enyhe eső
borús égbolt
enyhe havazás
Angyalok éneke
A madéfalvi Gyermek Schola és a Lux Aurumque kórus a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébániatemplomban lépett fel. Jobb helyszínt aligha választhatott volna Ványolós András zenetanár, karnagy, mint egy barokk templom. Kimunkált elragadóan szép műveket hallhatott a közönség, a gregorián és a kortárs egyházi művek egy sajátos, lélekemelő ötvözetét.
Főhajtás azok előtt, akik e komoly erőbefektetést vállalták, csodálat illeti ugyanakkor a serdülő gyermekeket, akik segédeszközök nélkül oly meghatóan, szívből és áhítattal énekelték a latin szövegeket, hogy azt bárki megirigyelhette volna.
A Lux Aurumque tagjai között sem csupán zenetanárokat tartanak nyilván Csíkszeredából, Madéfalváról, Borzsováról…, ám ez egyáltalán nem érződött az előadás minőségén. A karnagy hitvallása, mely szerint a templomokban újra helyet kell adni a gregorián énekeknek, ahogy a korszerű, mai egyházi zeneműveknek is, olyan szerzőktől, mint Arvo Part, Kocsár Miklós, Lászlóffy Zsolt, Orbán György, Szalay Zoltán, Vass Lajos, Vermesy Péter vagy Eric Whitacre, tökéletesen megvalósult az előadás alatt. Gyönyörű ötvözetté szépült e hangversenyen, mert a századok között ívelő, a kórusok hangjából épített híd sehol nem recsegett-ropogott. Ez pedig minden énekes érdeme is volt, aki egy, a mesterségét a legmagasabb szinten művelő karnagy irányítását elfogadta.
És volt olyan dalos, aki a fiúénekeseknek írt középkori művek előadására is vállalkozhat: Ványolós Istvánka. Reméljük, róla még sokat hallhatunk.
A hangverseny minden mozzanata – kezdve a bevonulástól a meghajlásig és a kivonulásig – átgondolt, pontosan szerkesztett volt. Igazolta, hogy nem kell az énekhallgatás gyönyöréért messze földre utazni, hiszen karnyújtásnyira olyan kórus nyújt élményt, ahol a rátermettség, az akarás és a kitartás elegyéből száll a mindenséget és annak teremtőjét dicsérni a tiszta, szívből kibuggyanó ének.
Bajna György
.jpg)
