Ahány mag van egy kalászban, annyi szál gabona lesz jövőre
Hagyományosan Péter és Pál napján kezdődött régen a legnehezebb és a leginkább várt paraszti munka, az aratás. Azt mondták, akkorra már megszakadt a gyökere, érésben van a gabona. E rég volt idők nagy munkáját idézték meg a X. Hajdúnánási Hagyományőrző Aratók Találkozóján a hétvégén. Csíkszereda testvérvárosának, Hajdúnánásnak (Magyarország) e kiemelkedő ünnepére meghívtak bennünket is, hogy részesei és szemtanúi legyünk annak, miként zajlott nagyszüleink, dédszüleink idejében az aratás, milyen hagyományos aratóételeket készítettek annak idején, milyen eszközöket használtak, hogyan öltöztek, kinek mi volt a feladata. A találkozón 18 csapat vállalkozott arra, hogy megmutassa a kézi aratás hagyományos mozzanatait a résztvevőknek.
[caption id="attachment_73712" align="aligncenter" width="1000"] A csíkszeredai csapat tagjai is kaszát, sarlót vettek kézbe, hogy megmutassák, vidékünkön hogyan zajlott hajdanán az aratás Fotók: Benedek Enikő[/caption]
Hajdúnánás az Alföld északkeleti részén fekvő hajdúsági kisvárosok egyike, ahol a kézműipar, a szalmafonás nagy hagyományokra tekint vissza, gyógyvizéről, a pásztorélet hagyományait és tárgyait őrző és bemutató eseményeiről híres, de számunkra legfőképp vendégszeretetéről és az első világháború derekán, 1916 őszén, a nehéz időkben nyújtott segítségadásáról ismert. Csík vármegyei, gyergyói és gyimesi településekről menekülve több mint 3200-an kértek és kaptak menedéket a nánásiaktól egykoron – és a református hajdúk kitárták ajtóikat a katolikus székelyek előtt, megosztották velük ételüket, hajlékukat. Az utolsó szerelvények csak 1918 tavaszán–nyarán indulhattak haza Székelyföldre. Az ott eltöltött bő egyévnyi idő a hajdúk és a székelyek közé erős szálat kötött, amelyet bár a szocializmus évtizedei megpróbáltak széttépni, a nánásiak hiszik, hogy a helyi emlékezetből nem fog eltűnni, és bíznak benne, hogy a jövőben e kapocs még erősebbé fog válni. Ebben Csíkszereda önkormányzata is szerepet vállalt, hiszen a két település között a több mint 100 éves történelmi kapcsolatot testvérvárosi megállapodás aláírásával erősítették meg tavaly.
Dübbencs, gulyás és Bocskai-kalács
Három napot töltöttünk el Hajdúnánáson az elmúlt hétvégén, július 6–8. között a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2018. évi Testvér-települési programok és együttműködések pályázati programja által. A X. Hajdúnánási Hagyományőrző Aratók Találkozójára Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának tizenegy fős küldöttségét várták.
[caption id="attachment_73713" align="aligncenter" width="1000"] A Bocskai-korona mása a nánási Helytörténeti Múzeumban. Kincsként őrzik[/caption]
A nánási Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény udvarán Buczkó József etnográfus, muzeológus, a gyűjtemény igazgatója köszöntötte péntek délután csapatunkat, majd a hajdúk nemzeti ételével, dübbenccsel és szürkemarhából készült gulyáslevessel kínáltak meg bennünket. A vacsora után alkalmunk volt megtekinteni a város középiskolai tanárainak az 1930-as években létrehozott gyűjteményéből kialakult múzeumban elhelyezett tárgyakat, amelyek a település múltjáról, hagyományos népi kultúrájáról mesélnek, az örökségül kapott tárgyakat mutatják be.
E 17 000 fős alföldi kisvárost messze földön híressé tevő szalmaipar tárgyi emlékeinek megtekintésén túl tiszteletünkre Bocskai-kalácsot is sütöttek – az eredeti műtárgy, a Bocskai-korona méretével és külalakjával megegyező kalács Hajdúnánás egyik ünnepi süteményévé, mondhatni védjegyévé vált. A Bocskai-korona (amelyet Bocska István győzedelmes szabadságküzdelmeinek elismeréseként a török szultántól kapott 1605-ben) hasonmása a Móricz Pál Helytörténeti Múzeum ékessége, jelenléte, szerepe a helyi, és egyáltalán a hajdú identitás ápolásában is kimagasló szereppel jár.
Nánás a gyógyhelytérképen
Az északkeleti régiónak – Hajdúszoboszló és Debrecen mellett – Hajdúnánás is fürdővárosa. A nagy sókoncentrációjú, jódos-brómos gyógyvize miatt a csupán pihenni, fürdőzni vágyók mellett a reumások, ízületi betegek és nőgyógyászati panaszokkal küzdők is látogatják. Az 1962-ben megnyílt strandot a város a több mint 1000 méter mélyről feltörő 67 Celsius-fokos gyógyvizének köszönheti. Az önkormányzat által működtetett gyógyközpont 14 hektáros területe csendes, parkosított zöld területeivel, nyitott, fedett, gyógy- és úszómedencéivel, gyógykezeléseivel kedvenc helyévé válhat a pihenésre, gyógyulásra vágyóknak. A hosszú, többórás utazás után különösen örültünk a lehetőségnek, hogy néhány órán át, éjszakába nyúlóan gyógyvízben ázva pihenhettük ki magunkat mi is itt.
[caption id="attachment_73715" align="aligncenter" width="1000"] A gyógyközpont jódos-brómos gyógyvize messze földön híres[/caption]
Éles kasza, erős kéz
Ha egy alföldi szombaton reggelfelpillantott volna a szálláshelyünk teraszára, láthatta volna, amint egy bajszos székely harisnyában, mellényben, kalappal a fején komótosan üldögél egy padon, újságot olvas, mellette csendesen pipázgat egy fiatalember, szintén viseletben. Egy pillanatra talán meg is állt volna a hajnali derengésben, hogy megkérdezze önmagától, mit keresnek itt a székelyek, de hamar eszébe jutott volna, hogy aratónap van, és bizonyára azért van a kasza is az ajtófélfának támasztva, mellette a tarisznyában az üllő, a sarló, a fenőkő és a kalapács. Mert csatába sem megy ló nélkül a huszár, a csíkszeredaiak sem mennek aratásra munkaeszközök nélkül. Előkerültek hát a csűrökből, fészerekből a kellékek, és utaztak velünk együtt, hogy mi is megmutathassuk, „odahaza hogyan csinálták régen”.
[caption id="attachment_73714" align="aligncenter" width="1000"] Székely viseletben. Férfias munka[/caption]
Lovas szekérrel vittek ki a Nyakas Farmra, ahová már kora reggel kivonultak a csapatok. A tizedik alkalommal zajló aratófesztiválon a jelenlévőket Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Szólláth Tibor polgármester, Nyakas András házigazda, Buczkó József múzeumigazgató és az egyház képviselői köszöntötték, majd kivonultak a csoportok a kézi kaszás aratás helyszínére. Az aratásra 18 csapat nevezett, köztük Hajdúnánás három testvérvárosa, Ustron (Lengyelország), Csíkszereda és Érmihályfalva csapatai, de Székelykeresztúrról is jött egy baráti társaság, akik szintén kaszát, sarlót vettek a kezükbe.
[caption id="attachment_73725" align="aligncenter" width="1000"] Az első kaszavágás. Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere[/caption]
Kis csapatunk lelkesen készítette a kötelet, aratta a búzát, tette kalangyába, hogy végül a hat szürkemarha által húzott szekérrel a cséplőgéphez kerülhessen a búza, ahol a cséplés folyamatát is végig lehetett követni. És nem is maradtak szégyenben a csíkiak, különdíjjal tértünk haza az aratófesztiválról, ahol azt is megmutatták a csapattagok, hogyan kell mulatni munka végeztével a tarlón. A rögtönzött táncmulatságba szívesen bekapcsolódtak a szomszédos földdarabon aratók is, a Bek Pál Kertbarátkör tagjai.
[caption id="attachment_73723" align="aligncenter" width="1000"] Megmutatták a csíkiak, hogyan kell aratás után mulatni. A rögtönzött táncmulatságba a helyiek is bekapcsolódtak[/caption]
A fesztiválon a szalmakalap-készítés mesterségét is megismerhették az oda látogatók, de a nemezelést, a bőrművességet és a szalmafonást is elsajátíthatták a fesztiválozó gyerekek és felnőttek.
Bár az aratóeszközök megnevezése, a kéve- és kalangyaszámok, a kötélverés vagy marokvetés mikéntje vidékenként eltért hajdanán, egyvalami azonban egyik vidéken sem maradt el az első kaszavágás előtt. Ezt a homoródszentpáli nagymamám szavaival írom le: „Mielőtt nekifogtunk volna a munkának hajnalban a mezőn, édösapám örökké egyszer a föld végiben megállt, levette a kalapját, és csendben elmondott egy imát…”
Ahogy a megnyitón fogalmazott a Magyar Országgyűlés alelnöke, a hagyományok ápolása, a múltunk egy darabjának megőrzése és átadása számukra nem lehetőség, hanem kötelesség, ezért tisztelet azoknak, akik ezt ma teljesítik határon innen és határon túl.
[caption id="attachment_73722" align="aligncenter" width="1000"] Marokvetés vagy kötélverés... Az elnevezés ugyan más, de a feladat ugyanaz[/caption]
„Sok millió búzaszem, egy nemzet”
A 8. Magyarok Kenyere jótékonysági kezdeményezés első állomásának is helyet adott az aratófesztivál, ugyanis a Nyakas Farm területén zajlott a Megyei Búzagyűjtő Nap, ez volt a program első állomása, amelynek célja, hogy a Kárpát-medence magyarlakta részein élő adományozóktól búzát gyűjtsenek. Az összegyűjtött búza egy részét liszt, a másik részét pedig kenyér formájában osztják szét a határokon belül és kívül, a rászoruló magyar gyermekeket segítő szervezetek támogatására.
Nánási Portéka és Bocskai Korona
Vasárnap reggel olyan terített asztal várt bennünket, amely kizárólag hajdúnánási termelők termékeitől roskadozott. Az elmúlt években ugyanis Hajdúnánás – az önkormányzat segítségével – élni tudott a helyben található erőforrásaival, így Nánási Portéka néven, a helyi emberek összefogásával és a kezük által olyan programot teremtettek meg a „szántóföldtől az asztalig” gondolat szellemében, amelyek több száz családnak adnak munkát. Termelői piacuk is van, ahol csak olyan termelők értékesíthetnek, akik e védjegyet használják, akik hajdúnánási lakosok, és a termékük hagyományos eljárással készült, illetve e város földjében termett meg (feldolgozott termékek esetében pedig 50 százaléknak kell hajdúnánási alapanyagnak lennie). Ma 36 védjegyhasználójuk termékei közül válogathatnak azok, akik igazán helyi élelmiszert – hús-, tej- és pékipari termékeket, zöldségeket, gyümölcsöket – akarnak vásárolni.
[caption id="attachment_73721" align="aligncenter" width="1000"] Nánási Portékák a reggelihez. Helyi ízek[/caption]
Hajdúnánás vezetősége több gazdaságélénkítő intézkedést vezetett be az elmúlt években. A piacon – és több más helyen is – elfogadott fizetőeszköz a Bocskai Korona, amely helyben költésre kitalált fizetőeszköz. A különböző címletekben forgalmazott papírokkal a lakosság helyi vásárlását ösztönzik, és otthon tartják a vásárlóerőt. Ugyanolyan biztonsági elemekkel rendelkezik, mint az euró, és a helyi fizetőeszközzel foglalkozó szakemberek szerint sokkal gyorsabban forog, mint a normál fizetőeszköz. Az önkormányzat például minden bónuszt ezzel fizet.
[caption id="attachment_73717" align="aligncenter" width="1000"] Elfogadott fizetőeszköz a településen a Bocskai Korona. A helyi vásárlást ösztönzik[/caption]
Szuvidolás a medence szélén
Bevallom, amikor először hallottam arról, hogy csapatunkat szuvid húsok (sous vide) kóstolójára várják, nem igazán tudtam, mire is számítsak, hiszen e kifejezéssel nem sűrűn találkozunk vidékünkön. Mint kiderült, a szuvidolás egy vákuumos főzési eljárást jelent, amelynek különlegessége abban rejlik, hogy a friss húsokat a vákuumcsomagolást követően – mi szűzpecsenyét és tarját kóstoltunk – szuvid eljárással készítik elő a Városi Húsüzemben, majd egy lassú, többórás, állandó hőmérsékletű vízfürdőben tartják. Így jobban megőrizhető a hús zamata, nedvességtartalma, és a végeredmény hihetetlenül omlós húst eredményez. Mindezt a séf – a Hajdúnánási Tartósító és Építő Szociális Szövetkezet részről – látványkonyhás megoldással a gyógyfürdő egyik medencéjének szélén tálalta nekünk, sült kukoricával, paradicsommal, fűszeres gombával koronázva meg a tányérokat.
[caption id="attachment_73719" align="aligncenter" width="1000"] Szuvidolás. Látványkonyha a gyógyközpontban[/caption]
Kendereskert, az élő Pásztormúzeum
Vasárnap a nánási Kendereskertben turisztikai konferencián vettünk részt, ahol György Piroska, a Kulturális, ifjúsági, sport- és turisztikai programok osztályának vezetője mutatta be Csíkszereda és környéke látványosságait, turisztikai lehetőségeit, az önkormányzat programjait, rendezvényeit, majd Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke beszélt városáról, programjaikról.
A Kendereskert újraélesztésével az önkormányzatnak az volt a célja, hogy egy olyan látogatóközpontja legyen a városnak, amely méltó helyet ad a hagyományoknak. Ennek szellemében kialakítottak egy pásztormúzeumot is, amelyben a hagyományos háztáji gazdálkodás eszközeit, a magyar őshonos állatokat, valamint a pásztorélet hagyományait mutatják be. A szépen gondozott városszéli farmra belépve a vidék híres szürkemarhájának, Békésnek a szobra fogadja a látogatót, a szabadban magyar őshonos állatok élnek, mint például a szürkemarha, magyar tarka, mangalica, racka juh, merinói birka, a fóliák alatt pedig növénytermesztés folyik, ezzel az értékteremtő közfoglalkoztatással juttatnak munkához és jövedelemhez helybélieket.
Hagyomány és innováció
Az elmúlt pár évben Hajdúnánás önkormányzata azon dolgozik, hogy a település történelmi gyökereiből megmentse és továbbéltesse azokat a követendő értékeket, amelyek a 21. század körülményei között is megállják a helyüket. Családsegítő és értékteremtő közfoglalkoztatási programokkal segíti az önkormányzat a helyieket, mezőgazdasági startmunka mintaprogrammal gazdálkodnak, ökológiai keretek között állattenyésztéssel és növénytermesztéssel is kezdtek foglalkozni, amelynek logikája az, hogy a szántóföldtől az asztalig vigyék végig a folyamatot. Volt olyan időszak is, amikor majdnem 1000 embert foglalkoztatott az önkormányzat, és a munkanélküliség csökkenésében látják is az eredményét minden vállalkozásuknak. Szociális szövetkezeteikben az állattartást próbálják feleleveníteni, illetve a helyi hús- és zöldségfeldolgozásban vállalnak szerepet. Emellett szalmával, nemezzel, bőrrel is foglalkoznak, de azzal is segítik a helyieket, hogy ingyenesen gyógykezeléseket biztosítanak számukra.
Segíts magadon, és a város is megsegít – emelte ki előadásában Szólláth Tibor polgármester. És minden település, amely a jövőben gondolkodik, a településen élő fiatalokra is kell gondoljon. Ennek a szellemében önkormányzati forrásból felújítottak egy épületet, amelyben az idén már 16 fiatal családnak tudtak adni lakrészt. A Fecskeházban 5-6 évig élhetnek a családok, akik vállalják, hogy lakás-előtakarékosságot kötnek, és így lesz később, ahová kirepüljenek.
Bíznak abban, hogy Csíkszeredával is lesznek olyan közös programjaik, gazdasági együttműködési lehetőségeik, amelyek mindkét település számára továbbfejlődést jelentenek majd a jövőben.
*
[caption id="attachment_73720" align="aligncenter" width="1000"] A székely zászló büszkén lobog az országzászló alatt. Tisztelettel néznek rá[/caption]
A városközpontban lobogó országzászló mellett ott lobog a székely zászló is, katolikus templomukban és a Könnyek kertjében a Csíksomlyóról hozott Mária-szobor, a kézfogásokban a barátságkötés őszintesége és ereje. És ahogy Szólláth Tibor polgármester is fogalmazott, Csíkszereda kapcsolata Hajdúnánással 1916-ra datálódik, és ez az a történelmi kapocs, ami megalapozta az együttműködést, a testvérvárosi kapcsolatot. És őseink kiállták a barátság, az egymáson segítés próbáját, hitet tettek arról, amit Bocskai István is megfogalmaz a végrendeletében, hogy bár más fejedelemség alatt is vagyunk, magyarjait inti arra, hogy a székelyeket maguktól el ne taszítsák, hanem vérüknek tekintsék.
Benedek Enikő
[gallery ids="73726,73727,73728,73729,73730,73731,73732"]