Márton Áron mindig a lét nagy kérdéseire, az ember örökös vívódására, az Istennel való kapcsolat mikéntjére kereste a megoldást. Ő – a mindennapi elmélkedések és imádságok révén – szoros kapcsolatban állt a Teremtővel, a hit lényeges titkait a homíliák és az előadói beszédek révén közvetítette a híveknek. Feladatának tudta azt, hogy Isten felfoghatatlanságát valamilyen módon megértesse a hétköznapi emberekkel is. Ezt Jézus Krisztusnak – a második isteni személynek – a megjelenésével, a megtestesülés magyarázatával próbálta elérni. „A megtestesülés azt hirdeti és arról biztosít, hogy Isten az embert nemcsak mint teremtményét szereti, hanem ebbe a szeretetbe beleadta az egész lényét, és – ha szabad így mondani – az ember sorsát a saját sorsává tette. Ezt a szeretetet hirdeti ki a teremtés, ez hatja át azt a nagy történelmi szakaszt, mellyel Krisztus eljövetelére az embert előkészíti, és Krisztusban a megtestesült isteni szeretet száll le a földre és kapcsolódik bele élő testként az emberiség testébe, életébe” – fogalmazta meg egyik beszédében. Ránk maradt írásos hagyatéka nemcsak terjedelmes, hanem igen értékes is. Az időrendbe szedett kéziratokat böngésző kutató számára mindig élményt jelent a témák változatossága, a stílus fokozatos csiszolódása, a szerző szellemi és lelki fejlődése. A dokumentumok java része csupán vázlat valamely előadás számára, amelyeket az elmondás során tovább finomított. Az írásbeli közlésre szánt szövegeket a szerzők mindig jobban megcsiszolják, ugyanis a szóbeli előadás megengedi a korrekciót. A sorozat írásai oly korban születtek, amikor az istentelen kommunizmus keletről – a Sztálin diktatúráját nyögő Szovjetunió felől – veszélyeztette a keresztények mindennapjait. Az akkori gondolatok a mának is szólnak, tekintve, hogy a 21. század második évtizede sem hozott megnyugvást és békét: a krisztusi alapokra épített Európa ma sincs biztonságban, a leselkedő veszélyeket magunk is tapasztalhatjuk.