Sokakat foglalkoztat, illetve ag­gaszt a nagyvadak, mindenekelőtt a medvék elszaporodása, következésképpen a „jelenlétük” egyre aktívabbá válása, vagyis az azok jelentette veszély: beleértve az emberek épségének, sőt életének a veszélyeztetését is, valamint azokat az anyagi károkat, amelyeket a medvék (de nem csak) garázdálkodása okozhat. A lakosság, a helyhatóságok, valamint számos nem kormányzati szervezet egyre hevesebben és kitartóbban követeli érdembeni intézkedések foganatosítását. Egyelőre vajmi kevés eredménnyel… Április elején feltételezhe­tően a medvék elleni „harckészültség” jegyében jogszabályozási kezdeményezéssel is kirukkolt 66 honatya (két szenátor kivételével a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői és szenátorai): a Román Csendőrség megszervezésére és működésére vonatkozó 2004/550-es törvényt kívánták módosítani és kiegészíteni. Talán meglepőnek tűnik, hogy mi köze lehet ennek a törvénynek a medveügyhöz, de a hatályos jogszabályok értelmében van: a csendőrség az a hatóság, amely a veszélyes állatok esetében koordinálja a közbelépési, (azaz a veszélyelhárítási) akciókat. A törvénymódosítást kezdeményező honatyák szerint viszont – nem rendelkezvén a szükséges technikai eszközökkel – a csendőrök úgymond hiába szállnak ki a helyszínre, mert kiabáláson, hangzavarkeltésen túl egyebet nemigen tehetnek, illetve nem képesek tenni. Nem, mert számukra sem igen ajánlatos „közelharcot” vívni például egy anyamedvével. Továbbá a csendőrök a csapdába esett állatokon sem igen segíthetnek, esetleg csak vigasztalhatják azokat, igaz, feleslegesen… A fentiekre való tekintettel a honatyák indokoltnak és szükségesnek tartották a csendőrség felszerelését megfelelő vadállatüldöző, -elriasztó és nem utolsósorban időlegesen „elnémító” eszközökkel, mindenekelőtt fegyverrel. A félreértések elkerülése végett: nem lőfegyverrel, mert azzal ugyan rendelkeznek a csendőrök (is), de azt gyakorlatilag nem használhatják a garázdálkodó medvék vagy másabb vadállatok kilövésére. A kompromisszumos megoldást a „felfegyverkezés” tekintetében a törvénymódosítás révén érték el, lévén, hogy megfogalmazott javaslatuk értelmében a Román Csendőrség katonai személyzete számára lehetővé kell tenni altatólövedékkel felszerelt puska, gumilövedékes fegyverek, ultrahangos vagy irritáló anyagos készülékek, nyugtató anyagok birtoklását és használatát, továbbá bármilyen mozgásgátló és védelmező eszköz használatát. Megszületett a törvény A képviselőházban április 18-án terjesztették be a kezdeményezők törvénytervezetét, s azt április 27-én el is fogadták különösebb vita nélkül. A szenátushoz már másnap eljutott, majd szeptember elején megérkezett a kormány kedvező véleményezése is. A szenátorok sem akadékoskodtak, viszonylag gyorsan elfogadták a törvényt, és október 21-én megküldték az államelnöknek kihirdetés végett. A Hivatalos Közlöny november 13-i számában jelent meg a szóban forgó törvény, a 2017/212-es, amely révén újabb szakasz került be a Román Csendőrség megszervezé­sére és működésére vonatkozó, utólagosan módosított 2004/550-es törvény szövegébe. Ennek az új szakasznak az értelmében a már említett „harci eszközök” ezentúl használhatók lesznek a csendőrség katonai személyzete által feladatkörük teljesítése során. Hogy milyen célra? A veszélyt jelentő állatok eltávolítása vagy mozgásképtelenné tételéért, valamint azon állatok mozgásképtelenné tétele érdekében, amelyek testi épségét vagy életét veszélyezteti egy emberi cselekedet (például az ember által állított csapda). A most hatályba lépett törvény szövege kitér arra is, hogy azokat az állategészségügyi termékeket, amelyek a kábítószerek kategóriájába tartozó anyagokat is tartalmaznak, a belügyminisztériumnak csak azon szakszemélyzete használhatja, amely állatorvosi felkészültséggel rendelkezik. Úgyszintén az altatólövedékes puskát a csendőrségnek csak az a katonai személyzete használhatja, aki állategészségügyi középfokú végzettséggel is rendelkezik, és csak állatorvosi felügyelet alatt. Ezen utóbbi előírások meglátásunk szerint bonyolítani fogják, illetve korlátozni fogják a szóban forgó fegyverhasználatot, mert nehezen hihető, hogy a csendőralakulatok bővelkednek ilyen végzettséggel is rendelkező katonai személyzetben. Egyébként a törvény előírásainak gyakorlatba ültetése még „a jövő zenéje”, ugyanis ismerve a hazai közbeszerzési eljárások tekervényes voltát, az idén már semmiképp sem kerülhet sor a „szükséges technikai eszközök” megvásárlására és „hadrendbe állítására”… Hecser Zoltán