A gépkocsigyártók, illetve -forgalmazók nemigen szokták nyilvánosságra hozni egy adott jármű előállítási ára és annak a kiskereskedelmi ára közti különbözetet, még kevésbé azt, hogy a különböző piaci szereplők (gyártó, importőr, márkaképviselet és forgalmazó) mekkora haszonra tesz, tehet szert. Nemrégiben nyilvánosságra került egy számítás a Mioveni-ben gyártott Dacia személygépkocsikra vonatkozóan, pontosabban arra, mennyibe is kerül egy hazai márkájú személygépkocsi a „gyárkapunál” és mennyit fizet azért a hazai vásárló. Nos, ha abból indulunk ki, hogy az Automobile Dacia árbevétele a tavaly értékesített 339 233 személygépkocsiból közel 10,3 milliárd lej volt, akkor arra a következtetésre lehet jutni, hogy egy járgány átlagára 30 330 lej vagy 6800 euró körül volt. A kiskereskedelmi átlagár (áfástól) megközelítette a 15 000 eurót. (Ez első látásra soknak tűnik, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a legyártott személygépkocsiknak felét képezte a Duster modell, amely ára akár a 18 000 eurót is meghaladhatja, tudva ugyanakkor azt is, hogy a vásárlói érdeklődés elmozdult a csúcskivitel irányába.) Ezek szerint a kiskereskedelmi ár több mint kétszerese a „gyárkapui” árnak. Ez nem jelent hasznot, mert az árdifferencia hátterében költségek is állnak, a szállítással, a piackutatással, az értékesítéssel, a különböző illetékekkel és adókkal kapcsolatosan, beleértve a hazai, 2015-ben még hatályos 24%-os áfát is.