták rukkoltak ki a turisztikai tevékenységbe bevezetendő sajátos adóra vonatkozó törvényjavaslattal. Mindkettő kapcsán eleve aggályokat fogalmazott meg Anca Dragu pénzügyminiszter. Hecser Zoltán