A legutóbbi művelődéstörténeti óra keretében megtartották a Kodolányi János Egyetem művésztanárainak dzsesszel kapcsolatos előadását, Szabadság és kötöttség a zenében címmel. A zenei produkciók mellett szóban történő értelmezéssel, magyarázatokkal is hozzájárultak az előadók, hogy teljes egészében sikerüljön megérteni munkájukat. A rögtönzés alapvető dolog a dzsesszben. Az öttagú zenekar basszusgitárosból (Kolta Gergely), gitárosból (Birta Miklós), szaxofonosból (Mits Márton), billentyűsből (Nagy János), valamint dobosból (Szendőfi Péter) állt össze. A tanulók nagyon gyorsan partnerré váltak a koncertek folyamán. Mi az, hogy zene?! – tették fel a kérdést az együttes tagjai, majd mindannyian kifejtették véleményüket, zenei hitvallásukat. A zene mi magunk vagyunk – mondták –, aki zenél, az nem tesz mást, mint teremt valamit magából. Két lehetőség áll előttünk: kötöttség vagy szabadság. Ez a zene a szabadsághoz tartozik. A szabad zenében vannak ugyan bizonyos kötött formák, de az előadás, ami a színpadon történik, mindig egyedi. Nem az az érdekes, hogy mit, hanem hogy hogyan teremtenek az előadók, a viselkedési formák az érdekesek, amelyek a zenében megjelennek – vallják. Van valami mondanivalója az előadásnak, nem ösztönös, hanem tudatos, és ezt az emberek szavak nélkül is megérzik, hatás nélkül nem marad. Rámutattak: a zene szerepe az, hogy kapcsolatot teremtsünk egymással. Több szabályt ismerve sokkal mélyebb tud lenni a párbeszéd. Úgy kell elképzelni a dzsesszelőadást, mint a beszélgetést: valaki feldob egy témát, mindenki egyénileg hozzászólhat. Minden hangszernek más szerepe van. A szólam van a játékban, és az a jó, ha ennek mindenki tudatában van. A közös zenélésben a személyiség a meghatározó. A közel másfél órás előadás folyamán a színpadon állók nemcsak a fülükhöz, hanem az értelmünkhöz is szóltak, érzelmileg is mozgósítottak. Vlaicu Lajos