Az előző részben ismertetett, az állatvilágban is jelen lévő agresszióformákon kívül létezik másféle osztályozás, ill. az agressziónak más szempontokból történő megközelítése is. Ezek főként a támadó viselkedés társadalmi aspektusaira és jellegzetességeire fektetik a hagsúlyt. Bemutatásuk meghaladja ezen sorozat kereteit, de azért utalok létezésükre, mert a következőkben az agresszív viselkedés konkrét megnyilvánulásaival foglalkozom, és nyilvánvaló, hogy ezek, vagy legalábbis egy részük, a sajátos emberi körülmények eredményei. A mindennapokban leginkább a frusztrációs agresszióval és egyre inkább a rangsorban való előbbre kerülésért kifejtett erőszakossággal találkozunk. Rengeteg olyan tényező van, amelyet frusztrációnak, azaz akadályoztatásnak érzünk. Természetesen mindenki mást és mást él meg annak, mindannyian különböző mértékben reagálunk, vagyis nagyon eltérő a frusztrációtűrő képességünk és nem azonos erősségű az ingerlékenységünk. Mégis, azt elmondhatjuk nagy általánosságban, hogy a világ, amelyben élünk, sokkal több frusztrációt okoz, mint mondjuk, néhány évtizeddel ezelőtt, többek között azért, mert az elvárásaink is jócskán megsokasodtak. A szocializmust felváltó olyan amilyen demokrácia természetszerűen hozta magával a kapitalizmus bizonyos nehezen meghatározható és még nehezebben megfogalmazható formáját. Tény, hogy a versengés szele meglegyintette cammogva haladó széphazánkat is. Mindenből szeretnénk szebbet, jobbat, amihez természetesen több jövedelem és sokaknak jobb, magasabb státus is kell(ene). Ami önmagában egyáltalán nem rossz és nem elítélendő, csak a kivitelezése okoz néha nem kis gondokat. Ha számításba vesszük, hogy kevesebb a munkahely, mint ahányan el szeretnének helyezkedni, sokkal több az eladnivaló, mint amennyit felvesz a piac, több a vállalkozó, mint a munka, hogy minél magasabbra jutsz, annál többet tudsz keresni, de nem juthat mindenki egészen fel – akkor már nem kell részleteznem, mi minden vált ki tülekedést, ha nem is föltétlenül a munkáért, de a jobb jövedelemért és pozícióért. Aki alulmarad, az frusztrációt él meg, és ezt – egyéb akadályoztatások következményeivel együtt – rendszerint máshol vezeti le: otthon a feleségén/férjén (igen, ilyen is van!), a gyermekein, az autóvezetésben (gyorshajtás, káromkodás, felelőtlen előzés, fölösleges rivalizáció...), italozásban, mely szintén sokszor agresszióhoz vezet, indulatosságban és sok egyéb erőszakos tettben. Albert Ildikó