Már jó ideje hallani lehetett arról, hogy ismét módosulni fog az erdészeti szabálysértések megállapítására és szankcionálására vonatkozó jogszabály. A 2010/171-es törvényről van szó, amely egyébként már átesett, méghozzá nem is olyan régen, egy „plasztikai sebészeti beavatkozáson” a Cioloº-kormány jóvoltából a múlt esztendő szeptemberében megjelent 2016/51-es sürgősségi kormányrendelet révén. A minap bekövetkezett egy újabb módosítás és kiegészítés, ez esetben a 2017/134-es törvény révén. A Hivatalos Közlöny június 15-i számában jelent meg és tegnaptól hatályossá is vált a fentebb említett törvényt újólag módosító és kiegészítő 2017/134-es törvény. (Egyébként annak révén eltörlésre kerültek az eddig hatályos jogszabály egyes előírásai is.) Országunk esetében már jó ideje, hogy érvényes jogszabály létezik az erdészeti szabálysértések megfékezésére és megbüntetésére vonatkozóan. 2010-ig a 2000/31-es törvény volt hatályban, azt váltotta fel a 2010 júliusában megjelent már említett 2010/171-es törvény. Ezt utólag kétszer is módosították, nevezetesen a 2011/71-es sürgősségi kormányrendelet révén, majd a már említett 2016/51-es sürgősségi kormányrendelet révén. Időközben azonban egyéb is történt: 2014 áprilisában az egykori Ponta-kormány kirukkolt a 2010/171-es törvényt módosító és kiegészítő jogszabálytervezettel, s azt benyújtotta a parlamenthez. A tervezet megindokolásában sok mindent felsoroltak, többek között azt, hogy az akkor hatályos jogszabályokból kifelejtettek egyes szabálysértés jellegű cselekedetet, tettet, ilyenképpen pedig problematikus a hathatós erdővédelem, illetve a törvénytelen fakitermelés. Érdekes fejlemények A szenátuson a kormány által beterjesztett tervezet simán átment, illetve az gond nélkül elfogadásra került igen-igen rövid idő alatt. Nem így viszont a képviselőházban, ahol szinte megmagyarázhatatlanul időigényesnek bizonyult az eljárás. Gyakorlatilag arról van szó, hogy 2014 májusában valamilyen oknál fogva „lefagyasztották” annak a sorsát, s a „kiolvasztásra” alig csak az idén került sor. Időközben kormányok jöttek és mentek, a jelenleg még „vegetáló” Grindeanu-kormány február 2-án közölte a véleményét, s abban a törvénytervezet elutasítását kérte. (Az érdekesség kedvéért: a január végi kormányülésen több mint hetven jogszabálytervezetre vonatkozóan fogadott el negatív előjelű véleményezést a Grindeanu-kormány, s azok között volt a szóban forgó törvénytervezet is. Ettől függetlenül a parlamenti szakbizottságok kedvezően véleményezték a törvénytervezetet, s azt a képviselőházban május 16-án 175 szavazattal elfogadták, ellene szavazva 27 honatya, 46 tartózkodott, egy pedig nem szavazott. Azt május 24-én küldték meg kihirdetés végett Johannis államelnöknek, aki június 12-én keltezett 2017/533-as dekrétumával azt kihirdette. Következett a június 13-i időpont, amikor is, amire már utaltunk, a törvény megjelent.) Mindenképpen érdekesen alakult ennek a most hatályba lépett törvénynek a sorsa, s a történéseket még színesebbé tette az a tény, hogy időközben a még parlamenti vitát képező törvénymódosítási javaslatokkal párhuzamosan a Cioloș-kormány sürgősségi kormányrendelet révén ténylegesen „közbelépett” és sürgősségi kormányrendelet révén módosította és kiegészítette az akkor hatályos jogszabály egyes előírásait. Amúgy egyes erdőgazdálkodási, erdészeti szakértők (de nemcsak) a Cioloș-kormány által bevezetett egyes előírások, illetve szabálysértési szankciók kapcsán fenntartásokat, tiltakozásokat fogalmaztak meg, azt állítva, hogy azok túlzottak és esetenként a kevésbé vétkeseket sújtják a legnagyobb szigorral. Ilyen és ehhez hasonló meglátások okán a honatyák egy része sem értett, érthetett egyet a Cioloș-kormány által bevezetett egyes rendelkezésekkel. Majd minden „érintve” A 2017/134-es törvényről elmondhatjuk, hogy egy terjedelmes jogszabály, sok újdonságot tartalmaz, s nemigen maradt olyan szakasza az eddig hatályos jogszabálynak, amelyet az ténylegesen nem érintett volna. Vagy úgy, hogy azok egyike-másika előírásain módosított vagy kiegészített, s esetenként hatályon kívül is helyezett. Szám szerint az eddig hatályos törvény tartalmazta 46 szakaszából 42-t érint, s ugyanakkor annak 1-es és 3-as számú mellékleteit is másokkal helyettesítette. Amint a törvény megnevezéséből is kiderül, az lényegében az erdészet, az erdőgazdálkodás terén elkövethető, elkövetett szabálysértések megállapítására és szankcionálására vonatkozik, s ezekre vonatkozóan tartalmaz előírásokat a törvénynek harminc szakasza. Nehéz lenne felsorolni, már csak helyszűke okán is mindazon újdonságokat, amelyeket a tegnap hatályba lépett törvény tartalmaz. Aki egyébként szakmabeli, az tudja, hogy eddig mit, mikor, miért és hogyan büntettek. Ami pedig a büntetéstételeket illeti, azok kvantuma ezentúl 1000 lejtől akár 30 000 lejig is terjedhet. A példázódás kedvéért utalhatunk arra, hogy mikor is „számíthat” egy szabálysértő akár 30 000 lejes bírságra is: amennyiben a törvényes jóváhagyás nélküli kitermelésre kerül sor, akkor adott körülmények között a bírság kvantuma 20 000 lejtől 30 000 lejig terjedhet. Ugyanilyen kvantumú bírság alkalmazandó akkor is, amennyiben a konzerválási munkálatok keretében az előirányzottnál nagyobb volumenű kitermelésre kerül sor. Ellenőrzési hatáskör Módosultak a törvénynek az ellenőrzési jogosultságra vonatkozó szakaszának az előírásai is. Így például a szövegből kikerült a Romsilva személyzetére való utalás, s bekerült egy másabb megfogalmazás: az „állami erdőalap ügykezelői keretében lévő erdészeti személyzet”. És ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy a közúton megejthető ellenőrzések tekintetében is változás következett be, illetve be fog következni. Arról van szó, hogy a faanyag közúti szállításának az ellenőrzésére ezentúl jogosultak lesznek az erdészeti szakhatóságok is, betartva a 2002/195-ös sürgősségi kormányrendelet előírta hatásköröket is, de ugyanakkor a jármű megállítására vonatkozóan ki kell majd dolgozni egy módszertant is, amelyet majd az erdészetért és a belügyért felelős hatóságok vezetőinek közös rendeletével hagynak jóvá. Van egy másabb újdonság is: ezentúl a szabálysértést megállapító hatóságok személyzetei is részesülhetnek anyagi ösztönzésben, az arra vonatkozó módszertani normákat ugyancsak államigazgatási hatóság vezetői rendelettel kell jóváhagyni. Ennek az új előírásnak a kapcsán utalni kell arra is, hogy az erdészeti szabálysértési bírságokból befolyt összegek 20%-a azon jogi személyeket illeti meg, amelynek struktúrájában fejti ki tevékenységét a szabálysértést megállapító közeg, 80%-a pedig az állami költségvetést, amennyiben a szabálysértő gazdasági szereplő volt, illetve a helyi költségvetést, amennyiben a szabálysértő magánszemély volt. Az elkobzott famennyiségek esetében ezentúl lehetséges lesz azoknak az adott területi-közigazgatási egység területén lévő közintézményeknek való adományozása, már amennyiben azok arra igényt tartanak, amennyiben nem, akkor nyilvános árverés révén kerül sor az értékesítésre. Hecser Zoltán