Minden betegségnek lelki oka van? Hogyan segíti a trauma feldolgozását a hit, és mégis hogyan kapcsolódik a megbocsátás képessége a gyógyu­láshoz? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána a betegek világnapja alkalmából, dr. Bakó Mária Hajnalka lelkipásztori asszisztens, korábbi kórházlelkészi asszisztens segítségével. Lapunk érdeklődésére kiderült: nem tanácsos ölbe tett kézzel várni a gyógyulásra, a betegség és a gyógyulás misztériuma ugyanis mélyebb megértést vár el az embertől. Harminc éve rendelte el II. Szent János Pál pápa, hogy minden év február 11-én a betegekre, a szenvedőkre figyeljen a világ. A közelgő világnap alkalmából kerestük fel dr. Bakó Mária Hajnalka lelkipásztori asszisztenst, aki korábban kórházlelkészi asszisztensként is szolgált a megyeszékhelyen. Lapunk kérdésére kifejtette, hogy a lelki traumák előbb-utóbb egészségügyi problémákhoz vezetnek. – A különböző váratlan betegségeket jellemzően lelki trauma előzi meg. Ezt tulajdonképpen egyfajta lelki pofonnak is tekinthetjük, sajnos az érintettek nagyon alacsony százalékban hajlandók komolyan foglalkozni az ilyen és ehhez hasonló élményeik mélyebb megértésével – ecsetelte dr. Bakó Mária Hajnalka, aki szerint a gyógyulást nem tanácsos úgy várni, mint a sült galambot. Beszélni kell az elnyomott érzésekről Rámutatott: az embereknek kényelmesebb, vagy egyszerűen jobb szeretik, ha nem kell semmilyen erőfeszítést tegyenek helyzetük javítása érdekében. Ez a hozzáállás azonban nem kifizetődő, mivel egy váratlan, súlyos betegség egy szempillantás alatt megváltoztathat mindent és megkövetelheti az addigi életszemlélet átértékelését is. – Emlékszem, amikor még aktívan foglalkoztam kórházi lelki­ápolással, nem volt ritka a háromórás beszélgetés sem az ágyban fekvőkkel. Megtapasztaltam, hogy mennyire finoman kell kezelni a lelki traumákat, amelyekkel sokszor még az is sincs tisztában, aki átélte őket – emlékezett vissza a lelkipásztori asszisztens. Ebben a kérdésben nyújtott segítséget a lelkipásztori asszisztens számára a „kamilliánus lelkiség”, amely Szent Kamill lelkületét tükrözi, aki családiasságra törekedett betegeivel. – A betegben meg kell látni Jézus Krisztust, és e szerint kell bánni vele. Mind az ápolás, mind a látogatás szempontjából. Sajnos, sokszor az hiányzik a beteg embereknek a legjobban, hogy kimondja mindazt, amelyet sokáig elhallgatott a környezete és önmaga elől – jegyezte meg dr. Bakó Mária Hajnalka, aki 2014 óta a kamilliánus család nemzetközi titkáraként is tevékenykedik. Lapunk kérdésére úgy fogalmazott: a régóta elhallgatott titkok, rossz élmények belülről rombolják az emberi lelket, azonban nem minden esetben garancia a lelki sérelmek felvállalása sem. Ennek oka pedig leggyakrabban az, hogy az illető nem akarja, vagy nem képes elengedni a múltbéli sebeket. Mi történik, ha a diagnózis a gyógyíthatatlan jelzővel társul? A különböző betegségek fokozatai közül kétségkívül a legmegrázóbb a gyógyíthatatlan jelző. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mindazok, akik egy ilyen diagnózissal szembesülnek, hogyan tudják elfogadni az állapotukat. Dr. Bakó Mária Hajnalka elmondta, hogy ebben az esetben misztériumról beszélünk, amelynek elfogadásához alázat és a csend vezethet közelebb. Kérdésünkre hozzáfűzte, hogy akit gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálnak, legtöbb esetben valóságos sokként, egyfajta halálos ítéletként éli meg a helyzetet. Holott ez nem feltétlenül van így. – Megtanulni együtt élni a betegséggel nagy kihívás, de nem lehetetlen. Emlékszem Lenke nénire, aki négy éve nem tudott talpra állni, amikor meglátogattam, mégis őszintén tudott örülni annak a virágcsokornak, amelyet tőlem kapott. Számítanak az apróságok, számít az, hogy a beteg a korlátai ellenére is tovább akarjon élni – hangsúlyozta. Továbbá, a megbocsátás képessége sarokkő a visszafordíthatatlan betegségek elfogadásának szempontjából. A lelkipásztori asszisztens felhívta a figyelmet, hogy a szervezet hiába próbál talpra állni, ha a lelki felszabadulás várat magára. Mint mondta, Jézus hangsúlyozta, hogy amit a földön megkötünk, az a mennyben is meg lesz kötve, ez a kijelentés pedig nem csak a házasságkötésekre érvényes. – Ha megkötjük a bajt, a bűnt az életünkben, és nem vagyunk képesek elengedni mindazt, amely a lelkünket gúzsba köti, akkor a megmásíthatatlan diagnózist nem tudjuk elfogadni, hanem állandó harcban állunk saját állapotunkkal. Ez a lázadó magatartás pedig nem viszi előre a lélek gyógyulását – fejtette ki álláspontját dr. Bakó Mária Hajnalka. Amikor az út végéhez érünk… A végső stádiumú betegek lelki folyamatairól is kérdeztük a lelkipásztori asszisztenst, aki rámutatott: a hívő emberek képesek békességben itt hagyni a földi világot. Más esetben a betegek számára jóval nehezebb ez a folyamat. – Nagyon fontos kitérni arra is, hogy a különböző gyógyíthatatlan betegségek legtöbb esetben a legelemibb emberi méltóságuktól fosztják meg az érintetteket. Éppen ezért én, amikor egy halálos beteg ágyánál ültem, mindig a következőket kívántam neki: „Ezt az életszakaszt is viselje olyan méltósággal, mint ahogyan azt korábban, egész élete során tette” – osztotta meg emlékeit dr. Bakó Mária Hajnalka. Van mibe kapaszkodni? A hit kérdésével kapcsolatban elhangzott: a különböző betegségek megtapasztalása az érintett hitének kihívása is egyben. Dr. Bakó Mária Hajnalka lapunknak arról is beszélt, hogy miként történik mindez. – Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik (Mk 16:16). Ez a szentírási részlet nagyon egyszerűen, mondhatni velősen fogalmaz, mégis nehéz megvalósítani a leírtakat. A hit kulcsfontosságú a különböző betegségek feldolgozásnak folyamatában, és jó, ha megértjük, szenvedéseink közepette is feladatunk van – szögezte le a lelkipásztori asszisztens. Mint mondta, három lépésből áll Isten hívó szava: meghívásból, kihívásból és elhívásból. S a szívre ható lelki pofonok mennyisége nem mérvadó, amikor lelki feltámadásról van szó. – A betegek világnapja alkalmából emlékezzünk Jézus Krisztus működési elvére, amely a gyógyításból és feltámadásból áll. Ő mindig megkövetelte a hitet azoktól, akik gyógyulásra szorultak, s akik hozzá fohászkodtak. Ezt a példát tartsuk szem előtt – összegezte.

Fazakas Bea