Bizonyára sokan tudják, hogy általános konszolidált költségvetés végrehajtására vonatkozóan havi rendszerességgel közöl helyzetjelentést a közpénzügyi minisztérium, amely egy tömör beszámolóból és két, akár terjedelmesnek is nevezhető, kimutatásból tevődik össze. Azt a megelőző hónapra, illetve időszakra vonatkozóan a következő hónap utolsó napjaiban, pontosabban 28-án vagy 29-én szokták közölni. Legutóbb azonban másként történt: a januári–februári időszakra vonatkozó helyzetjelentést alig április 1-jén a délutáni órákban hozták nyilvánosságra a szaktárca honlapján. Az is lehet, hogy áprilisi tréfának szánták… Nem akarunk szőrszálhasogatók lenni, sem káka tövén csomót keresni, de mindenképp furcsállandó és nehezen megmagyarázható, hogy az a klasszikusnak is nevezhető helyzetjelentéssel miért késlekedtek napokig a pénzügyminisztériumnál. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy a fentebb már említett beszámoló szövege amolyan „menüfix”, abban hónapok óta csak a számada- tok változnak, a szöveg pedig ugyancsak tömör és szűkszavú, ilyenképpen pedig kimerítő és részletekbe menő számadásról szó sem lehet. (Egyébként soha nem is volt.) Nem kizárt, hogy „bügyürgetni” kellett egyes számadatokat, sőt kozmetikázni, de az is lehet, hogy másabb jellegű problémák is felmerültek. Hallani például arról, hogy a múlt hónapban némi „csatározás” volt a pénzügyminisztérium, illetve az Országos Adóügynökség (ANAF) berkeiben, s ezzel hozható összefüggésbe az is (legalábbis egyesek szerint), hogy március 15-én váratlanul benyújtotta lemondását az ANAF egyik alelnöke, Alexandru Drăghici, aki történetesen a költségvetési bevételek begyűjtéséért is felelt. A maga nemében az is érdekes, hogy a kormányfő habozott a lemondás elfogadását illetően, legalábbis arra lehet következtetni abból, hogy azt csak március 28-án írta alá (a 2019/66-os végzésről van szó). Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a minap napvilágot láttak olyan értesülések is, hogy a múlt esztendei GDP-arányos költségvetési hiány „egyensúlyban tartása” érdekében az utolsó hónapok során az ANAF késlekedett a visszaigénylőket megillető áfavisszatérítéssel, s állítólag ez történt január folyamán is. (Amúgy az ANAF szinte meglepetésszerűen hozott nemrégiben nyilvánosságra egy közleményt, mely értelmében a múlt hónap végéig több mint 2,6 milliárd lej értékben fog visszatéríteni áfát, ilyenképpen az adatbázisban január 19-ig bejegyzett visszatérítési végzések megoldódnak. Azért mondjuk, hogy meglepetésszerűen, mert ilyen jellegű közleményeket eddig nemigen hoztak nyilvánosságra.) Van, ami nem stimmel… Vessünk egy pillantást a tegnapelőtt közölt helyzetjelentésre. Abból az derül ki, hogy az esztendő első két hónapja során a deficit elérte az 5,2 milliárd lejt, ami a GDP 0,51%-át teszi ki, ugyanakkor annak értéke a múlt esztendő azonos időszakához viszonyítva csökkent, nevezetesen 300 millió lejjel. Az általános konszolidált költségvetés bevételei elérték a 46,7 milliárd lejt, ami névleges értéken 2018 azonos időszakához viszonyítva 10,4%-os növekedést jelent. A fiskális bevételek tekintetében utalás van arra, hogy azok az első két hónap során a megelőző év azonos időszakához viszonyítva a jövedéki adó esetében 22,2%-kal gyarapodtak, az áfa esetében 14,1%-kal, a biztosítási hozzájárulások esetében pedig 27%-kal. Ez utóbbi vonatkozásában a beszámolóban az is szerepel, hogy a bővülés az alkalmazottak számbeli gyarapodása, az országos minimális bruttó bér január 1-jén bekövetkezett megemelése, az országos átlagos bruttó bér növekedése, valamint a társadalombiztosítási hozzájárulások fizetésének a munkáltatókról az alkalmazottakra való átruházásának javára írható. Ez utóbbinak a hangoztatása felesleges és indokolatlan, hisz az, mármint az „áthelyezés” még a múlt esztendő elejétől bekövetkezett. Az áfa tekintetében szemérmesem megfeledkeznek arról, hogy az abból származó bevételek két hónap viszonylatában ugyan növekedtek, de a februári inkasszó kisebb volt, mint a januári. A bérből és jövedelmi adókból származó bevételek 25,2%-kal zsugorodtak, s ezt a helyzetjelentés készítői azzal magyarázzák, hogy 2018. január 1-től kezdődően a jövedelmi adó kvótája 16%-ról 10%-ra csökkent, s ennek hatásmechanizmusa 2018 februárjától errefelé megmutatkozott. Így igaz, azonban a múlt esztendő februárját összehasonlítva az ideivel, ez az adókulcsváltozás már nem ütközik ki, nem ütközhet ki, ilyen körülmények között pedig a fentebb említett 25,2%-os bevételkiesés nehezen magyarázható meg. Főleg olyan körülmények között, amikor a jelentésben is szerepel a bruttó bér átlagának és a garantált minimálbérnek a megemelkedése. Mindezen összefüggésben utalhatunk egy másik jövedelemadót „serkentő” folyamatra is: az állami költségvetésből a személyzeti kiadásokra fordított összegek az első két hónap során 2018 azonos időszakához viszonyítva 21%-kal gyarapodtak, a területi-közigazgatási egységek esetében pedig országos szinten 30%-kal, az állami társadalombiztosítási költségvetés esetében 31%-kal, az egészségbiztosítási országos egységes alap esetében pedig 10%-kal. Abszolút számban kifejezve és együttesen a szóban forgó pluszkiadás több mint 2,5 milliárd lej. A bevételekre már utaltunk, de érdemes azokat külön-külön is megemlíteni, mármint a szegmensek tekintetében: az állami költségvetés kurrens bevételei az esztendő első két hónapja során 19%-kal voltak nagyobbak, mint 2018 azonos időszakában, a területi-közigazgatási egységeké országos szinten 6,4%-kal, az állami társadalombiztosítási költségvetésé 23%-kal, az egészségbiztosítási egységes alapé pedig 30%-kal. Azt is nyomatékolnunk kell, hogy az első két hónapi helyzetjelentésből rendszerint nem lehet messzemenő, a távlatokra és a tendenciákra vonatkozó következtetéseket levonni. Nem, mert egyes kiadások (például a személyzeti költségek) a megelőző esztendő utolsó hónapjából „fakadnak”, ugyanakkor az időközben bekövetkezett változások (például az országos minimálbér megemelése, valamint a közszférai átlagbér növekedése) csak februártól kezdi éreztetni hatását a költségvetési bevételek tekintetében. Ettől függetlenül van, ami úgy tűnik, hogy továbbra sincs rendjén… Nincs szubvenció, de van deficit Március elején akár durva hangneműnek is nevezhető szócsata alakult ki a kormányfő és az államelnök között amiatt, hogy utóbbi szerint „körülbelül 1,4 milliárd lej hiányzik a nyugdíjak maradéktalan kifizetésére a folyó évben, 2019-ben”. Viorica Dăncilă válasza: „A realitás az, hogy sok esztendő után 2019-ben a nyugdíj-költségvetésnek 1,7 milliárd lejes többlete lesz…”. (Amúgy erről a parttalannak tűnő vitáról lapunk hasábjain már többször beszámoltunk.) Nézzük meg két hónap viszonylatában, hogyan alakultak a társadalombiztosítási költségvetések. A bevételek, illetve a kiadások dinamikájára már fentebb utaltunk. Megemlítendő az is, hogy a múlt esztendő első két hónapjára vonatkozó pénzügyminisztériumi jelentésben az szerepel, hogy az állami társadalombiztosítási költségvetés 973 millió lejes szubvencióban részesült, az egészségbiztosítási egységes alap pedig 62,9 millió lejesben. Az idei esztendő első két hónapjára vonatkozó helyzetjelentés szerint az előbbi nem részesült szubvencióban, az utóbbi pedig 32,1 millió lejesben. Ezek szerint a társadalombiztosítási költségvetés esetében nem került sor a szubvencionálásra. Ennek örvendeni lehetne, de a helyzetjelentésből az is kiderül, hogy az az első két hónapot közel 1,7 milliárd lejes deficittel zárta. (Az a tavaly még csak 408,5 millió lejes volt.) Tehát valami még sincs rendjén. Ami pedig az egészségbiztosításai egységes alapot illeti, a múlt esztendei első kéthavi helyzetjelentésben 421,1 millió lejes deficit volt feltüntetve, az ideiben kevesebb, 103,9 millió lejes. Vitathatatlan, hogy a már említett béremelések (mindenekelőtt közszféraiak) nyomán februártól errefelé növekedtek a társadalombiztosítási költségvetések bevételei is, és lehet, hogy a bevételek és a kiadások mérlegének a nyelve is majd más irányban mozdulhat el. Az állami társadalombiztosítás esetében azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet által előírt, szeptember 1-től sorra kerülő nyugdíjpontérték-indexálást… Nyugtalankodnak… Nem tartozik közvetlenül a taglalt témakörhöz, de a költségvetésre, pontosabban a múlt hónapban elfogadott 2019/50-es törvénnyel jóváhagyott 2019-es állami költségvetésre is érdemes visszatérnünk. Nem véletlenül, ugyanis ezekben a napokban kerül(t) sor országszerte a helyi költségvetések jóváhagyására. Nos, azok kapcsán az ország számos településén a helyhatóságok részéről nyugtalankodás, elégedetlenség mutatkozott. Több polgármester azt hangoztatja, hogy annak idején nekik hazudott Teodorovici pénzügyminiszter, mármint olyan értelemben, hogy több pénzt ígért, mint amennyit adott. Állítólag létezik egy olyan dokumentum, amely a polgármesterek egyesületei és Teodorovici miniszter közt köttetett meg, amelynek tiszteletben tartására nem került sor, s ilyenképpen a helyi költségvetések elestek bizonyos pénzösszegektől. „Elcsodálkozom azon, hogy 200 lejjel csaptak be valahol az állami költségvetés törvényében, aláíródik egy dokumentum 1200 lejjel községenként, és az állami költségvetés révén nekünk egy lakosra csak 1000 lej érkezik” – ezt nyilatkozta a minap Emil Drăghici, a Romániai Községek Egyesületének (ACOR) elnöke. Hasonlóképpen nyilatkozott Ionel Chiriță, a Romániai Városok Egyesületének ügyvezető elnöke, aki szerint a városok 85-90%-át az a veszély fenyegeti, hogy nem lesznek képesek biztosítani az intézményrendszer működtetését. „Nemigen tudom értelmezni, miképpen tudjuk biztosítani a területi-közigazgatási egységek közvilágítását, az iskolai egységek fűtését, miként tudjuk fenntartani a kórház, a líceum és más közszolgálatok működését a városok szintjén” – így Ionel Chiriță. Robert Negoiță, a Romániai Municípiumok Egyesületének elnöke azt hangoztatta, hogy annak idején a kormány, illetve a pénzügyminisztérium tisztségviselőivel folytatott tárgyalásaik során kinyilvánított álláspontok sajnos korrektnek bizonyultak, a gyakorlatban az történt, hogy a pénzügyminisztériumtól másabb számadatokat továbbítottak, mint amelyeket az ígéretek tartalmaztak. A kormánypárt álláspontját annak egyik alelnöke, Paul Stănescu fogalmazta meg hétfőn a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva: „Túlzás, hogy mindenki elégedetlen lenne. Úgy általában jók a költségvetések. Bizonyos korrekciók szükségeltetnek, és én azt hiszem, hogy a pártvezetés szintjén, akárcsak a kormány szintjén döntés születik, elsősorban olyan értelemben, hogy a majdani költségvetés-kiigazításkor a deficitben lévő területi-közigazgatási egységeket pótlólagosan kisegítsük”. Hecser Zoltán