Aratni és vetni

László Rezső római katolikus plébános
Becsült olvasási idő: 4 perc

„Ne aszerint ítéld meg a napot, milyen termést takarítottál be este, hanem aszerint, milyen magokat vetettél” – mondja Robert Louis Stevenson.
Az Ígéretek Földje előtt állunk 2024 küszöbén. Igen, foglalkoztat, milyen gyümölcsei lesznek ennek az esztendőnek az ígéret fiai által. Ami viszont fontosabb, hogy az ígéretek helyett arra fókuszáljunk, mit kezdünk személyesen az életünkkel, a közjó szolgálatában versengés nélkül, a magunk részét felismerve és odatéve. Az a szállodás takarítónő, Anna a példaképem az idén, aki munkáját énekelve végzi, mert ezáltal szép móka minden nap. Ahogy fogalmaz a meglátogatásakor: „Tudod, mennyire boldog vagyok, amikor dolgozhatom. Muszáj dalra fakadnom. Amikor énekelek, még jobb móka az egész. Olyan csodálatos.” Azt mondja, ha naponta 10 emberre  pozitivitást terjesztek, inspirálom, az egy hónap alatt 300 embert jelent. Egy esztendő alatt 3600 emberre, 10 esztendő alatt pedig 36 ezer emberre pozitív hatással lehetek! Ha belegondolok, milyen más minőségű lehet a szolgálatom (munkám) és egyben az életem, ha a mindennapi teendőimet ezzel a hozzáállással végzem?! Egész más értelmet nyer a reggeli ébredésem, indulásom… lelke lesz a szürke hétköznapoknak. Sőt, lelkemet ezzel megosztom másokkal. 


Hirdetés


„Az emberek általában úgy mondanak le erejükről, hogy azt hiszik, nincs nekik” – mondja Alice Walker. Az egyik legnagyobb szabadság, ami az embernek megadatott, hogy miként tekintünk a világban elfoglalt helyünkre, és bármilyen körülmények között is találjuk magunkat, módunkban áll pozitív döntéseket hozni. Ezért úgy döntöttem, a lehető legtöbbet adom bele az idén a munkámba, életembe, nem érem be kevesebbel. Olyan mérce ez, amihez érdemes ragaszkodni!
Albert Einstein mondta: „A nagy szellemek mindig is a középszerű elmék ellenállásába ütköznek.” De végezd a munkád olyan jól, amennyire emberileg csak lehetséges. A többi kialakul. A nagy emberek azokból a kövekből építik emlékműveiket, amelyekkel a kritikusaik megdobálták őket. Anna pedig gesztikulálva mesélt arról, hogy milyen szenvedélyesen végzi szolgálatát: „Minden reggel és délután úgy takarítom ki a szobákat, ahogy Picasso festhetett. Olyan, mintha a saját otthonomban fogadnám a vendégeket. Mindennap szerencsésnek érzem magam, mert utat engedhetek kreativitásomnak azon a vásznon, amit mások munkának neveznek.” Négy tanács vezérli:
1. Mindenki, aki e pillanatban él, megvan a hatalma ahhoz, hogy minden egyes nap a legjobbat adja munkájában. Ehhez nincs szükség rangra.
2. Mindenki, aki e pillanatban él, megvan az erő, hogy inspiráljon, befolyásoljon, hogy másokat felemeljen példájával. Ehhez nincs szükség rangra.
3. Mindenki, aki e pillanatban él, megvan a lehetősége, hogy szenvedélyes lendületével pozitív változásokat hozzon a negatív feltételek között is. És ehhez nincs szükség rangra.
4. Minden pillanatban megbecsüléssel, tisztelettel és kedvességgel bánhat embertársaival. És ezzel a közösségnek a legjobbat teszi. És ehhez sincs szükség rangra.
Micsoda különbség van aközött, hogy életben vagyunk, vagy tudjuk, miként éljünk. Megrémiszt a gondolat, hogy utolsó óráimat azzal a tudattal élem majd, hogy nem is éltem még igazán! – Resetting my life! 2024, újrafókuszálok!



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!